154501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teljesértékű silótakarmány előállítására

MAGYAK NfiPKttZTÁKSASAG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentess napja: 1966. II. 11. (BI—231) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1965. II. 25. Közzététel napja: 1.967. X. 23. Megjelent: 1968. IX. 30. 154501 Szabadalmi osztály: 53 g Nemzetközi osztály: A 23 k Decimái osztályozás: Feltaláló: Heinrich Biehl, Heinrichshof bei Trittau, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Biehl und Co., Hamburg, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás teljesértékű silótakarmány előállítására A találmány tárgya teljesértékű takarmány előállítása mezőgazdasági haszonállatok táplálására felaprózott erőtakarmánynlalk 45—75'% nedvesség tartalmú silőzott takarmányban való silőzása útján. 5 A mezőgazdasági haszonállatok takarmányozását egyre növekvő mértékben az egyes állatfajok specifikus tápanyagszükségletéhez igazítják.- Főleg a fehérje: keményítőértékarány változik állatfajonként a legkedvezőbb takarmá- io nyozás mellett. A mindenkori legkedvezőbb fehérje: keményítőértékarány betartása és további hatóanyagóknak, pl. vitaminoknak, nyomelemeknek, antibiotikumoknak és ásványi anyagoknak a hozzáadása számos hátránnyal jár az 15 áBattartő számára a takarmány elkészítésénél. A takarmányalkotórészek naponkénti összekeverése többletmunkát jelent, és az etetés helyére történő szállítás is viszonylag munkaigényes. A száraz és nedves takarmánynak az ete- 20 tővályúban történő összekeverése során nem kerülhető el, hogy az állatok az evést már a teljes összekeverés előtt meg ne kezdjék, ami a takarmányértékesítést hátrányosan befolyásolja. Már ezelőtt ismert volt nedvdús frisstakar- 25 niányt és/vagy keményítő tartalmú takarmányféleségeket adott esetben hatóanyagok hozzáadásával silózni, és ilyen módon a kívánt állandó összetételű takarmányt előállítani, úgyhogy az etetésre fordított munka csökkent. 30 Ilyen silótakarmány azonban ezideig sok esetben az emészthető fehérje túl ki aránya miatt teljesértékű takarmányként nem volt felhasználható. Másrészt olyan takarmánykeverékek silózásánál, amelyek fehérje: keméxiyítőértékaránya szűkebb 1 :6-nál, jelentős nehézségeik adódtak. Minél nagyobb a silótakarmány fehérjetartalma, annál nagyobb a rosszirányú erjedés veszélye, aminek nem csupán az a következménye, hogy a fehérje lebontás a tápérték lényeges csökkenésével jár, hanem legtöbb esetben a silótakarmány teljes romlására vezet. Főleg fehérjében dús zöldtakarmányoknál, pl. landsbergi keverék esetében gyakran alkalmaznak idegen savakat, hogy a nem-kívánatos baktériumok okozta fehérjelebomlást megakadályozzák. Az ilyen idegen savakkal kiegészített silótakarmányt a szarvasmarha nem fogyasztja olyan szívesen, mint a csupán erjedési tejsav által tartósított silótakarmányt. Ezenkívül bizonyos állatfajok táplálására olyan takarmányra van szükség, amelyben a fehérje: keményítőértékaránya szűkebb mint 1:8. így ez az arány borjúnevelésre alkalmas takarmánynál (6—j

12 hetes korban) kb. 1 :3, malacnevelésnél pedig 1 :4, fejős tehenek részére alkalmas takarmány esetében pedig 1 : 5. Ilyen körülmények között konkrét szükséglet mutatkozott olyan fehérjében dús silótakarmány iránt, amelyben a kívánt emészthető fehérje: keményítőértékarány már 154501