154484. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szálas anyagból képzett rétegek tömegegyenlőtlenségének folyamatos vastagság érzékeléssel történő vizsgálatára
3 154484 4 zetei között halad el és tömegének változásai a kondenzátor kapacitás változását eredményezi, mivel az anyag térkitölítéséyel a fegyverzetek közti dielektrikus értéke megváltozik. Ez a mérési elv állandó nedvességtartalom feltételezésén alapszik. Ugyanakkor a tisztító üzemi feldolgozás során a kb. 4)5 450 kg/an3 látszólagos fajsúlyú (térfogatsúlyú) bálák 3 kg/m3 felbontást nyernek. Tehát jelentős térfogat változás következik be, miközben a szálas anyag az abszorpciós, ill. deszorpciós jelenség lejátszódásában hirtelen változó és egyre nagyobb szabad szálfelülettel vesz részt. Az abszorbeált (deszorfoeálSt) vízmennyiség és a levegőben levő vízgőz nyomása között ez időfüggivényében ugyan kialakul egy egyensúlyi nedvesség állapot, de mérések bizonyítják, hogy ez — még klimatizáCt helyiségben is — verőtekercs formáiban, 65—72 óra után következik csak be. Így egy rétegegyenlőtlenség (vizsgáló készülék rendeltetésszerű használatakor {gyártásközi ellenőrzés) állandó nedvességtartalmat feltételezni hibás álláspont. E nedvességtartalom változás jelentős mérési torzítást eredményez a dieléktromos állandók nagymértékű különbözősége miatt: « pamut =1 —'4 « víz 80 Ebből következik, hogy a térkitöltés változása esetén a víz nagy dieléktromos állandója miatt nagyobb mérvű a nedvességtartalom vál-AC tozásából származó kapacitásváltozás: - — C0 Ennek hatása csak alacsony .térkitöltés mellett — kb. 2- = 0,2 alatt — hanyagolható el. Rá kell mutatni, hogy a Verőtékercs vizsgálatakor 1 = 0,i8-nál kisebb térkitöltési tényező szinte megvalósíthatatlannak látszik. Ezért ez a módszer csak fonalak egyenlőtlenség vizsgálatánál alkalmazható biztonsággal. A áenti megállapítások a nagyfrekvenciás vizsgáló berendezésekre is érvényesek. Másik nagy hibája az állandó mérőiréssel működő berendezéseknek — főként ha tekercsképző gépre felszerelve használják —, hogy a mérőzés eltömődhet, ami anyagtorlódést és géptörést eredményez. A sugárintenzitásos módszer kiforratlanságából eredő hiányosságai mellett veszélyességéből eredő igen körültekintő óvintézkedések szükségessége miatt nehezen tud tért hódítani. Igen nagy problémát jelent még ma a kis idő állandó, valamint az integrálás lehetőségének megvalósítása. Az ilyen berendezések igen költségesek. Elvileg még szóbajöhetne légátáramoltató és fotóelektromos eljárás is. A gyakorlati megvalósíthatóság miatt azonban az előbbi a mérendő réteg laza szerkezete miatt, az utóbbi a különböző szálasanyag típusok, fajok és fajták, valamint minőségek szín-, ill. színárnyalat különbségei miatt még kísérleti ' jelléggel sem kerültek kivitelezésre. Mérési alapelv: A feldolgozási technológia során keletkező szálasanyag rétegek az előállító gépektől függően adott, állandó- szélességgel rendelkeznék ós állandó sebességgel haladnak. Ideális esetben az egyenletesség elemi feltételének eleget tesz az alábbi követelmény kielégítése : . ~—= = konstans, A\ ahol a Al a réteg tetszés szerinti darabhosszát, a AG pedig a Ai hosszúságú réteg súlyát jelenti. (Állandó Y fajsúly és állandó b' szélesség mellett.) Természetesen a AG értékek különbözők, Al ezért egy középérték körül szóródnak. A Ai datralbhosszúság megválasztása a mérőeszköz minőségétől függ. Mint már korábban említettük, pl. pamuttekeres vizsgálatnál a jelenlegi gyakoirlat szerint 1 méteres hosszakat vesznek alapul, melyeket gépi úton darabolva állítják elő a vizsgálandó tekercsből. A származott darabok súlyát egyenként mérlegen lemérve kapják a tekercs hossza mentén mutatkozó tényleges súlyeloszlást. Ezekből a súlyértékekből képzett lineáris átlag érték segítségével lehet a tekercs egyenlőtlenségének jellemzésére numerikus jellegű mérőszámot bevezetni. Pl. így: n __ 2 {Gi — G) u % =1^-=. 100% G • n ahol: U = egyenlőtlenségi fok, G; = az 1 im-es daralbhosszak tényleges súlya, G = az 1 m-es darabhosszak átlagsúlya, n = a vizsgált darabhosszak száma. Ez az évtizedek óta használt módszer igen durva eredményt ad, ezért ma már lényegesen rövidebb, néhány cm-ies szakaszok közötti tömegegyenlőtlenség mérésének folyamatos roncsolásmentes megvalósítására törekednek. (Bővebbet lásd: irodalomban.) Mérlegelve a korábban felsorolt mérési elvék hátrányait, elektromechanikus elven működő vizsgáló berendezést és mérési eljárást valósítottunk meg: A laza szerkezetű inhomogén réteg összenyomás útján homogenizálható. A TKI-iben vég-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
