154475. lajstromszámú szabadalom • Tanzisztoros oszcillometriás készülék

154475 3 4 A 2. ábra a találmány szerinti készülék hor­dozható kivitelének egy lehetséges kialakítása; a 3. ábra a 2. ábra szerinti készülékhez csat­lakoztatható kalibráló etalon egy példakénti ki­vitele ; a 4. ábra talajnedvesség mérő szondaként ki­képzett kapacitiv mérőcella példakénti kialakí­tása; az 5. ábra kapacitiv mikrocella kialakítására mutat példát; a 6. ábra a 4. és 5. ábra szerinti kapacitiv mérőcellák helyettesítő kapcsolását mutatja; a 7. ábra folyadék sótartalmát mérő és titráló ún. elektród nélküli mérőcella példakénti ki­vitele ; a 8. ábra a 7. ábra szerinti mérőcella helyet­tesítő villamos kapcsolása; a 9. ábra diagram, amely a 7. ábra szerinti mérőcellával való mérés magyarázatára szolgál: a 10. ábra valós-komponenses és meddőkom­ponenses mérés munkagörbéire mutat példát; végül a 11. ábra meddőkomponenses módszerrel fel­vett diagramokat mutat, amelyek biner elegyek koneentrációj ára vonatkoznak. Amint az 1. ábrán látható, az 1 tranzisztor Colpitts-oszcillátor kapcsolásban működik és ezt a kapcsolást a találmány értelmében úgy módosítottuk, hogy az oszcillátor rezgésampli­tudóját 6 induktivitásból, hangolható 7 konden­zátorból és 23 ellenállásból álló segédrezgőkör hangolásával szabályozni lehet. Az oszcillátor rezgéseinek frekvenciáját a 2 induktivitásból és 3 kondenzátorból álló rezgő­kör önfrekvenciája határozza meg. A 2 induk­tivitásból és 3 kondenzátorból álló rezgőkör meleg pontja az 1 tranzisztor kollektorához csatlakozik és ezen ponton lévő váltófeszültséget a 4 és 5 kondenzátorokból álló kapacitiv feszült­ség osztó belső pontjáról vezetjük az emitterre. A 8 és 9 ellenállásokból álló feszültségosztó a bázisfeszültség beállítására szolgál, míg a változ­tatható 10 ellenállással a tranzisztor munka­pontját állítjuk be. A 11 kondenzátor a 27 ka­pocsra csatlakoztatott mérőcella egyenfeszült­ségű elválasztását végzi. A 12 kondenzátor a 13 telep felé haladó rádiófrekvenciás feszültség rövidzárására" szolgál. A 14 induktivitás a 2 induktivitással (tekerccsel) van csatolva. A 14 induktivitás váltófeszültségét 15 dióda irányítja. Áz így kapott egyenáramot a 17 indikáló mű­szerre vezetjük. A változtatható 16 ellenállás a műszeren átfolyó áram szabályozására szolgál. A 18 átkapcsoló 19 kapocshoz csatlakozó állá­sában a 17 indikáló műszeres az oszcillátor rez­gésamplitudóját mérhetjük. A 18 átkapcsoló 20 kapocshoz csatlakozó állásánál a 13 telep fe­szültségét mérhetjük. Ilyenkor a telep feszült­ségét mérő körbe 21 előtétellenállás van beik­tatva. A 22 kondenzátor segédrezgőkör és a 25 kapocs egyenfeszültségű leválasztására szolgál. A 23 ellenállás megválasztásával állítható be a segédrezgőikör fázisgörbéjének alakja, amely a 24, 25 kapcsokon történő kapacitás mérésnél a mérés érzékenységét határozza meg. A felrajzolt kapcsolási elrendezések megvaló­sított oszcillometriás készülék az alábbi mérési feladatok végzésére alkalmas. 1. Valóskomponenses mérési módszerek mellett a) vezetőképességmérés; b) veszteséges okndenzátorok ohmos kompo­nensének mérésére. 2. meddőkomponenses mérési módszerrel a) vezetőképességmérés; b) dielektromos állandó (s) mérés A méréseknél a vizsgálandó anyagot a későb-­biekben példaként ismertetendő mérőcellába helyezzük, vagy pedig a szondaként kiképzett mérőcellát — például talajnedvesség mérésnél — a talajba süllyesztjük és a mérőcellát a ké­szülékhez csatlakoztatjuk. Dielektromos állandó mérését és meddőkom­ponenses vezetőképesség mérését úgy végezzük, hogy a mérőcellát a segédrezgőkörhöz csatla­kozó 24 és 25 mérőkapcsokra kötjük, míg a va­lóskomponenses vezetőképességmérést, valamint ohmos komponens mérést az oszcillátor rezgő­körének meleg pontjához csatlakozó 27 és a földponhoz kapcsolt 26 mérőkapcsok között vé­gezzük. A 28 és 29 kapcsok külső műszer csat­lakoztatását teszik lehetővé. Meddőkomponens mérésénél, azaz kapacitás, mérésnél a mérendő kondenzátor a segédrezgő­körrel párhuzamosan kapcsolódik, így a mé­rendő kapacitás változása — amint ezt a ké­sőbbiekben még részletezni fogjuk — a segéd­rezgőkört hangolja el. A változtatható — pél­dául forgókondenzátorként kialakított — 7 kon­denzátor segítségével beállítható, hogy a segéd­rezgőkör által képviselt impedancia induktiv és kapacitiv jelleg között változzék. Induktiv jelleg esetén az oszcillátor rezgés­amplitúdói csökkennek, vagy az oszcilláció meg is szűnhet, míg kapacitiv jelleg esetén a rezgés amplitúdója növekszik. Ugyanis a földpont és az 1 tranzisztor bázisa közé kapcsolt kapacitiv impedancia a bázis váltakozó áramú földelését végzi el és ezáltal az oszcillátor pozitív vissza­csatolását megnöveli. Ilyen módon az oszcillá­tor amplitúdó változása követi a segédrezgőkör, vagyis a párhuzamos rezgőkörök fázisgörbéjé­nek lefutását. Ha valóskomponenses mérést végzünk, például veszteséges kondenzátor ohmos komponensét mérjük, az oszcillátor 2 indukti­vitásból és 3 kondenzátorból álló rezgőköréhez csatoljuk a mérőcellát 11 kondenzátoron ke­resztül, ezáltal a mérőcella veszteségei csökken­tik az oszcillátor rezgésamplitudóját, amit a 17 műszer jelez. A segédrezgőkör alkalmazása veszteségmé­résnél is előnyös, ugyanis a segédrezgőkör han­golásával a mérő oszcillátor pozitív visszacsato­lása tetszőlegesen kis értékre szabályozható be és így az oszcillátor a veszteségek hatására na­gyobb mértékben változtatja meg rezgésampli­tudóját. A fentiekben ismertetett kapcsolás segítségé­vel megépíthető oszcillátor mérőfrekvenciája a 10 15 20 25 •10 25 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents