154425. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokristályos viaszok előállítására aszfaltos maradékokból

154425 3 4 A mikrokristályos viaszok utókezelését a felhasználási területtől függően többé vagy kevésbé intenzív módon adszorbensekkel való kezeléssel és/vagy savas raffinálással végzik. Ezekhez a műveletekhez tágabb értelemben a kénsavas kezelésen kívül még egy alumíniumkloriddal való kezelés is beletartozik. Ha az egyes technológiai szakaszokban jó előkezelést foganatosítanak, főként megfelelően kivitelezett aszfaltmentesítéssel, akkor az ütókezelési művelet speciális esetekben elhagyható, vagy ki'smennyiségű adszorbenssel való kezeléssel elvégezhető. Ha azonban a végtermékkel szemben támasztott minőségi követelmények magasak, vagy a feldolgozási műveletek jsorán a mikrokristályos viaszok kellő előtisztítását nem végezték el, mely többek között a folyamatban magával ragadott aszfaltos vagy aszfaltképződésre hajlamos komponensektől is függ, akkor intenzívebb utókezelést kell elvégezni. Ha az ásványolajszállítás, tárolás vagy feldolgozás során képződő aszfaltos maradékokat, a mikrokristályos viasz kinyerése céljából, például hidrogénező raffinálásnak vetik alá, akkor ezt rendszerint katalizátorok segítségével kivitelezik. A nyersanyagoknak, a hidrogénező kristályosítás előtt, aszfaltos szennyeződésektől rneszszemenően menteséknek kell lenniök. mert ezek a katalizátort dezaktiválják. Ennek folytán ilyen esetben is az előtisztítás és aszfaltmentesítés elkerülhetetlen. Az előbbiekben felsorolt és ismert, az ásványolajszállítás, tárolás és feldolgozás aszfaltos melléktermékeiből mikrokristályos viasz kinyerésére irányuló eljárások több szakaszból állnak és jelentékeny technikai, továbbá költség-ráfordítást igényelnek. A ráfordítás szükségessége elsősorban abból ered, hogy a nevezett nyersanyagoknál, a mikrokristályos viaszok előállítása során, minden esetben aszfaltmentesítést kell végezni. Ez nyomás alatt propános kezeléssel történhet. Alkoholok felhasználása esetén, a meredek oldhatósági görbe miatt technikailag és gazdaságilag hátrányos nagy oldószermennyiségekkel kell dolgozni. Ha az oldószermennyiséget csökkenteni akarják, akkor lényegesen az oldószer forrpontja feletti hőmérsékleten kell dolgozni, hogy az oldhatósági viszonyok kedvezően alakuljanak. Ezt propán felhasználása esetén nyomás alatti munkával biztosítják. Általában azonban a mikrokristályos viaszoknál, főként a magasabb olvadáspontú komponensek aszfalttól való elválasztása, a hasonló oldhatósági viszonyok következtében, nehézkesen és csak nagy technológiai erőfeszítések árán valósítható meg. A technológiai nehézségeket főként az okozza, hogy a technikailag alkalmazható, megfelelő szelektivitású oldószerek választéka szűk, ui. erre a célra pl. csak propán vagy alkoholok, célszerűen izopropanol alkalmas. Alkoholok, pl. izopropanol forrpont-hőmérsékleten való felhasználása esetén az aszfaltos maradékok olajkomponensei, az oldhatósági egyensúly következtében teljesen feloldódnak, a paraffinos komponensek szintén nagyobbrészt oldódnak, míg a mikrokristályos viaszok, főként a magasabb olvadáspontú komponensek csak részben, az aszfaltos maradékok és aszfaltos jellegű anyagok pedig oldhatatlanul maradnak, ül. csapadékként kiválnak. Az elmondottakból következik, hogy az alkoholok, mint pl. izopropanol, jóllehet az aszfaltok és az aszfalttal együtt jelentkező aszfalttal rokon anyagok leválasztására jól beváltak, azonban a magasabb olvadáspontú mikrokristályos viaszokkal szembeni csekély oldóképességük miatt, az említett anyagot tekintve, veszteségek keletkeznek, mivel ezek egy része az aszfalttal együtt visszamarad. Ez a hátrány alkoholos, pl. izopropanolos extrakcióval, forrpont 'feletti hőmérsékleten, pl. kb. 120—130 C°-on kiküszöbölhető. Ekkor azonban mindenképpen nyomás alatt kell dolgozni, amely önmagában technológiailag nehéz, tehát isimét hátrányos körülményt jelent. A technika állásához tartozó, bármely módon kombinált eljárások közös hátránya továbbá abban mutatkozik, hogy a derítőiöldes előkezelésnél bizonyos veszteséggel kell számolni, ezenkívül a technológiai szakaszok közül első vagy első műveletek közé tartozó desztillálás elkerülhetetlenül a nyersanyagok hőigénybevételét vonja maga után, ezáltal pedig termikus bomlás, ül. elgyantásodás következtében a kinyerendő mikrokristályos viaszok minősége csökken és hozamveszteséggel is számolni kell. A találmány célja az aszfaltos maradékokból kiinduló mikrokristályos viaszok kinyerésénél, a technika állása alapján ismertté vált eljárások, vagyis a teljes feldolgozási folyamat lényeges egyszerűsítése és a gazdaságosság növelése. A találmány szerinti eljárás során a mikrokristályos viaszok kinyerésére az ásványolajok kitermelésénél, tárolásánál vagy feldolgozásánál képződő aszfaltos maradékokat használjuk fel, amelyeket ismert módon alkoholos oldószerekkel, célszerűen izopropanollal extraháltunk. A találmány értelmében az aszfaltos, maradékokban jelenlevő kis viszkozitású komponensek desztillációs úton való elkülönítését kiiktatjuk és az alkalmazott oldószer mikrokristályos, főként magasabb olvadáspontú mikrokristályos viaszokra és aszfaltokra vonatkozó szelektív elválasztóképességét a feldolgozandó ásványolajból származó vagy hozzátét útján beadagolt kis viszkozitású, főként 50 C°-on 10—35 cSt viszkozitásértékű ásványolajkomponensekkel megnöveljük. A mikrokristályos viasztermékék további feldolgozása ismert módon, pl. frakcionált elkülönítéssel, pl. kristályosítással, történhet, vagy ha a minőségi követelmények: megkívánnák, akkor a félterméket adszorbensekkel, ül. savval, ül. alumíniumkloridos raffinálással vagy hidrogénező raffinálással kezeljük. Az aszfaltos maradékokból mikrokristályos viaszok kinyerését célzó, találmány szerinti eljárás előnyei abban foglalhatók össze, hogy a nyersanyag derítőfölddel való előkezelése szükségtelen, az adott esetben' jelenlevő alacsony 10 J5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2