154417. lajstromszámú szabadalom • Szelektív gyomirtószerek
154417 a fenilgyűrűben egy vagy több szubsztituens van jelen. Különböző találmány szerinti fenilfcarbonsavak táblázata: Nr X„ o. p. C° 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 113 14 16 16 17 18 19 20 21 22 3—Cl —OCH; 4—Cl ' —OOH;S 2—NQ2 —OCH3 2—CH;) —OCH;, 3i—'Cl 3—CF3 —CCH: . 4—Cl OH 4— Cl —NH., 3—Cl -^fHC2 H 5 3—Cl —OCgRn 3—Cl . —OC1.2H20 3—Cl ~-OCB(CH3 ) 2 3—Cl —QCR-jP^zCll 3wCl —OCH3GH2 Cl 3—Cl —GCH^CH = CH2 5—Cl 2—Cl —OCH3 5—0 2—CH3 —OCHÍJ 4— Cl 3—Cl —NH, 3—Cl -^N(C2 iH 5 ) 2 »—Cl —OCe-iCH = CH-2 3—F —OCH;, 4—Br —OCH3 3—Cl , —OOH2 CC1 :! 103 90 103 Forrpont Torr C° 0,08 0,1 0,1 0,05 8 106 111 140 130 119 0,08 :142 0,il : 166 0,3 : 190 1 :12S 0,2 :134 0,2 : 150 0,Í2 :144 0,1 :1;20 0,8 :1212 0,1 :145 8 : 157 no : 11215 0,1 : 1126 0,3 : 153 új vegyület új veg> A találmány szerinti hatóanyagok a növények fejlődését igen erősen befolyásolják, azonban a befolyásolás különböző módon történik, így a hatóanyagok főként mint szelektív gyarniirtószerelk alkalmazhatók előnyösen. Felhasználásukkal sikerült pl. a gabonaneműekben való gyomirtás, éspedig olyan esetben is, ha fűszerű gyomról, pl. hérazalb irtásáról van szó. Ha a találmány szerinti hatóanyagokat igen nagy adagokban alkalmazzuk, akkor totális gyomirtóihatást is elérhetünk. A következőkben azokat a kultúrnövényeket soroljuk fel egyébként, amelyeknél a találmány szerinti fenilkarbonsavak alkalmazhatók; árpa (Hordeum), búza (Triticum), köles (Panicum), valamint rizs (Oryza) és tengeri (Zea). Az irtható gyomok közül a következőket soroljuk fel: kétszikűek, mint mustár (Senapis), ragadós gala'j (Galium), tyúkhúr (Stallaria), székfű (Matricaria), nagy csalán (Urtica),, és egyszikűek, mint mezei komócsin (Phleum), per je (Poa), hérazab (Avena Fatua), angol perje (Lolium) és kaikaslábfű (Bűhinochloa). A találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos készítményekké, mint pl. oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká vagy granulátokká alakíthatjuk át. A ké-35 szítményeket ismert módon állítjuk elő, pl. a hatóanyagokat oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal, adott esetben emulgálószerek és/vagy diszpergálószerek jelenlétében felhígítjuk. Ha higító anyagként vizet alkalmazunk, 40 akkor segédoldószerként adott esetben szerves oldószert is felhasználunk {lásd Agricultural Chemicals I960., március, 35^38 oldalak). Segédanyagokként lényegében a következők jönnek számításiba: oldószerek, mint aromások (pl. xilol, benzol), klórozott aromások (pl. klórbenzolok), paraffinok (pl. ásványolaj frakciók), alkoholok (pl. metanol, butanol), aminők és aminszármazékok (pl. etanolamin, dimetilfórmamid) és víz; hordozóanyagok, mint természetes kőzetlisztek (pl. kaolinok, derítőföldek, talkum, kréta) és szintetikus kőzetlisztek (pl. finomdiszperz kövasav, szilikátok); emulgálószerek, mint nem-ionos és anionos emulgátorok (pl. polioxietilén-zsírsav-észiter, polioxietilén-55 zsíralkohol-éter, alkilszulfonátdk és arilszulfonáitok) és diszpergálószerek, mint lignin, szulfidszennylúgok és metilcellulóz. 45 50 60 6?. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó készítményekben adott esetben más hatóanyag is jelen lehet. A készítmények általában 0,1 és 95 súly%ban tartalmazzák a hatóanyagot. A hatóanyagokat önmagukban, készítmények, vagy a készítményekből előállított alkal-3
