154404. lajstromszámú szabadalom • Etetőberendezés állatok, főleg sertések számára

154404 3 4 Az 1. ábra a találmány szerinti etétőberendezés 'keresztmetszete, nem etetési helyzetben, a 2. ábra az 1. ábrához hasonló keresztmetszet a belső cső etetési helyzetében és a 3. ábra az 1. és í2. ábráihoz hasonló íkeresztmetszet az etetőberendezésnek azon a helyén, ahol a takarmány betöltésére szolgáló betöltő nyílás van. A 4. ábra a köpenycső, az 5. ábra a belső cső egy kiviteli alakját mutatja. A 6. ábra egy többszintes ketrecépítményt mutat nevelési célokra a találmány szerinti etetőberendezéssel felszerelve, a 7. ábra pedig vázlatosan a 6. ábra szerinti ketrecekben elhelyezett, találmány szerinti etetőberendezés kialakítását szemlélteti. Amint az az 1. ábra szerinti keresztmetszeti rajzból megállapítható, a találmány szerinti etetőberendezés két koncentrikus csőből áll. A belső 1 cső megfelel a törzsszabadalomban leírt cső alakú vályútestnek, melyben egy tengelyirányban nyúló 2 etetőnyílás van, mely 180°-os szögnél kisebb kerületi részt foglal el i(az 1. ábrán Kb. 70°-os szögnek megfelelő részt). A belső 1 cső mindkét végén zárt és meghajtó berendezéssel van összekapcsolva, mely biztosítja a csőnek két helyzet közötti elfordulását, vagyis az etetési helyzetbe, melynél a 2 etetőnyílás az állatok felé fordul és a semleges helyzetbe, melyben a 2 etetőnyílás az etetendő állatok számára nem hozzáférhető. A belső 1 csövet, mely a táplálás céljaira felhasznált pépszerű takarmány számára vályúként szolgál, koaxiálisán a külső 101 köpenycső veszi körül, és a belső eső ehhez a burkoló csőhöz viszonyítva elfordítható. A 101 köpenycsövön az etetendő állatok tartózkodási területe felé eső kerületi részén legalább egy 102 etetőnyílás van úgy, hogy a belső 1 cső és a külső 101 cső meghatározott viszonylagos helyzetében a külső csőben kialakított 102 etetőnyílás a belső csőben elhelyezett 2 etetőnyílás fölött van és így az etetendő állatok számára a belső 1 csőben levő takarmány a 102 és a 2 etetőnyíláson keresztül elérhető. Ezt az állapotot a 2. ábra szemlélteti, míg az il. ábra a belső és a külső cső olyan viszonylagos helyzetét mutatja, melyben a belső 1 cső 2 etetőnyílását a külső 101 köpenycső fedi és így az állatok a belső csőben levő takarmánythoz nem tudnak hozzáférni. Ennek megfelelően az 1. ábra semleges helyzetet szemlélteti, amikoris a találmány szerinti etetőberendezés üzemen kívül van. A belső cső a 2. ábrán szemléltetett etetési helyzetből még tovább is elfordítható így pl. a 3. ábrán szemléltetett helyzetbe. Ez az ábra szemlélteti a cső megtöltésének a lehetőségét a 1(0(2 etetőnyílással szemben levő 104 betöltő nyíláson keresztül, mely úgy van kialakítva, hogy az 1 csőnek abban a helyzetében, amikor a 2 etetőnyílást a 101 köpenycső takarja, a 2 etetőnyílás fölött fekszik. Az etetendő állatok, amelyek számára az 1—3. ábrán szemléltetett példák esetében lényegében az etetőberendezés kerületének csupán a jobb fele hozzáférhető, így az állatok a belső 1 cső megtöltése folyamán, amennyiben az a 3. ábra szerinti helyzetben van, nem juthatnak a belső csőben levő takarmányhoz. A 104 betöltő nyílást, mivel az az állatok számára rendes körülmények között nem hozzáférhető részen van, a 101 köpenycső hoszszának bármelyik részén elhelyezhetjük. A 4. ábra vázlatosan, perspektivikus nézetben több 102 etetőnyílással kialakított, találmány szerinti köpenycsövet ábrázol. Ennél a kiviteli alaknál a köpenycső egyik végén a 105 betöltő nyílás olyan részen .van elhelyezve, mely a belső cső forgása során az etetőnyílással érintett rész fölött van. A 4. ábra szerinti köpenycsőnek a megfelelő ólba vagy ketrecépítménybe történő beépítése úgy történik, hogy annak végszakasza a 105 betöltő nyílással az állatok tartózkodási területén kívül esik. A 4. ábrán szemléitett 105 betöltő nyílás ennek megfelelően példaképpen olyan nagyméretű is lehet, hogy a belső 1 cső mind etetési helyzetében, mind pedig semleges helyzetében, amikoris a belső cső az állatok számára nem hozzáférhető, a pépes takarmánnyal megtölthető; 'magától értetődően a 10'5 betöltő nyílást akkorára is méretezhetjük, hogy a belső 1 cső megtöltése csak etetési helyzetben vagy csak semleges helyzetben lehetséges. Általánosságban természetesen előnyös, ha a belső cső töltését semleges helyzetben végezzük el. Amint azt az ábrák világosan szemléltetik, a külső 101 köpenycső, mely rendes körülmények között nem fordítható el, a forgatható belső 1 cső részére tartóként szolgál. Ha a 4. ábrának megfelelően a külső 101 köpenycső nem vágatszerű etetőnyílással van kialakítva, hanem egymástól elválasztott bizonyos számú 102 etetőnyílása van, akkor a köpenycső stabilitása különösen előnyös lehet. Ezt az elgondolást a takarmány-vályúként alkalmazott belső 1 cső esetében is úgy valósíthatjuk meg, hogy a rendes körülmények között ott kialakítandó 2 etetőnyílást rögzített 10!

3 közterek segítségével egyes etetőnyílás-szakaszokra osztjuk fel, melyeknek elhelyezése olyan, hogy a belső cső és a köpenycső összeépített helyzetében minden egyes 2 etetőnyílás-szakasznak az azonos tengely-^szakaszban a köpenycső egy 102 etetőnyílása felel meg. Főleg akkor, ha a köpenycsövet és a belső csövet műanyagból alakítjuk ki, a csövek viszonylag nagy hossza mellett is a belső cső és a külső köpenycső közötti súrlódás olyan csekély, hegy azt minden különösebb berendezés nélkül a belső cső elfordítására rendes körülmények között alkalmazott meghajtó berendezés le tudja győzni. Mégis minden további nélkül lehetséges az is, hogy bizonyos távolságokban csapágyakat, példaképpen görgő- vagy egyszerű csúszó^csapágyakat alkalmazzunk a belső 1 cső és a külső 101 köpenycső között. Ebben az esetben a két cső között bizonyos sugárirányú távolságot biztosítottunk és így azok nem érintkeznek közvetlenül egymással, de így is a külső 10 15 20 25 30 S5 40 45 50 55 60 2