154395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinil-klorid textilszálak előállítására
11 154395 12 a vizsgálandó 14 fonal egyik végét. A fonal a vízszintesen kifeszített 15 acélhuzal (zongorahúr) körül , 30°-kal van elhajlítva felfelé, majd egy második vízszintesen kifeszített 16 acélhuzal mentén függőlegesen lefelé halad. Az acélhuzalok átmérője 0,1 mm. A fonal 10 (tíz) párhuzamos szálból áll, és szabad végéhez a 17 súly van csatlakoztatva, amelynek súlyértéke 0,05 gramm/den. Működés közben a fonal ide-oda mozog a 15 és 16 huzalok mentén, mimellett a hajlítási-kopási értéket a fonal szakadásáig ideoda megtett ciklusok szarna adja. A találmány szerinti eljárással előállított textilszálak meglepően jó színűek. Előnyös azonban a polimernek a szálképző oldathoz való hozzákeverésekor megfelelő stabilizátorokat alkalmazni annak érdekében, hogy kiküszöböljük a nem egyenletes erősségű színezettséget. A kereskedelmileg kapható stabilizátorok közül csupán néhány alkalmazható a jelen eljárás esetében. így pl. használhatatlannak találtuk az ólom-szulfátot, az ólom-szalicilátot, az ólom-foszfitet, a fenil-szalicilátot és a kadmium-etil-benzoátot. A találmány szerinti eljárás esetében leghatásosabb stabilizáló anyagnak az alábbi csoportokból kiválasztott vegyületeket találtuk: a) cink-, bárium- és kadmium-f enolátok; b) az alábbi szerkezeti képletű szerves ónvegyületek: ; >Sn = O ^Sn^ R2 x R2 / \OR 4 Rí \ /SR5 /Sn \ R2 /• X SR 6 ahol Rx és R2 alkil-, aril- vagy aralkil-gyököt, R3 és R 4 alkil- vagy acil-gyököt, R 5 és R 6 pedig alMl-gyököt jelent. A b) csoportba tartozó vegyületekre példaként megemlítjük a dibutil-Sn-merkaptánokat, a dibutil-Sn-maleátot és a dibutil-Sn-oxidot. A stabilizátorokat a nagy szindiotaktikussági fokú polivinil-kloridra számítva 0,1—2 súly% mennyiségben adjuk a szálképző oldat készítéséhez használt ciklohexanontioz. A szálképző oldat készítésekor célszerű a stabilizátort ciklohexanonban oldani a polimer feloldása előtt. A rajzon az 1. ábra vázlatosan mutatja a találmány szerinti eljárás egy folytonos kiviteli alakját. Egyrészt a stabilizátor ciklohexanonos oldatát, másrészt a nagy szindiotaktikussági fokú polivinil-kloridot szállítjuk lemért menynyiségben a 110 C° és 156 C° közötti hőmérsékleten tartott 21 keverőbe. A szálképző oldatot a 22 szivattyú segítségével szivattyúzzuk a 23 szálképző fejhez, mimellett a 21 keverőt, a 22 szivattyút és a 23 szálképző fejet, valamint a szálképző oldatot szállító vezetékeket a 44 fűtőköpeny veszi körül, amelyben megfelelő melegítő folyadékot cirkuláltatunk. A 23 szálhúzó fejet lefelé irányuló helyzetben rendezzük el, pontosan a 24 kicsapó fürdő szintjében. A kicsapott szálat a 25 hengerpár veszi fel meghatározott kerületi sebességgel; ez ahen-9 gerpár bevezető görgőket képez a forró vizet tartalmazó 2;S nyújtótál felé; a nyújtást a 27 lehúzó hengerek segítségével valósítjuk meg. A 27 hengereket a 25 hengerek sebességénél legalább hétszer nagyobb kerületi sebességgel hajt--10 ju'k meg. A további két 28 és 29 meghajtott hengerpár a fonalak útjában van elrendezve. E hengerpárok kerületi sebessége lényegileg megegyezik a 27 lehúzó hengerekével, úgyhogy az utóbbi hengerek által a szálakra gyakorolt 15 nyújtóerő értéke a szálak útja alatt gyakorlatilag azonos marad. A 27 és 28 hengerpár között a kikészítő fürdőt tartalmazó 30 tál van elhelyezve. A 28 hengerek által tovaszállított szálak a 31 szárító fokozatban levegőn száradnak; a 20 szárító fokozat belülről fűtött hengereket tartalmaz, amelyeken a szálak tovahaladnak. A 32 kondicionáló kamra a 31 szárító és az utolsó 29 hengerpár között van elrendezve, és több 32a hengert foglal magába, amelyek mentén a to-25 vahaladó szálak ide-oda kanyarognak. A 32 kamra a 33 túlhevítőből kap túlhevített gőzt. Az utolsó 29 hengerpár által szállított szálakat a 34 tartályban gyűjtjük össze; ezt a tartályt lyuggatott fémlemezből célszerű készíteni, mint-30 hogy a tartály alkalmas arra, hogy (az ábrán fel nem tüntetett) autoklávba helyezzük, amelyben a szálak a fentebb leírt módon relaxálnak. A találmány szerinti eljárás foganatosítására 38 az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: A felhasznált berendezés hasonló ahhoz, ame-40 lyet az 1. ábrán vázlatosan bemutattunk. 100 súlyrész —40 C°-on kapott olyan vinilklorid polimert, amelynek szindiotaktikussági foka kb. 2,2, benső viszkozitása pedig 1,4 dl/g, 137 C°-on feloldunk 450 súlyrész olyan ciklo-45 hexanonban, amely 0,4 súly% „Mark KCB" stabilizátort tartalmaz; ez az Argus cég által gyártott stabilizátor bárium-, cink- és kadmium-f enolátból áll. Az oldást az 1. ábrán 21 hivatkozási számmal jelölt keverőben valósítjuk 50 meg 30 percen át végzett keveréssel. Az így kapott szálképző oldatot 135—137 C°-on szűrjük, és a 130 C° hőmérsékleten tartott 23 szálhúzó fejhez szivattyúzzuk. A szálhúzó fej 15 000 nyílást tartalmaz; a nyílások mindegyike 100 mik-55 ron átmérőjű. A szálhúzó oldatot 1200 g/perc sebességgel szállítjuk a fejhez, ami 216 g/perc polimernek felel meg. A 24 kicsapó fürdő 50 súly% vizet, 24 súly% ciklohexanont és 26 súly% etilalkoholt tartal-60 mázó terner oldat, amelynek hőmérsékletét 60 C°-on tartjuk. A 24 fürdőből kilépő szálköteget a 25 hengersor veszi fel, amely 6 méter/perc kezdeti sebességgel fofog. A hengereken a szálakat bőségesen locsoljuk ionmentesített víz és 65 etilalkohol elegyéből álló, 60 C° hőmérsékletű 6
