154325. lajstromszámú szabadalom • Eljárás átalakulásmentes acélok kezelésére
3 154325 4 nál nagyobbak, illetve a szövetszerkezet annál durvább, minél hosszabb az izzítás időtartama és minél nagyobb az izzítási hőmérséklet. Egész általánosságban különleges esetektől, — mint pl. mélyhúzó lemezektől, vagy lágy mágneses anyagoktól eltekintve — finomszemcsés szövetszerkezet elérésére törekszünk, mert a legkülönbözőbb mechanikai tulajdonságok javítását a szemeseszerkezet finomításával lehet elérni. Bármennyire kívánatos lenne is a rekrisztallizációs hőmérséklet szempontjából a lehető legkedvezőbb feltételek betartása, ez a korrózióálló acéloknál azokból az okokból, amelyek az interkrisztallin korrozióval (kristályok közötti korrózió) függnek össze, nem lehetséges. Egy önmagában korrózióálló acél ezt a tulajdonságát elveszti akkor, amikor egy meghatározott hőmérséklettartományon belül végezzük az izzítást. Így pl. 18/8-as acélnál (18% Cr, •8% Ni) az 500—900 C° közötti hőmérséklet az a hőfoktartomány, amely az acél korrozióállóságát veszélyezteti, mert ebben a hőmérséklettartományban a krómkarbidok kiválnak, minek eredményeként az acél kororzióellenállása csökken, sőt teljesen meg is szűnik. A 600 és 800 C° közötti hőmérséklettartomány általában a legkedvezőbb ilyen rekrisztallizációs izzításhoz, azonban a krómkarbidok kiválása következtében nem lehet ezt a hőmérséklettartományt használni. Az izzítást szükségszerűen nagyobb rekrisztallizációs hőmérsékleten kell végezni, egy 18/8-as acélnál rendszerint 1000—'1100 C° fölötti hőmérsékleten, ami a karbid oldódási vonala fölött van. Ezen a túlságosan nagy hőmérsékleten azonban az a veszély forog fenn, hogy a kristályszerkezet eldurvul. Ezért ennek elkerülésére törekedni kell arra, hogy ezt a hőmérsékletet ne sokáig tartsuk. Azoknál az acéloknál, amelyeknek korrózióállóknak kell lenni, a korrózió-állósághoz leginkább döntő króm ötvözőelemekből legkevesebb 12—14%-ot kell bekeverni, illetve hevítési és lehűtési folyamatnál az alapstruktúrát meg kell tartani. A korrozióellenállás csökkenése, amit a kivált krómkarbid — a krómnak oldatból való kiválása — hoz létre, megakadályozható, ha a karbidok oldási vonala fölé, pl. .1050 C° fölé hevített acélt a hevítés után gyors lehűtéssel, pl. vízzel 600 C° alatti hőmérsékletre hűtjük le. Ha pl. egy 18/8-ias acélt, amelynek széntartalma 0,1%, 900 C° fölötti fokról lassan hűtünik le, vagy ezt lehűtés után kb. 500—900 C° közötti hőmérsékleten eresztjük meg, akkor ez a krómkarbidok nem kívánatos 'kiválására vezet. A találmány átalakulásmentes acélok, illetve ilyen acélokból készült munkadarabok kezelésére szolgáló eljárás, amelynek célja a hőkezelés által létrehozott kristálydurvulási jelenségek kiküszöbölése, illetve a korrozióval szembeni ellenállás izzítás segítségével való visszaállítása, amely eljárásra jellemző, hogy indukciós hevítést használva legalább a kivált karbidok oldási hőfokára hevítjük fel az acélt és ezután kb. 600 C° alatti hőfokra hűtjük le. Az indukciós áram alkalmazott frekvenciája az elektromos és mágneses tulajdonságoktól és az anyag méreteitől függ, amely esetben ismert módon az anyagba 5 való behatolási mélységet az általában ismert |/ k • u-r • I 10 képlet határozza meg, melynél d a behatolási mélység cm-ben, k a fajlagos vezetőképesség, fir a relatív permeabilitás és f a frekvencia. A gyakorlatban munkadarabvastagság-millimé-15 terenként másodperc nagyságrendű izzítási idők adódnak (amik mindig felhevítési és hőntartási időből tevődnek össze). A lehűtést vízzel vagy egyéb alkalmas hűtőanyaggal végezzük. 20 A találmány szerinti eljárás többek között hegesztett munkadarabokhoz is célszerűen felhasználható, amely munkadaraboknak a hegesztési folyamat előtt és után korrózióállónak és lehetőleg képlékenynek is kell lenni, mert 25 egy termikus utókezelésnek alá nem vetett hegesztővarrat rosszabb technológiai tulajdonságokat mutat, így pl. korrozióval szembeni ellenállás hiánya lép fel hegesztés után a krómkarbid kiválása következtében az eredetileg korro-S0 zióálló acéloknál is (interkrisztallin korrózió), valamint a feldurvulási jelenségek következtében minden acélféleségnél csökken a képlékenység. A találmány szerinti eljárás különösen elő-55 nyös -módon alkalmazható átalakulásmentes acélokból készült munkadarabok folyamatos hegesztésére szolgáló szerkezetekben, főként csövekhez való csőhegesztő berendezésekben, amely esetben a munkadarabokat a találmány-40 nak megfelelően azonos előtolási sebességgel vezetjük keresztül a hegesztőberendezésen és ezután e berendezéssel kombinált indukciós izzítóberendezésen, amely esetben a hegesztéshez való előtolási sebességet aszerint választ-45 juk meg, hogy milyen sebességgel lehet elérni az izzítóberendezésben a rekrisztallizációhoz, illetve az oldatba vitelhez szükséges hőfokot. Megjegyezzük, hogy az izzítási sebesség függ az izzítóberendezésben felhasznált telj esi tmény-50 tői, feltéve, hogy ezáltal esetleg még rövidebb idők elégségesek a szövetszerkezet rekrisztallizációjának előállításához és a karbidok oldásához (diffúziós folyamat). A rekrisztallizációs izzításhoz szükséges és 55 ezt megelőző hideg alakítást a cső előállításának folyamán a kalibrálással és a hegesztés utáni hegesztési varrat (illetve sorja) eltávolításával érjük el. A kísérletek azt mutatták, hogy az említett hideg alakítások alakítási mértéke a 60 kívánt rekrisztallizációs izzításhoz elegendő. A találmány szerinti eljárás előnyei a következők: függetlenek vagyunk a krómmal ötvözött acélok általánosan ismert nagyon rossz vezetőképességétől, ami a krómtartalom növe-65 kedésével még tovább csökken. A rossz vezető-2
