154307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikus hatású vegyületek előállítására

5 154307 6 tett vegyületeit izoláljuk és/vagy adott esetben az izolálás előtt vagy után nyert hidrokinonokat kinonokká oxidáljuk, vagy a nyert kinonokat hidrokinonokká redukáljuk és a rifamycin S vagy rifamycin SV 3-amino-csoporttal szubszti­tuált termékeit izoláljuk és/vagy adott esetben, az izolált vegyületeket katalitikusan aktivált hidrogénnel hidrogénezzük és/vagy az előállított vegyületeket sóikká átalakítjuk. A reakciót cél­szerűen oxicsoportmentes oldószerben, mint pl. kloroformban, metilcelloszolvban vagy tetra­hidrofuránban, főként azonban valamely apolá­ros oldószerben, pl. aromás szénhidrogénekben, mint benzolban vagy főként dioxánban folytat­juk le. Az utóbb említett oldószerekben a re­akció általában kb. 5—10 perc alatt végbe­megy. A kísérletek tapasztalatai alapján meg­állapítottuk, hogy a reakció sebessége a reakció­ba vitt amin szerkezetétől is függ. A reakció során az aminból célszerűen nagy felesleget (5—10 mól) alkalmazunk. A reakciót előnyösen szobahőmérsékleten vagy lassú lefutás esetén emelt hőmérsékleten Végezzük. A reakció le­futása vékonyréteg kromatogramos analízis alapján követhető. A reakciótermék a reakció­keverékben általában részben kinon, részben pedig hidrokinon formában van jelen. Előnyös­nek bizonyult az, hogy ha a terméket reakció­keverékben teljesen kinonná oxidáljuk és a kinont izoláljuk. Az oxidációt előnyösen szer­vetlen oxidálószerekkel, pl. hidrogénperoxiddal, vagy ammóniumperszulfáttal, célszerűen azon­ban káliumferricianiddel folytatjuk le. A ka­pott kinont valamely szerves oldószerrel extra­háljuk. A kiindulóanyagként alkalmazott alifás ami­nők a fentiekben definiált amino-csoportnak megfelelő összetétellel rendelkeznek. Előnyösen olyan aminokat viszünk reakcióba, amelyekkel az előzőekben említett különösen hatékony vég­termékeket nyerjük. Az új vegyületeket pl. gyógyászati készítmé­nyek alakjában hasznosíthatjuk. A gyógyászati készítmények a vegyületeken kívül enterális, helyi vagy parenterális adagolásra alkalmas gyó­gyászati, szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony hordozóanyagokat tartalmaznak. Hor­dozóanyagként elsősorban olyan anyagokat használunk, amelyek az új vegyületekkel nem lépnek reakcióba, mint ilyenek pl. víz, zselatin, laktóz, keményítő, sztearilalkohol, magnézium­sztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoho­lok, gumi, propilénglikol, polialkilénglikolok, vazelinek, koleszterin vagy más ismert gyógyá­szati hordozóanyag. A gyógyászati készítménye­ket pl. tabletta, drazsé, kenőcs, krém, kapszula alakban vagy folyékony készítményként olda­tok, szuszpenziók vagy emulziók formájában szereljük ki. A gyógyászati készítmények adott esetben sterilizálva vannak és/vagy segédanya­gokat, mint konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő­vagy emulgeálószereket, oldásközvetítőket vagy az ozmózisnyomás megváltoztatására alkalmas sókat vagy pufferokat is tartalmazhatnak. A készítményeknek még más gyógyászati ható­anyag tartalmuk is lehet. A gyógyászati készít­ményeket szokásos módszerekkel állítjuk elő. Az új vegyületek az állatgyógyászatban is, pl. 5 a fent megadott formák egyikében felhasználást nyerhetnek. A találmány részleteit az alábbi kiviteli pél­dák közelebbről szemléltetik. 10 A 2—14. és 18—19. példákban előállított hid­rokinonokat az 1. példa szerinti módon a meg­felelő kinonok redukciója útján nyerjük. A vékonyréteges-kromatogramokat szilika­géllel, A, B vagy C rendszerrel vizsgáltuk. 15 A rendszer: benzol-aceton (4 :1), citromsav­val impregnált lemez (25 g kovasavgélre szá­mítva 52 ml 5%-os citromsavoldat). B rendszer: kloroform-metanol (9 :1), nem impregnált lemez. 20 C rendszer: benzol-aceton (2 : 1), citromsav­val impregnált lemez (25 g kovasavgélre szá­mítva 52 ml 5%-os citromsavoldat). A megadott Rf-értékek a rifamycin S = 1 Rf^értékre vonatkoznak és a példákban a vizs-2g gálati rendszernek megfelelően R s i(y0, Rs{s) és Rs ( c ) jelzéssel vannak feltüntetve. 1. példa: S0 50 g rifamycin S-t 200 ml dioxánban oldunk, az oldathoz 12 g metilamint adunk és 10 percig állni hagyjuk. Állás után kloroformot, vizet és 50 g káliumferricianid vizes oldatát adjuk hoz­zá és egy ideig erősen összerázzuk. Rázás után 35 a reakciókeveréket semlegesítjük, a klorofor­mos fázist leválasztjuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk, az eluáláshoz növekvő mértékben metanolt tar­talmazó kloroformot használunk fel. A vöröses-40 barna oldat formájában gyorsan eluálható 3--metilamino-rifamycin S RS '(A)-értéke 0,48. Az oldatot bepároljuk, a terméket először éterből, majd metanolból vagy vizes alkoholból átkristá­lyosítjuk. A termék olvadáspontja 243—244 C° 45 (vizes metanolból, sötétvörös prizmás kristá­lyok). A kapott termék NMR-spektrumában a rifa­mycin S S-^helyzetében levő hidrogénatomra vo­natkozó indikáció hiányzik. Ha a fenti termé-50 ket pl. 10%-os palládiumos aktívszénnel normál nyomáson és szobahőmérsékleten katalitikusan hidrogénezzük, akkor 16-, 17-, 18-, 19-, 28-, 29-hexahidro-3jmetilamino-rifamycin-S-t ka­punk, amelynek tömegspektruma a fenti ve-55 gyületnek megfelelő. Ha a terméket aszkorbinsavval, redukáljuk, akkor sárga színű 3-metilamino-rifamycin SV-t kapunk, amelynek olvadáspontja 185 C°. Ebből a célból 5 g 3-metilamino-rifamycin S-t 60 a feloldáshoz éppen elegendő mennyiségű me­tanolban feloldunk, az oldathoz feleslegben asz­korbinsavat adunk és annyi vizet, hogy az oldat még éppen átlátszó maradjon. A kezdetben sötétvörös színű oldat fokozatosan megsárgul, 65 amikor az oldat színe már tiszta sárgának felel 3

Next

/
Thumbnails
Contents