154298. lajstromszámú szabadalom • Váltakozóáramú feszültségstabilizátor áramköri elrendezés
5 154298 6 A 3 tápegység érzékeli a 1.2 és a 02 pontok közötti feszültséget. Ennek mindenkori értékét a kimenő feszültségnek C^—02 kimeneti pontok közötti feszültség és az 1 impedancián eső feszültségnek a különbsége határozza meg. Az 1 impedancián eső feszültséget a nagyobb áramú 2 tápegység transzformátorának primer árama határozza meg. A 3 tápegység bemeneti feszültsége tehát akkor is felvehet különböző értékeket, ha a kimeneti stabilizált feszültség, nem változik. így nagy pontosság, állandósult állapotban gyakorlatilag zérus belső ellenállás valósítható meg. A 2b , 3& fokozatok közös transzformátorról is üzemeltethetők azzal a feltétellel, hogy a transzformátor által képviselt belső impedancia kisebb legyen, mint a két transzformátor alkalmazása esetén felhasznált 1 impedancia minimálisan alkalmazandó értéke. A 4 összehasonlító áramkör a 7 erősítőt vezérli. A bemenő feszültség csökkenése esetén a 8 végerősítő vezérlőtekercsén folyó áram növekszik. A karakterisztika meredeksége munkapont függő. A különböző bemenő feszültség és terhelési állapotok a végerősítő 8 különböző munkapontjaiban működik. A 82 pont és a 71—61— 42 közös pont közötti feszültség értékváltozásai egyértelműen jellemzik a 8 végerősítő karakterisztikáját. Ezt a feszültséget, illetve feszültségváltozást, tehát az ehhez tartozó jelleggörbét másoljuk le az '5 feszültségosztó és 6 referencia áramkör elemeket tartalmazó áramkörrel és a 62, 61 pontok közötti feszültséget az összehasonlító áramkörre kapcsoljuk. A találmány szerinti egy további lehetséges kiviteli alakot a 3. ábra alapján ismertetjük. A kapcsolás működése értelemszerűen megegyezik az 1. és 2. ábra kapcsán leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy itt az összehasonlító áramkör tranzisztorokkal van megvalósítva, a 3>, egyenirányító célszerűen négyzetes karakterisztikájú és az összehasonlító áramkör Ti tranzisztorának kollektorfeszültsége a 10 feszültségtartó áramkörrel célszerűen stabilizálva van. Bemutatásra került a 6 referencia áramkör egy lehetséges megoldása. Mint a 2. ábra kapcsán ismertetésre került, a 82 pont és a 71—61—42—34 közös pont közötti feszültség a stabilizátor különböző bemenő feszültség és terhelési állapotainak függvényében különböző értékeket vesz fel. Mindenkori értéke jellemző a 3 tápegység által mért feszültségre a 31—32 pontok között. Eközben természetesen, mint bizonyítást nyert, a kimenő, stabilizált feszültség Ox —0 2 kimenő pontok között nem változik. A fent említett változó feszültséget az 5 feszültségosztó és a 6 referencia áramkör elemeket tartalmazó áramkörrel adaptáljuk az összehasonlító áramkör bemenetére. A 6 referencia áramkörben a 62 és a 60 pontok közötti feszültség állandó, a 60 és a 61 pont közötti feszültség változó értékeket vesz fel a bemenő feszültség és a terhelés változásának függvényében lemásolva a 8 végerősítő karakterisztikáját, azaz a 82 pont és .a 71 stb. pont közötti feszültség változását, tehát a 3 tápegység által érzékelt feszültségváltozást, melyet az 1 impedancián eső feszültséggel jellemezhetünk. A 6 referencia áramkör kapcsain 61, 62 a feszültség tehát változó, így a referencia feszültség mindenkori értéke, az előbbiekben leírtak szerint a különböző bemenő feszültség és terhelési állapotoknak megfelelően változik és adaptálódik. A találmány haladó műszaki szintjét elsősorban az adja meg, hogy az áramköri elrendezés a végerősítőt tökéletesen linearizálja. Ugyanis az ismert vezérelt végerősítők bármelyik fajtája is nemlineáris erősítési tényezőjű. Pl. egy mágneses erősítő jelleggörbéjének meredeksége, azaz a vezérlőáram változásához tartozó kimenő áramváltozás, egyre csökken. Kézenfekvő tehát, hogy egy lineáris kompenzáció csak korlátozott mértékben lehet hatásos a stabilitásra. A találmányban az impedancián 1 megjelenő kompenzáló feszültség jelleggörbéje nem lineáris, hanem tükörképe a 8 végerősítő jelleggörbéjének. Ahol tehát a végerősítő nagyobb meredekségű, ott a kompenzáló feszültség jelleggörbéje kisebb rneredekségű. Viszont, ahol a végerősítő meredeksége kisebb (pl. nagy terhelésnél) ott a kompenzáló feszültség jelleggörbéje nagyobb meredekséget mutat. A két meredekség ellentétes változása mindenkor arányos, mivel a kompenzáló feszültséget a végerősítőről nyerjük. A találmány megkerülte tehát az ismert elrendezések költséges és szinte megoldhatatlan problémáját: az erősítők nagyfokú linerizálását. A találmányi áramköri elrendezés önmagát linearizálja. Szabadalmi igénypontok: 1. Váltakozóáramú feszültségstabilizátor áramköri elrendezés, amely tartalmaz célszerűen változtatható impedanciát (1), 2 db transzformátorokat és egyenirányítókat tartalmazó tápegységet (2 és 3), összehasonlító áramkört (4), feszültségosztót (5), referencia áramkört (6), erősítőt (8), végrehajtó szervet (9) azzal jellemezve, hogy az egyik kimeneti ponthoz (O x) a változtatható impedancia (1) egyik pontja (11) csatlakozik, a változtatható impedancia (1) másik pontja (12) egyrészt az egyik tápegységben (2) levő transzformátor primer tekercséhez (211) másrészt a másik tápegységben (3) levő transzformátor primer tekercséhez (32) csatlakozik; az említett transzformátorok primer tekercseinek másik végei (22, 31) a másik kimeneti (02) pontra vannak kötve; az egyik tápegység (2) egyik egyenfeszültségű kimenete (23) a végerősítőn (8) keresztül (82) az erősítő (7) kimeneti pontjára (73) másrészt a feszültségosztón (5) keresztül (52) az összehasonlító áramkör (4) egyik bemeneti pontjára '(41), valamint a referencia áramkörre (62) csatlakozik; a másik 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
