154298. lajstromszámú szabadalom • Váltakozóáramú feszültségstabilizátor áramköri elrendezés

5 154298 6 A 3 tápegység érzékeli a 1.2 és a 02 pontok közötti feszültséget. Ennek mindenkori értékét a kimenő feszültségnek C^—02 kimeneti pon­tok közötti feszültség és az 1 impedancián eső feszültségnek a különbsége határozza meg. Az 1 impedancián eső feszültséget a nagyobb áramú 2 tápegység transzformátorának primer árama határozza meg. A 3 tápegység bemeneti feszült­sége tehát akkor is felvehet különböző értéke­ket, ha a kimeneti stabilizált feszültség, nem változik. így nagy pontosság, állandósult álla­potban gyakorlatilag zérus belső ellenállás való­sítható meg. A 2b , 3& fokozatok közös transzformátorról is üzemeltethetők azzal a feltétellel, hogy a transzformátor által képviselt belső impedan­cia kisebb legyen, mint a két transzformátor alkalmazása esetén felhasznált 1 impedancia minimálisan alkalmazandó értéke. A 4 összehasonlító áramkör a 7 erősítőt ve­zérli. A bemenő feszültség csökkenése esetén a 8 végerősítő vezérlőtekercsén folyó áram növek­szik. A karakterisztika meredeksége munkapont függő. A különböző bemenő feszültség és ter­helési állapotok a végerősítő 8 különböző mun­kapontjaiban működik. A 82 pont és a 71—61— 42 közös pont közötti feszültség értékváltozásai egyértelműen jellemzik a 8 végerősítő karak­terisztikáját. Ezt a feszültséget, illetve feszült­ségváltozást, tehát az ehhez tartozó jelleggörbét másoljuk le az '5 feszültségosztó és 6 referencia áramkör elemeket tartalmazó áramkörrel és a 62, 61 pontok közötti feszültséget az összeha­sonlító áramkörre kapcsoljuk. A találmány szerinti egy további lehetséges kiviteli alakot a 3. ábra alapján ismertetjük. A kapcsolás működése értelemszerűen meg­egyezik az 1. és 2. ábra kapcsán leírtakkal, az­zal a különbséggel, hogy itt az összehasonlító áramkör tranzisztorokkal van megvalósítva, a 3>, egyenirányító célszerűen négyzetes karak­terisztikájú és az összehasonlító áramkör Ti tranzisztorának kollektorfeszültsége a 10 feszült­ségtartó áramkörrel célszerűen stabilizálva van. Bemutatásra került a 6 referencia áramkör egy lehetséges megoldása. Mint a 2. ábra kapcsán ismertetésre került, a 82 pont és a 71—61—42—34 közös pont közötti feszültség a stabilizátor különböző bemenő fe­szültség és terhelési állapotainak függvényében különböző értékeket vesz fel. Mindenkori érté­ke jellemző a 3 tápegység által mért feszült­ségre a 31—32 pontok között. Eközben termé­szetesen, mint bizonyítást nyert, a kimenő, stabilizált feszültség Ox —0 2 kimenő pontok kö­zött nem változik. A fent említett változó feszültséget az 5 fe­szültségosztó és a 6 referencia áramkör eleme­ket tartalmazó áramkörrel adaptáljuk az össze­hasonlító áramkör bemenetére. A 6 referencia áramkörben a 62 és a 60 pon­tok közötti feszültség állandó, a 60 és a 61 pont közötti feszültség változó értékeket vesz fel a bemenő feszültség és a terhelés változásának függvényében lemásolva a 8 végerősítő karak­terisztikáját, azaz a 82 pont és .a 71 stb. pont közötti feszültség változását, tehát a 3 tápegy­ség által érzékelt feszültségváltozást, melyet az 1 impedancián eső feszültséggel jellemezhetünk. A 6 referencia áramkör kapcsain 61, 62 a feszültség tehát változó, így a referencia fe­szültség mindenkori értéke, az előbbiekben le­írtak szerint a különböző bemenő feszültség és terhelési állapotoknak megfelelően változik és adaptálódik. A találmány haladó műszaki szintjét elsősor­ban az adja meg, hogy az áramköri elrendezés a végerősítőt tökéletesen linearizálja. Ugyanis az ismert vezérelt végerősítők bármelyik faj­tája is nemlineáris erősítési tényezőjű. Pl. egy mágneses erősítő jelleggörbéjének meredeksége, azaz a vezérlőáram változásához tartozó ki­menő áramváltozás, egyre csökken. Kézen­fekvő tehát, hogy egy lineáris kompenzáció csak korlátozott mértékben lehet hatásos a stabili­tásra. A találmányban az impedancián 1 megjelenő kompenzáló feszültség jelleggörbéje nem lineáris, hanem tükörképe a 8 végerősítő jelleggörbéjé­nek. Ahol tehát a végerősítő nagyobb meredek­ségű, ott a kompenzáló feszültség jelleggörbéje kisebb rneredekségű. Viszont, ahol a végerősítő meredeksége kisebb (pl. nagy terhelésnél) ott a kompenzáló feszültség jelleggörbéje nagyobb meredekséget mutat. A két meredekség ellen­tétes változása mindenkor arányos, mivel a kompenzáló feszültséget a végerősítőről nyer­jük. A találmány megkerülte tehát az ismert el­rendezések költséges és szinte megoldhatatlan problémáját: az erősítők nagyfokú linerizálását. A találmányi áramköri elrendezés önmagát linearizálja. Szabadalmi igénypontok: 1. Váltakozóáramú feszültségstabilizátor áram­köri elrendezés, amely tartalmaz célszerűen vál­toztatható impedanciát (1), 2 db transzformá­torokat és egyenirányítókat tartalmazó tápegy­séget (2 és 3), összehasonlító áramkört (4), fe­szültségosztót (5), referencia áramkört (6), erő­sítőt (8), végrehajtó szervet (9) azzal jellemez­ve, hogy az egyik kimeneti ponthoz (O x) a vál­toztatható impedancia (1) egyik pontja (11) csatlakozik, a változtatható impedancia (1) má­sik pontja (12) egyrészt az egyik tápegységben (2) levő transzformátor primer tekercséhez (211) másrészt a másik tápegységben (3) levő transz­formátor primer tekercséhez (32) csatlakozik; az említett transzformátorok primer tekercseinek másik végei (22, 31) a másik kimeneti (02) pontra vannak kötve; az egyik tápegység (2) egyik egyenfeszültségű kimenete (23) a vég­erősítőn (8) keresztül (82) az erősítő (7) kime­neti pontjára (73) másrészt a feszültségosztón (5) keresztül (52) az összehasonlító áramkör (4) egyik bemeneti pontjára '(41), valamint a refe­rencia áramkörre (62) csatlakozik; a másik 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents