154287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szerves vegyületek és ezekkel képzett nehézfémkelátok előállítására

3 154287 4 kelatáló vegyületek előállítása a találmány értel­mében oly módon történik, hogy a végtermék központi A csoportjának megfelelő nitrogén­tartalmú bázist, tehát ammóniát, vagy dietil­amint 2 mól formaldehiddel a megfelelő HO— _CH2—A—CH 2 —OH (II) általános képletű di­metilol-származékká alakítjuk és azt a csatolt rajz szerint (III) általános képletű p-helyettesí­tett fenol 2 mól mennyiségével reagáltatjuk. A fenti reakciók mindvégig vizes közegben folytathatók le. Az (I) általános képletnek meg­felelő végtermék egyszerű módon, oldható ve­gyületek, pl. az alkáliszulfonát-származékok (R = SOaNa) esetében a reakcióelegy bepárlása útján különíthető el a reakcióelegy tői. Az (I) általános képletű vegyületek nehézfém­komplexei ugyancsak vizes oldatban állítha­tók elő, az (I) képletű kelátképző vegyület és a számított mennyiségű nehézfémsó, pl. vas(III)­klorid reagáltatása útján. A vízben oldódó ter­mékek kinyerése itt is a reakcióelegy bepárolása vagy esetleg valamilyen, vízzel elegyedő, de a ke­látot nem oldó szerves oldószer, pl. aceton vagy etanol hozzáadása útján különíthetők el a reak­cióelegyből. Az (I) általános képletű vegyületeknek a talál­mány szerinti eljárással előállított nehézfémke­látjai savakkal és lúgokkal szemben is stabil ve­gyületek, amelyek nemcsak permetezés útján al­kalmazhatók veszélytelenül és jó eredménnyel a növények vasklorózisának ill. egyéb nyomelem­hiánybetegségeinek gyógykezelésére, hanem a ta­lajban adagolva is jól alkalmazhatók és ilyen al­kalmazásban alkalikus, meszes talajokban is megtartják hatásukat. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlélte­tik. 1. példa: Dimetilamino-bisz-2-hidroxifenil-5-nátrium­szulfonát előállítása. Egy visszafolyató hűtővel és keverővel ellátott 500 ml-es lombikban bemérünk 28 rész 25%-os ammóniumhidroxidot. Állandó keverés közben 25—30 C°-on hozzáadunk 30 rész 40%-os form­aldehid oldatot, 10—15 perc alatt. Az adagolás közben az oldat hőmérséklete megemelkedik. Ezután 100 rész vízben melegen feloldunk 79 rész nátrium-p-fenolszulfonátot. A fenolszulfonát-oldatot 50%-os NaOH oldat­tal semlegesítjük, majd az így nyert oldatot, kö­rülbelül 30 perc alatt, a fenti reakcióelegyhez adagoljuk. Az adagolás befejezése után a homo­gén reakcióelegyet forrásig hevítjük és 8 órán át állandó keverés közben forraljuk. 8 óra elteltével az oldat bepárlásával nyerjük ki a dimetilami­no-bisz-2-hidroxi-fenil-5-nátriumszulfonátot. Be­párlás helyett úgy is eljárhatunk, hogy a vizes ol­datot kb. 1500 ml acetonhoz öntjük. Ekkor az acetonban rosszul oldódó végtermék sárgás kris­tálytömeg alakjában kiválik. Ezt leszűrjük, ace­tonnal mossuk és szárítjuk. Hozam: az elméleti termelési hányad 90— 92%-a. 2. példa: 5 EtiléndiaminHN,iN, -bisz-2^hidroxi-benzil-5--nátriumszulfonát előállítása. Keverővel és visszafolyató hűtővel ellátott 500 10 ml-es lombikba bemérünk 12 rész etiléndiamint, majd kb. 30 perc alatt hozzáadagolunk 30 rész 40%-os formaldehidoldatot. Az adagolást óvato­san végezzük, mert közben élénk hőfejlődés kö­vetkezik be. 15 79 rész nátrium-p-fenolszulfonátot feloldunk 100 rész vízben. Az oldat pH-értékét 50%-os NaOH-oldattal 7-re állítjuk. Az így nyert olda­tot kb. 30 perc alatt a fenti reakcióelegyhez adagoljuk. A homogén oldatot forrásig hevítjük, 20 és a forrástól számítva 8 órán át forraljuk, ál­landó keverés közben. A keletkezett etiléndia­min-N,, N'-bisz-2-hidroxi-benzil-5^nátriumszulfo­nátot az oldat szárazra párolásával nyerjük ki vagy a vizes oldatot 1500 ml acetonba öntjük. A 25 kivált kristály masszát szűrjük, acetonnal mos­suk és szárítjuk. Hozam: az elméleti termelés 90—95%-a. 3. példa: C0 Fémkelátok előállítása A fenti példákban leírt eljárással előállítható " kelátképző vegyületekkel az alábbi módon állít­hatunk elő nehézf émkelátokat: f.5 a) Dimetilamino-bisz-2-hidroxifenil-5-nátrium­szulfonátkelát Az 1. példa szerint előállított kelátképző ve­gyület 435 résznyi mennyiségét 500 rész 40 C° 40 hőmérsékletű vízben oldjuk, majd kevergetés közben hozzáadunk 320 rész 50%-os vas(III)klo­rid oldatot. Bíborszínű oldat képződik, ebből szárazra bepárolva nyerjük a vaskelátot. b) Etiléndiamin- (vagy karbamid-) N,N'-bisz­e 5 -2-hidroxi-benzil-5-nátriumszulfonát-vaskelát A 2. vagy 3. példa szerinti eljárással előállított kelátképző vegyület 480 résznyi mennyiségét 500 rész 40 C° hőmérsékletű vízben oldjuk. Az oldathoz keverés közben 320 rész 50%-os vizes 50 vas(III)klorid oldatot adunk. A kapott bíbor szí­nű oldat szárazra párlása útján nyerjük ki a vá­lasztott kiindulóanyagnak megfelelő vaskelátot. c) Más nehézfémkelátok előállítása. A fent leírthoz hasonló módon állíthatunk elő 55 kobalt-, nikkel- vagy mangánkelátokat, ha a vas­iul) klorid valamely kobalt, mangán- vagynik­kelsó belső egyenértékű mennyiségének vizes oldatát adjuk a kelátképző vegyület vizes olda­tához. ', '. 60 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletnek megfele­lő új kelátképző vegyületek előállítására — e 65 képletben R halogénatomot, szabad vagy sóvá 2

Next

/
Thumbnails
Contents