154278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzocikloheptatrién-származékok előállítására

154278 6 —, majd ezeket átalakítjuk a IV általános kép­letű alkoholokká, olyan ismert módszerekkel re­dukálva a ketonokat, amelyek során az etilén­kötések nem redukálódnak, nevezetesen fémhid­ridek, mint pl. káliumbórhidrid segítségével. A szerves kadmiumszármazékkal való reakció előnyösen közömbös szerves oldószer, mint pl. aromás szénhidrogének (benzol) vagy éterek (dietiléter vagy tetrahidrofurán) jelenlétében visszafolyató hűtő alatt való hevítés közben hajtható végre. 2. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyekben X alkánszulfinil- vagy alkánszufo­nücsoportot jelent, előállíthatók azoknak az I ál­talános képletű vegyületeknek az oxidációja út­ján is, amelyekben X alkiltiocsoportot jelent. Ezt az oxidációt pl. hidrogénperoxiddal ecetsa­vas közegben hajthatjuk végre. 3. Azoknak az I általános képletű vegyületek­nek az előállítására, amelyekben Z N >N-R'­csoportot, R' pedig egy alkil-, hidroxialkil-, hídroxialkoxialkil-, fenilalkil- vagy helyettesí­tett fenilalkilcsoportot jelent, amikor is ezek a csoportok a fent megadott módon vannak defi­niálva — egy XXI általános képletű reakcióké­pes észtert — ebben a képletben R" alkil-, hidroxialkil-, hídroxialkoxialkil-, fenilalkil- vagy helyettesített fenilalkil-, fenilalkenil- vagy he­lyettesített fenilalkenilcsoportot jelent, amikor is ezek a csoportok a fent megadott módon van­nak definiálva, Y pedig egy reakcióképes észter­maradékot képvisel, mint pl. egy halogénatomot vagy egy kénsav- vagy szulfonsavészter-maradé­kot, pl. metánszulfoniloxi- vagy p-toluolszulfo­niloxi-maradékot — egy XXII általános képletű dibenzofa, d]cikloheptatriénnel reagáltatunk — ebben a képletben X jelentése azonos a meg­adottal —. A kondenzációt előnyösen egy közömbös szer­ves oldószer, mint pl. aromás szénhidrogén (ben­zol vagy xilol) vagy amid (dimetilformamid) jelenlétében hajtjuk végre. Különösen előnyös az oldószer forráspontján egy alkalikus konden­zálószer jelenlétében dolgozni. Az I általános képletű termékek adott eset­ben megtisztíthatók fizikai módszerekikel (mint pl. desztilláqió, kristályosítás, kromatográfia) vagy kémiai eljárásokkal (mint pl. sókká való átalakítás, ezek kíkristályosítása, majd alkali­kus közegben való elbontása). Ezekben a műve­letekben a só anionjának természete közömbös, az egyetlen követelmény, hogy a só jól definiált legyen, és könnyen lehessen kristályosítani. A találmány szerinti eljárással készült új ter­mékek átalakíthatók savakkal alkotott addiciós sóikká és kvaterner ammóniumsóíkká. Az addiciós sóik előállítására az új vegyülete­ket megfelelő oldatokban savakkal reagáltatjuk, szerves oldószerként, pl. alkoholokat, étereket, ketonokat vagy klórozott szénhidrogéneket hasz­nálhatunk; a keletkező sók, esetleg koncentrá­ló 15 20 25 Í0 35 40 45 50 55 60 lás után, kicsapódnak az oldatukból, és szűréssel vagy dekantálással elválaszthatók. A kvaterner ammóniumsók előállíthatók az új vegyületeknek reakcióképes észterekkel, adott esetben szerves oldószerben, közönséges hőmér­sékleten vagy gyorsabban enyhe melegítés köz­ben való reagáltatásával. A találmány szerinti új vegyületek, valamint addíciós sóik és kvaterner ammóniumsóik érté­kes farmakodinamikai tulajdonságokkal rendel­keznek; nagyon hatásosak különösen a közép­ponti idegrendszerre, mint neuroleptikumok, csillapítószerek és nappali nyugtatöszerek; ha­sonlóképpen hatásosak, mint hisztamingátlók, hányás elleni szerek és fájdalomcsillapítók. Gyógyászati alkalmazásra az új vegyületek felhasználhatók akár a bázis, akár addíciós sóük vagy kvaterner ammónuimsóik alakjában, fel­téve, hogy ez utóbbiak gyógyszerészetileg elfo­gadhatók, azaz nem toxikusak az alkalmazott adagokban. Gyógyszerészetileg elfogadható addiciós sók példáiként megemlíthetjük szervetlen savak sóit (pl. kloridok, szulfátok, nitrátok, foszfátok) vagy szerves savak sóit (pl. acetátok, propioná­tok, szukcinátok, benzoátok, fumarátok, ma­leátok, teofillinacetátok, szalicilátok, fenolftali­nátok, metilén-bisz-/?-oxinaftoátok) vagy a meg­felelő savak helyettesített származékai. Gyógyszerészetileg elfogadható kvaterner am­móniumsókként megemlíthetők a szervetlen vagy szerves észterek származékai, mint például a klór-, bróm- vagy jódmetilátok, -etilátok, -al­lilátok vagy -benzilátok, a metil- vagy etilszul­fátok, a benzolszulfonátok vagy- ezeknek a ve­gyületeknek helyettesített származékai. Az I általános képletű termékek csoportjában külön megemlítendők a XXIII általános képletű vegyületek — ebben a képletben Q hidrogén­atomot jelent és n = 1 vagy Q metilcsoportot jelent és n = O, Z' dimetilamino-, 4-metil-pipe­razino-, 4-ihidroxietil-piperazino-, 4-hidroxietoxi­etil-piperazino- vagy 4-hidroxi-piperidino-eso­portot képvisel, X jelentése pedig azonos a fent megadottal. Különösen megemlítésre méltók a következő vegyületek: 2-metoxi-ll-(3-dimetilamino-propil)­-dibenzo [a,d] cikloheptatrién 2-metoxi-l l-(2-di­metilamino-propil)-dibenzo [a,d] cikloheptatrién 2-klór-l 1- [3-(44iidroxietoxietil-piperazino)-pro­pil]-dibenzo[a,d]cikloheptatrién 2-foróm-ll-(3-di­metilamino-propil)-dibenzo [a,d] cikloheptatrién. Az alábbi példák az eljárás gyakorlati végre­hajtásának szemléltetésére szolgálnak, de a ta­lálmány terjedelmét semmiképpen sem korlá­tozzák. A hőmérsékleteket Celsius-fokokban ad­juk meg. 1. példa: 100 ml 2-metoxi-l l-(3-metánszulfoniloxi-pro­pil)-dibenzo[a,d] cikloheptatrién tartalmú, az alább leírt módon nyert benzolos oldathoz hoz­záadunk 430 mi 5 mólos benzolos dimetilamin­oldatot. A reakciókeveréket autoklávban 100°-on 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents