154271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves amidok előállítására
9 154271 10 3-(5-etil-2-metil-piperidino)-propionitril, forráspontja 78—80 C°, 0,15 Hg mm nyomáson. 187 ml 70%-os vizes glikolsavnitrilhez külső hűtés közben cseppenként hozzáadunk 226 g 2,6-dimetil^piperidint. A reakcióelegyet ezután 70 C°-ra felmelegítjük, majd lehűtjük, éterrel hígítjuk és vízzel mossuk. Az éteres fázist elválasztjuk, szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékként kapott 2-(2,6-dimetil-piperidino)-acetonitril forráspontja 103—105 C°, 14 Hg mm nyomáson. 25,5 g lítiumalumíniumhidridből és 2000 ml éterből készített rendszerhez keverés közben cseppenként 121 g 4-(2,6-dimetil-piperidino)-butironitrilt adagolunk. A reakcióelegyet ezután 2 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd sorrendben 27 ml vízzel, 20 ml 20%-os vizes nátriumhidroxid oldattal és 90 ml vízzel hígítjuk. Az oldhatatlan anyagot szűréssel elkülönítjük, a szűredéket pedig csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékként kapott 4-(2,6--dimetil-piperidino)4Dutilamin 130—134 C°-on forr 16 Hg mm nyomáson. Hasonló módszerrel nyerhetjük a következő diaminokat: 5-(2,6-dimetiI-piperidino)-pentilamin, forráspontja 86—88 C°, 0,25 Hg mm nyomáson; '6-(2,6-dimetil-piperidino)-hexilamin, forráspontja 159—164 C°, 20 Hg mm nyomáson; 3^(2,5-dimetil-pirrolidino)-propilamin, forráspontja 81—83 C°, 10 Hg mm nyomáson; 3-(cilklohexil-izopropil-amino)-propilamin, forráspontja 124—127 C°, 9 Hg mm nyomáson; 3-(2,2,4,6-tetrametil-piperidino)-propilamin, forráspontjia 121—122 C°, 8 Hg mm nyomáson; 3-(2-etil-piperidino)-propilamin, forráspont j a 113—114 C°, 12 Hg mm nyomásnál; 7-(2,6-dimetil-piperidino)-heptilamin, forráspontja 92—94 C°, 0,16 Hg mm nyomásnál; 4-(diizopropil-amino)-butilamin, forráspontja 97—107 C°, 17 Hg mm nyomáson; 3-(5-etil-2-metil-piperidino)-propilamin, forráspontja 122—123,5 C°, 40 Hg mm nyomáson; 2-!(2,6-dimetil-piperidino)-etilamin, forráspontja 99—105 C°, 14 Hg mm nyomáson; 4-(2-etil-Hpiperidino)-butilamin, forráspontja 126—127 C°, 12 Hg mm nyomáson; 4-(2,6-dietil-piperidino)-Jbutilamin, forráspontja 134—436 C°, 8 Hg mm nyomáson. 239 g megolvasztott N-benzoil-4-metil-piperidimhez részletekben hozzáadunk 180 g foszforpentakloridot. Miután a reakció lezajlott az elegyhez további 90 g foszforpentakloridot adunk. A reakciókeveréket ezután visszafolyatás közben egy órán keresztül forraljuk, majd lehűtjük, 1500 g jégre öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízzel és 3%-os hideg nátriumhidroxid oldattal mossuk, majd szárítjuk, aktív szénnel keverés közben kezeljük, szűrjük és bepároljuk. Maradékként N-*(5-klór-3-metil-pentil)-benzamidot kapunk, ehhez 400 ml 2,6-dimetil-piperidint adunk és ezt az elegyet_j)0 órán keresztül forraljuk, visszafolyató hűtőt alkalmazva. A 2,6-dimetil-piperidin feleslegét ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a kapott maradékot pedig híg sósavban oldjuk. A vizes oldatot előbb éterrel mossuk, majd nátriumhidroxid oldattal erősen meglúgosítjuk, végül éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot szárítjuk és bepároljuk. Ily módon maradékként 5 nyers amidot kapunk, melyet 500 ml 6 n sósavban oldunk, az elegyet 20 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük. A kivált kristályos anyagot elkülönítjük, a vizes oldatot éterrel mossuk, majd nátriumhidroxid-10 dal erősen meglúgosítjuk. A kivált oldhatatlan anyagot előbb éterrel extraháljuk, majd az éteres kivonatot szárítjuk, szűrjük, végül bepároljuk. A maradékként kapott 5-(2,6-dimetil-piperidino)-3-metil-pentilamin forráspontja 78—78,5 15 C°, 0,1 Hg mm nyomáson. 81,5 g 2,6-diacetil-piridint 500 ml etanolban oldunk, majd az 50 C°-ra melegített oldathoz hozzáadunk 500 ml hidrazinhidrátot. A kapott oldatot részben visszafolyatással, részben az eta-20 nolt ledesztillálva addig forraljuk, míg • a melegítő fürdő hőmérséklete eléri a 105 C°-ot. Az elegyet ezután 1000 ml vízzel hígítjuk és lehűtjük 4 C°-ra. Az oldhatatlan 2,6-diacetil-piridin-dihidrazont elkülönítjük, jeges vízzel mossuk 25 és vákuumban 80 C°-on szárítjuk, op. 185—194 C°. Az így kapott anyagból 74,5 g-ot 800 ml toluolban oldva 88 g kálium-t-butiláttal forralunk, egy órán keresztül visszafolyatás közben. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, híg nátrium-3Q hidroxid oldattal mossuk, majd híg sósavval extraháljuk. A savas-vizes kivonatot nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, majd éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot szárítjuk és bepároljuk, maradékként ily módon 2,6-dietil-piridint 35 kapunk, melynek forráspontja 64—67 C° 14 Hg mm nyomáson. Ebből az anyagból 50 g-ot 400 ml metanolban oldunk, majd 5 g 10%-os ruténium-szénkatalizátor jelenlétében kb. 140 atm. nyomáson hidrogénatmoszférában rázatjuk, ad-40 dig, amíg az anyag a számított mennyiségű hidrogént elnyeli. A reakcióelegyet ezután szűrjük, a szűredéket desztilláljuk, maradékként 2,6-dietil-piperidint kapunk, amely 9 Hg mm nyomáson 52—54 C°-on forr. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű helyettesítő tett acetamid-származékok és savaddiciós sóik előállítására — ebben a képletben A 2—7 szénatomos alkiléncsoportot jelent, amely legalább 2 szénatommal választja el 55 azokat a nitrogénatomokat, melyekhez kapcsolódik, RL és R 2 rövidszénláncú alku- vagy cikloalkilgyököt, illetve a két jel együtt 4—9 szén^ atomos alkilén-gyököt jelent azzal a meg-60 szorítással, hogy az alkilén-gyök 4 vagy 5 szénatomja a kapcsolódó nitrogénatommal együtt 5 vagy 6 tagú heterociklusos gyűrűt képez — 65 azzal jellemezve, hogy 5
