154234. lajstromszámú szabadalom • Vonó és szállító futómacska, szállítóberendezésekhez, főként egyik pályáról a másikra való átadogatásra

5 elrendezés szokás szerint olyan, hogy mindegyik horogpár alsó működő helyzetéből felső kikapcsolt helyzetbe emelhető és olyan konstrukciójú, ami lehetővé teszi, hogy a horgok a nehézségi erő hatására visszatérjenek, amikor a futómacskát 5 hajtő, a szállítóláncnál gyorsabban haladó szem a hajtóhorog alsó oldala alatt elhalad és hajtó és vissztartó horgok közötti helyzetben van. A- rajzok a találmány példaképpen! kiviteli alakját szemléeltetik. Az 1. ábra az ismertetett 10 típusú szállítóberendezés egyik, a találmány szerinti kiviteli alakjának vázolt szállítóberendezés egy részének nagyított méretarányú oldalnézete, amely ábra futómacskájukkal kapcsolódó helyzetben levő hajtóhorgot és ehhez tartozó vissza- 15 tartó horgot szemléltet. A 3. ábra a 2. ábrához hasonló nézet, azonban a horgok itt a futómacskával nem kapcsolódó felemelt helyzetben látszanak. A 4. ábra az 1. ábrán vázolt szállítóberendezés 20 oldalnézete, mely ábrán a futómacskát hajtó horgoknak futómacskájukkal kapcsolódó helyzetükből futómacskával nem kapcsolódó helyzetükbe való elmozdulása látható, és az 5. ábra a 2. ábra 5—5 vonala mentén vett metszet. A 6. 25 ábra az 5. ábra 6—6 vonala menti metszet. A 7. ábra a 3. ábrához hasonló nézet, azonban a haj tóhorognak olyan helyzetét mutatja, amelyben a horog akkor van, amikor a futómacska ennek hátsó része felől halad előre. SO A 8. ábra vázlatos felülnézet, amely az 1. ábrán vázlatosan J-nél feltüntetett, két futómacskatartó közötti összeköttetés elrendezését mutatja. A 9. és 10. ábrák hajtó horgok felülnézete, 35 amelyek a futómacskát hajtó ütközőszem két szállítólánc közül az egyik szállítólánc hajtóhorgától a másik hajtóhorgához való átvitelének két fázissorozatát vázlatosan szemléltetik. A 8. ábrán a futómacska a két tartó egyikéről a má- 40 sikra jut át. Az 1. és 8. ábrákon vázolt szállítóberendezésnek M fő szállítóága és B mellék szállítóága van. A fő M. szállótóágnak végtelenített kialakítású 11 fő szállítóláncához 10 tartója, a 10 fő lánctartó 45 alatt pedig szintén végtelenített kialakítású 12 fő futómacskatartója van. ! A B mellék szállítóágnak 13 mellék futómacskatartója és ezen saját 14 mellék szállítólánca van, amely szintén végtelenített és amelyet a 15 59 melléklánctartó tart. A 15 melléklánctartó és a 14 mélléklánc vázlatosan van ábrázolva, kivéve a 12, 13 tartók közötti J kapcsolási pontnál. A két tartó közötti J kapcsolási pontnál ismert alakú mozgatható 16 kapcsolónyalv van, úgy- g5 hogy az 1. és 8. ábrákon nyilakkal jelzett, kijelölt irányban előrehaladó futómacskák a 13 mellék tartóról levezethetők, vagya 12 főtartó mentén ismert módon tovább haladhatnak. A két 11, 14 lánc mindegyikét saját 17, 18 60 energiaforrása hajtja a 19, 20 hajtókerekeken keresztül, és találmányunk eredményeként — amint még később részletesen ismertetjük — nincs szükség különleges szerkezetrészre annak biztosítására, hogy a két lánc pontosan ugyan- 65 6 azzal a sebességgel haladjon, ami ott szükséges. Ilyen pontos szinkronizáló berendezés rendszerint a két energiaforráshoz, a szokásos elektomotorokhoz szükséges, amelyek az ismert berendezéseknél a beruházás általános költségeit jelentékenyen megnövelik. A két 11, 14 szállítólánc mindegyikén hossza mentén meghatározott távolságokban 21 ház van, amelyek egy pár lényegében párhuzamos, keresztirányban egymástól meghatározott távolságra elrendezett lapból állnak, és amely lappárok közé függőlegesen csúsztathatóan egy-egy 23 rúd van szerelve, amelynek alsó végén a 24 hajtó és 25 visszatartó horog van. Mindegyik 23 rúd a két 24, 25 horog számára közös tartótestként szolgál, és a hozzá tartozó 11, 14 szállítóláncokhoz viszonyítva azok hosszirányára merőlegesen csúsztathatóan, elmozdíthatóan vannak beszerelve úgy, hogy mindegyik 24 hajtóhorog a vele kapcsolódó 25 visszatartó horoggal együtt a hozzájuk tartozó 16, 14 szállítólánchoz viszonyított helyzetét változtatni tudja a 2. ábrán vázolt, futómacskával kapcsolódó helyzetből a 3. ábrán vázolt, futómacskával nem kapcsolódó helyzetbe. Mindegyik 23 rúdon 25 visszatartó horog mögött elrendezett 24 hajtóhorognak elöl 26 futómacskát-hajtó felülete van, amely mindegyik 28 futómacskára e fölé szerelt, keresztirányú 27 hajtórúd formájában kialakított, futómacskái, hajtó ütközőszemmel kapcsolódik. Mindegyik 25 visszatartó horognak hátul 29 felülete van, amely kapcsolatba hozható mindegyik futómacskát tartó 27 rúd homlokfelületével abból a célból, hogy megakadályozza a futómacskákat az őket hajtó láncrészen való túlhaladásban. A 21 házat képező két 22 lapok mindegyik sarkukon a 30 csappal van összekötve és e csapokon a 31 perselyek vannak, amelyek a 23 rúddal szomszédos függőleges 32 oldalakkal kapcsolódnak úgy, hogy a 23 rúd függőleges csúszó elmozdulása folyamán a 21 házhoz viszonyítva vezetve van. Mindegyik rúd 21 házhoz viszonyított lefelé való elmozdulásának határolására mindegyik rúd felső végén a 33 ütközőlap van, amelynek alsó széle a 22 házlapok egyikének felső széléhez ütközik. Mindegyik rúdnak és a vele kapcsolódó 24 hajtóhorognak futómacskával nem kapcsolódó helyzetbe emelését a 4. ábrán vázolt szerkezetkialakítás hozza létre, amelynél mindegyik 28 futómacskára csappal egy horgot emelő, a 35 ütközővel működés szempontjából kapcsolódó 34 szerv van erősítve. Mindegyik futómacska elején levő 35 ütközőszerv vagy egy, a 12 futómacskatartón eltolható S ütközővel hozható kapcsolatba — amely ütköző a 12 futómacskatartó hossza mentén valamely előre meghatározott helyzetbe van beállítva —, vagy mindegyik futómacskától hátrafelé kinyúló 36 rúd hátsó végével, amely arra szolgál, hogy két egymás után haladó futómacska közül a másodikat a szállítólánctól mint hajtószervtől leválassza, amikor a leválasztott futómacska az őt megelőző futómacs-3