154230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált fenil-antranilsav előállítására
3 154230 4 mazékot, amely képletben Rx 2,6-diklórfenilcsoportot jelent, ugyanakkor R2 O=karbalkoxi-fenil gyököt, vagy Rj jelentése O-cianofenil-gyök s ez esetben R2 2,6-diklórfenil-csoportot képvisel, R3 pedig alacsony szénatomszámú alku-, vagy aril-gyököt jelent, 240—280 C° közötti hőmérsékleten tartva, a hőkezeléssel (III) általános képletű acil-vegyületté — a képletben R1; R2 és R 3 jelentése a fenti — alakítjuk át, majd önmagában ismert módon az (I) képletű N-(2,6-diklór-fenil)-antranilsavvá hidrolizáljuk. A hőhatással történő átrendezés kitűnő módszerének bizonyult az is, ha valamely (IV) általános képletű iminoétert, amely képletben „Alku" kis szénatomszámú alkilgyököt jelent, R3 jelentése pedig a fentiekkel megegyező, hőkezeléssel (V) képletű acilszármazékká alakítottunk, — a képletben R3 és „Alku" jelentése a fentiekkel megegyező — majd önmagában ismeretes módon karboxivegyületté oxidáltuk, végül pedig hidrolízissel alakítottuk ki az (I) képletű N-^(2,8--diklór-fenil)-antranilsavat. Azt találtuk, hogy a nagyobb méretű kivitelezés szempontjából különösen előnyös, ha a (II) vagy Í(IV) képletű iminoéter átrendezésénél valamilyen közeget, pl. difenil-difeniloxid keveréket, vagy hexanolt használunk és az így kapott termék hidrolízisét lúggal történő reagáltatás útján végezzük. Az oldószert vákuumban ledesztillálva és a visszamaradt anyagot alkoholban felvéve kitűnő termeléssel tiszta termékhez jutunk, melyről az acilcsoportot a fentiek szerint lúgos hidrolízissel választjuk le. Az (V) képletű acilszármazék alkil-csoportjának karboxillá oxidálása történhet a szokásos oxidálószerekkel (káliumpermanganát, krómtrioxid) vizes, vagy vizes-szerves oldószeres közegben, enyhe lúgos, vagy semleges közegben (J. Chem. Soc. 1937, p. Ií954). Az iminoétereket Rj — N = CC1 — R3 képletű imino-kloridokból állítjuk elő R2 — OH képletű fenolok alkálisóival reagáltatva. Maguk az iminokloridok Rt — NH 2 képletű aminokból állíthatók elő acilezés és klórozószerekkel (tionilklorid, foszforpentaklorid) történő kezelés útján (Ann. 184, p. 79). Megjegyezzük, hogy Rx = = 0-cianofenil jelentése esetén célszerű a savamidból kiindulni, mivel az acil-terméket fenti klórozószerekkel kezelve mindjárt az iminoklorid-nitril-vegyület keletkezik. A találmány szerinti módon előállított új vegyület gyulladásgátló hatása a kísérleti dextrán-, kaolin- és formalin-ödémában lényegesen kedvezőbbnek bizonyult, mint a fenilbutazon, vagy az N-i(2,3-xilil-fenil)-antranilsav. Intraperitoniális LD50 értéke egéren 305 ±22 mg/kg, perorális LD50 értéke, ugyancsak egéren 600 ±40 mg/kg. A találmányt az alábbi példákon mutatjuk be: 1. 20 g ,(0,146 mól) antranilsavat, 20 g vízmentes káliumkarbonátot és 46 g (0,204 mól) 2,6-diklór-brómbenzolt 120 ml izoamilalkoholban, 2 g rézoxid katalizátor jelenlétében 7 órán át 145—150 C°-os fürdőben enyhe visszafolyó hűtés és keverés közben reagáltatjuk. A reakciókeverékből 5 g csontszén jelenlétében vízgőzzel ledesztilláljuk az oldószert és a 5 reagálatlan 2,6-diklór-brómbenzolt, a maradék vizes oldatot forrón szűrjük, majd lehűtve pH = 1 értékig savanyítjuk. "Világos szürkéslila termék válik ki, melyet 50 ml 1:1 hígítású sósavval, majd vízzel savmentesre mosunk, vé-10 gül szárítjuk. Ily módon 33,2 g 211—213 C-on olvadó N-(2,6-diklór-fenil)-antranüsavat állítunk elő. Termelés: 81%. Ebből egyszeri vizes acetonos kristályosítás-15 sal 216—217 C° olvadáspontú tisztított terméket kaphatunk 90%-os termeléssel. 2, 20 g (0,146 mól) antranilsavat, 20 g vízmentes káliumkarbonátot és 46 g (0,204 mól) 2,6-diklór-1 brómbenzolt 0,3 g rézpor jelenlétében 20 120 ml nitrobenzolban reagáltatunk 150 C°-on 5 órán át. Az előző példában megadott módon vízgőzzel ledesztilláljuk a nitrobenzolt. A savanyítás után kivált nyerstermék 32$ g 211—213 C°-on olvadó, N-J(2,6-diklór-fenil)-antranilsav. 25 Termelés: 78%. A nyerstermékből egyszeri metanolos-vizes átkristályosítással 215—217 C°-on olvadó tiszta terméket nyerünk 89%-os termeléssel. 3. 24 g (0,1 mól) 0-bróm-benzoil-kálium, 32,4 g £0 (0,2 mól) 2,6-diklór-anilin, 0,8 g rézoxid és 60 ml izo-amilalkohol elegyét 143—144 C°-on át keverjük. Az elegyhez 100 ml 1,0%-os nátriumhidroxid-oldatot adunk és vízgőzdesztillációval eltávolítjuk az oldószert és a reagálatlan amint. 35 A maradék vizes oldatot melegen derítjük és a szűrletet megsavanyítjuk. A kivált csapadékot szűrjük, meleg 1%-os sósav oldattal, majd forró vízzel semlegesre mossuk, szárítjuk. Ily módon 23,3 g N-(2,6-diklór-fenil)-antranilsavat nyerünk. 40 Op.: 211—213 C°. Termelés: 82%. Vizes etilalkoholból átkristályosítva 216— 217,5 C°-on olvadó terméket kapunk, az átkristályosítás vesztesége 10%. 45 4. 24,0 g (0,1 mól) 0-bróm-benzoil-kálium, 32,4 g (0,2 mól) 2!,6-diklór-anilin, 0,8 rézpor és 60 ml nitrobenzol elegyét 150—151 C°-on 18 órán át keverjük. A reakcióelegyet a 3. sz. példában leírtak 50 szerint dolgozzuk fel. Ily módon 22,6 g N-(2,6--diklór-fenil)-antranilsavat nyerünk. Op.: 211—213 C°. Termelés: 80%. Vizes metanolból átkristályosítva a termeik 55 216—217,5 C°-on olvad, az átkristályosítás termelése 90%. 5. 4,55 g {0,0124 mól) N-í(0-ciano-fenil)-benzimino-2,6-diklór-fenil-étert 90 percen át 240— 250 C°-on tartunk. Az olvadékot 40 ml absz. 60 etilakoholba öntjük, gyors keverés mellett. Az oldatot lehűtjük, a fehér kristályos anyagot szűrjük, kevés hideg alkohollal mossuk, szárítjuk. 3,87 g 178—180 C° olvadáspontú N-(benzoil)-65 -N-(0-ciano-fenil)-2,6-diklór-anilint kapunk. 2
