154225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O,O-dimetil-2,2,2-triklórhidroxi-etil-foszfonsavészter előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALME LEÍRÁS SZOLGÁLATITALÄLMÄNY l Bejelentés napja: 1965. XII. 06. (Cl—589) Közzététel napja: 1967. VII. 22. Megjelent: 1968. V. 15. 154225 Szabadalmi osztály: 12 o 26—27 Nemzetközi osztály: C 07 f Decimái osztályozás: Feltalálók: Lugosi György vegyészmérnök, 45%, Felsőgöd, Bakonyi Mária vegyész, 35%, Budapest, Csermely György vegyészmérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: CHINOIN Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., Budapest Eljárás 0,0-dimetil-2,2,2-triklórhidroxi-etil-foszfonsavészter előállítására Az I. képletű 0,'0-dimetil-2,2,2-triklórhidroxietilfoszfonsavészter hatékony insecticid, féregűző és légyirtó szer. Aránylag kevésbé toxikus az emlős állatokra nézve. Az első szabadalom (2,701.225 sz. USA) el- 5 járásában dimetilfoszfitot reagáltat klór állal 50— 60 C°-on, majd a sűrű olajat benzolban oldja, az oldatot vizes Na-hidrokarbonát oldattal mossa, a benzolt ledesztillálja és a megszilárduló olajos maradékból éter-petroléter keverékkel io tisztítva nyeri a terméket. A dimetilfoszfitra vonatkoztatott kitermelés 64,2%, a termék olvadáspontja 81 C°. Az eljárás sémája: (lásd 1. reakcióegyenlet) Az I. termék előállítására lényegében ugyanezt az eljárást találjuk a következő irodalmi helyeken: J. Am. Chem. Soc. 76. 4186—7 (1954) J. Am. Chem. Soc. 77. 2554 (1055); C. A. 1958 2á0—f: Nikoronow: Soldinemii; Akad. Nauk SSSR Trudy 1 vi konferents 1955, 223—31 (1957); C. A. 1959. 6958—* M. Zlirovsky és V Ehel: Sbornik vysoki skoly chem. technol. v. Prane 1957, 253—62. Mindezek az eljárások tehát dimetilfoszfitból indulnak ki. Bár jó termeléssel és kiváló minőségben nyerik az I. vegyületet, azonban nagy hátrányuk, hogy dimetilfoszfit előzetes előállítását igénylik. A dialkilfoszfitok közül a dimetilfoszfit előállítása a legnehezebb. A foszfortriklorid és a c

„ 15 25 metanol reakciójában ugyanis első lépésben trimetilfoszfit keletkezik, amely a jelenlevő sósav hatására dimetilfoszfittá és metilkloriddá alakul. Azonban a dimetilfoszfit a fölöslegben levő sósavval tovább reagál, amikor monometilfoszfit, majd foszforossav keletkezik. A reakciókörülmények szabják meg, hogy melyik a főtermék. Az optimális körülmények biztosítása ipari eljárásokban általában nagyon komplikált. Ez a körülmény indokolja azt a tényt, hogy ennek a látszólag egyszerű reakciónak a levezetésére aránylag sok szabadalmi leírás jelent meg. Az eljárások komplikált volta és nehéz üzemi megvalósíthatósága mellett figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a dimetilfoszfit tiszta állapotban való kinyerése is problematikus. A terméket vákuumban történő frakcionált desztillációval nyerik ki. Erősen korrózív anyagokról van szó és a méret növelésekor a műveletek során elhúzódik az idő, úgyhogy a termék jelentős része elbomolhat. Veszélyt jelent a desztillációnál, hogy a dimetilfoszfit 2i00 C° felett elemeire bomlik és ezért túlhevítés esetén robbanás következik be. Mindezek a nehézségek arra késztették a kutatókat, hogy az I. képletű vegyület előállítását nem dimetilfoszfitból és klorálból, hanem foszfortrikloridból, metanolból és klorálból, a dimetilfoszfit külön előállítása nélkül oldják meg. 154225