154201. lajstromszámú szabadalom • Hűtőtorony betét

3 tésére alkalmas. A korszerű, finomabb és bonyolultabb kompakt betétek ilyenfajta nedvesítése technikailag nehézkes. A keskeny rések ezenfelül eltömődésre hajlamosak és ezért üzemi körülmények között nem biztosítható gondos üzemvitelt, karbantartást igényelnek. Megjegyzendő végül, hogy a hűtővíz porlasztásánál a felületi feszültség ellen jelentős munkát kell végezni és ezért a legjobb porlasztó fúvókák ellenállása is néhány méter vízoszlop nagyságrendű. Az ismert hűtőtorony konstrukciók egyik közös, jelentős hibája tehát, hogy a vizet cseppekre bontva, mintegy fröcskölik a betétre. Ebből ugyanis többlet energiafogyasztás (porlasztás és cseppleválasztás), illetve — ezen felül — a betét és a térfogát kihasználási fokának csökkenése következik. 2. Az áramlás irányát tekintve hosszú felületek A betéteknek a levegőáramlás irányába eső mérete (mélysége) általában nagy és a felület mélységirányban összefüggő, vagy legalábbis igen kevéssé tagolt. Ennek következtében a légáramnak a vízfilm felülete mentén kialakuló áramlástani, valamint hő- és anyagátadási határrétege olyan mértékben megvastagodik, hogy a betétnek a levegő kilépése felőli végén a felület gyakorlatilag értéktelen és az egész betét átlagos hő- és anyagátadási tényezői jóval alatta maradnak a levegő belépéséhez közel eső részen mérhető értékeknek. Régen ismeretes a termodinamikából, hogy a határréteg megszakítása, az áramlás irányában rövid felületek alkalmazása milyen kedvező hőátadó, és természetesen anyagátadó készülékeket is eredményez. Hűtőtoronyban mégsem kamatoztatták eddig ezt a felismerést, mert nem volt ismeretes olyan nedvesítési eljárás, amellyel a szükséges igen nagyszámú szalagot vagy huzalt egyenletesen nedvesíteni lehetett volna. A felület felszabadulása keskeny csíkokra, huzalokra ugyanis önmagában igen erősen növeli a légoldali ellenállást: a javító hatást csak az ugyanakkor fellépő sokkal nagyobb hő- és anyagátadás eredményezi, ennek viszont feltétele az egyenletes és teljes nedvesítés. Rossz, egyenlőtlen, illetve tökéletlen nedvesítés mellett a felszabdalás a felületet egyenesen ronthatja. A találmány tárgyát képező hűtőtorony betét szerkezet 1. teljesen elkerüli a víz cseppekre bontását és 2."olyan módon oldja meg a nedvesítést, hogy ezzel lehetővé válik az áramlás irányában rövid felületek, szalagok, huzalok alkalmazása. A találmány tárgya olyan hűtőtorony betét szerkezet, amelyben az elosztandó víz a vízelosztó csatornákból vagy csövekből először nagy keresztmetszetű —1— fúvókákba jut. Az —1— fúvókákból a vízszinteshez közeli iránnyal kilépő vízsugár a —2— vízelosztólap alsó felületére kerül és azon a —3— vízfilmet alkotja. A vízelosztólap felülete sík, vagy görbült, de mindenképpen lefelé néz, és a rajta szétterülő 4 összefüggő —3— vízfilmet a —2— felület és a —3— vízfilm között fellépő felületi erők, valamint a —3— vízfilmben fellépő tömegerők tartják a gravitációs erő ellenében a —2— felü-5 léten. Ismeretes olyan hűtőtorony konstrukció, amelynél fúvókából kiömlő víz valamely lap lefelé néző felületén filmet alkotva oszlik szét. Ezen konstrukcióban azonban a vizet az elosztó 10 felületről megfelelően kiképzett leválasztok az elosztó felület alatt, attól nagy távolságban elhelyezett betétre fröcskölik rá. Az elrendezés célja itt csupán az, hogy a víz eljusson a hűtőtorony olyan részébe is, ahová a tányéros víz-15 -szét-fröccsentő elosztók a vizet nem tudják eljuttatni. Ez az elrendezés sem a cseppképződést nem küszöböli ki, sem a betét minden részének folyamatos és egyenletes nedvesítését nem oldja meg. 20 A találmány szerinti berendezésnél ezzel szemben a tulajdonképpeni betét-felület a —2—• vízelosztó felülethez alulról közvetlenül, vagy igen kis hézaggal csatlakozó függőleges, vagy a függőlegessel szöget bezáró kör-, cseppalak-, 25 téglalap-, ovális- stb. keresztmetszetű huzalokból vagy szalagokból (—4—) áll. Az —5— levegő a •—4— huzalok ((szalagok) között áramlik. A —4—• huzaloknak (szalagoknak) a —2— elosztó felülethez való —6— csatlakozási helyén a —7— SO leválasztó felületelem van kiképezve. Ez az elem vagy a huzalhoz, vagy a leválasztó felülethez van hozzáerősítve és mindenképpen olyan felületet alkot a leválasztó felületen áramló —3— vízfilm útjába, amelyen az ütközik, és 35 így a víz egy része a —4— huzalra vagy szalagra terelődik. Hogy a —7— leválasztó helyesen működjék, az elosztó felület és a leválasztó elem ill. a leválasztó elem és a szalag között nem lehet 3 mm-nél nagyobb hézag. Ennél nagyobb 40 hézag esetén ugyanis a víz nem választódik le az elosztólap felületéről, illetve a leválasztott víz fröcskölődik, nem jut cseppmentesen a lefelé futó —4— elemek felületére. A —4— szalagra vagy huzalra terelt vízmennyiség a felületi fe-45 szültség hatására körülfolyja a —4— huzalt és annak felületén azt körülzáró összefüggő vízfilmet képezve áramlik lefelé. A huzal —6— csatlakozó vége a —3— vízfilm összefüggését nem szakítja meg, mert a felületi feszültség ha-50 tására a —3^— vízfilm folytonossága a huzalon túláramolva újból helyreáll, a huzal által szétválasztott film „összefolyik". , A —4— huzalok megbízható nedvesítése szempontjából döntő fontosságú a —4— huzalok és a 55 —2— elosztófelület —6— csatlakozásának kialakítása. A —2— elosztó felületen áramló —3— hűtővízfilm ugyanis impulzusát megtartani igyekezvén hajlamos arra, hogy a —2<— elosztó felület-60 hez alulról csatlakozó —4— huzalokat kikerülve továbbáramolj ék és ne folyjék rá a —4— huzalokra. Hogy a —4— huzalok tökéletes, egyenletes és üzembiztos nedvesítését biztosítsuk, a —4— huzaloknak a —2— elosztó felülethez való 65 —6— csatlakozási helyén a —7— leválasztó )