154177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzocikloheptén-származékok előállítására
154177 használt Grignard reagens és reakciófajta szokásosnak tekinthető, iners oldószerként étert alkalmazunk és a reakciót forrpont hőmérsékleten teljessé tesszük. A Grignard-adduktot a szokásos módon hidrolizáljuk, azonban célszerűbb, ha ezt megközelítőleg semleges kémhatású körülmények között, mint pl. ammóniumklorid oldat felhasználásával kivitelezzük. A következő dehidratálási lépést előnyösen kémiai dehidrálószerrel, mint acetilkloriddal, ecetsavanhidriddel vagy trifluorecetsavanhidriddel végezzük, amelyet azután elgőzölögtetés útján távolítunk el. Szelektív brómozószerként N-brómszukcinimidet alkalmazunk, ezáltal megakadályozzuk azt, hogy az olefin kötés is brómozódjon. A brómozást előnyösen valamely alacsony forrpontú iners oldószer, mint benzol forrpont hőmérsékletén kivitelezzük. Az N-brómszukcinimid nagy feleslegét kerüljük, különösen a 10,11-dihidro-vegyület-csoportnál. A kapott szukcinimid kiválik és azt eltávolítjuk. A cianid-csoport brónnszubsztituenssel való szubsztitúciója szobahőmérsékleten lezajlik, a reakció meggyorsítására előnyösen hőt alkalmazunk. Az A reakcióvázlat szerint a képződő cianeetilidént az oldószer elpárologtatása útján elkülönítjük és az elkülönített terméket redukálásnak vetjük alá. Az alifás kettőskötés egyidejűleg lefolyó redukciójának elkerülése végett célszerű az, ha kémiai redukálószereket, mint lítiumalumíniumhidridet alkalmazunk vízmentes éter jelenlétében. Lúgos allkálioldattal való hidrolízis után az éteres fázist visszanyerjük és a terméket ebből desztillálással elkülönítjük. Az A reakcióvázlat szerint nyert (la) általános képletű primer amint a B reakcióvázlat szerint könnyen átalakíthatjuk szekunder aminná. A reakciót célszerűen úgy folytatjuk le, hogy savhalogenid vagy anhidrid, mint pl. ecetsavanhidrid beadagolásával közbenső termékként savamidot képezünk. A savamidot az acilezőszer feleslegének eltávolítása útján elkülönítjük, majd az elkülönített savamidet fémhidriddel redukáljuk. A fémhidrid felhasználása biztosítja azt, hogy az olefines kettős kötés telítése nem történik meg. A B reakcióvázlaton szereplő R szubsztituens jelentése a fentiekkel megegyezik. A leírt A reakcióvázlat szerinti módszer főként olyan szekunder aminők előállításánál célszerű, amelyek R szubsztituensében metil-csoportnál több szénatomot tartalmazó alkil-csoport van. Ha a végtermékben metil- vagy etilaminopropilidén szubsztituens jelenléte kívánatos, akkor a C reakcióvázlat szerint járunk el, kiindulóanyagként pedig a megfelelő dialkilamino-származékot használjuk fel. A kiindulóanyagként használt tercier amint hidroxil-csoportot nem tartalmazó oldószerben, mint benzolban vagy éterben feloldjuk, a kapott oldatot a ciánhalogenid ugyanazon oldószerben készített oldatához adagoljuk keverés közben és a képződő alkilhalogenidet eltávozni engedjük. A reakció teljessé tétele után a kapott bázisos anyagot hígított savval való kezeléssel elválasztjuk és a ciánamidot oldószer lepárlása útján izoláljuk. A ciánamidból a szekunder amin savas vagy lúgos közegben történő hidrolízissel nyerhető. A következő példákban a találmány oltalmi körébe tartozó néhány vegyület előállítását is-5 mertetjük anélkül, hogy az oltalmi kört ezen példákra korlátoznánk. 1. példa: 10 5M(3-metilaminopropilidén)^3-metilszulfonil-5H-dibenzo[a,d]-cikloheptén (alfa-izomér) 0,834 mól 5j(3j dimetilaminopropilidén)-3-metilszulfonil-5H-dibenzo[a,d]-cikloheptén alfa-izo•15 mérjét 61 ml( benzolban oldunk és a kapott oldatot 9,80 g (0,0917 mól) ciánbromid 38 ml benzolban képzett oldatába csepegtetjük. A becsepegtetés közben némi hőfejlődés észlelhető. A reakcióelegyet 3 óra hosszat szobahő-20 mérsékleten keverjük és az esetlegesen kiváló csapadéktól szűrjük. A szüredéket a csapadék benzolos mosásából nyert oldattal egyesítjük és gőzfürdőn csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, amikoris a feleslegben maradt ciánbromidot 25 és oldószert eltávolítjuk. A maradékként nyert nyers ciánamidot benzolban oldjuk fel és az oldatot a változatlanul maradt amin eltávolítása végett híg sósavval mossuk. Végül vízzel utánmosást végzünk. A benzol oldatot csökken-30 tett nyomáson bepároljuk, amikoris 5-[3-i(N~cianoHN-metil)^aminopropilidén]-3-metilszulionil-5H-dibenzo[a,d]-cikloheptént kapunk sárga olaj formájában. Az így előállított olajszerű ciánamidot 500 ml 85 jégecettel, 330 ml vízzel és 50 ml kompenzált sósavval visszafolyató hűtő alatt 16 óra hosszat forraljuk, amikoris hidrolizálunk, dekarboxilezünk és végül a terméket kinyerjük. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson való melegítéssel 40 kistérfogatra bepároljuk, a maradékot 1 ml koncentrált sósavat tartalmazó 250 ml vízben feloldjuk. A vizes oldatot benzollal mossuk, majd káliumkarbonát felesleggel meglúgosítjuk. A felszabadított szabad bázist éterrel extrahál-45 juk, az éteres kivonatot vízmentes karbonátkálium felett szárítjuk. Az étert csökkentett nyomáson gőzfürdő alkalmazásával ledesztilláljuk, amikoris sárga olajként 5^(3-metilaminopropilidén)^3-metilszulfonil45H-dibenzo[a,d]-cik-50 loheptén alfa-izomérjét kapjuk. A terméket hidrogénklorid sójává alakítjuk át, amelynek olvadáspontja metanol-éter-elegyből való átkristályosítás után 273—274,ö C° (271,5 C°-on zsugorodik). 55 Analízis: (C20 H 21 NO 2 S-HCl). Számított: C: 63,90%, H: 5,90%, N: 3,73%, Cl: 9,43o/o. Talált: C: 63,67%, H: 5,72%, N: 3,59%, 60 Cl: 9,36%. 2. példa: 5-(3-metilaminopropilidén)-3-metilszulfonil-5H-65 -dibenzo[a,d]-eikloheptén (béta-izomér) 2
