154159. lajstromszámú szabadalom • Síkkötőgép

154159 5 6 A 25 mozgófejet a 28 villáskar, amely kétkarú emelőként van kiképezve, soronként a 20 tűágy felé mozgatja el. A 28 villáskar a 29 csapon van elforgathatóan ágyazva és a 30 görgőskar lenyomása esetén soronként mozog el. A 25 mozgófejnek a 20 tűágy fekvési síkjának megfelelő mozgását a 31 fejvezető csuszka biztosítja. A 23 tűsegédek mindenkori helyzet-rögzítését a ráfeszülő 32 drótrugók biztosítják. A 24 kallantyúk alapállás biztosítását pedig a 33 drótrugók eszközlik. A 21 alacsonylábú és 22 magaslábú kötőtűk üzembeállítása a következőképpen történik az 1. ábrán látható alapállásból. A 26 szaporító és fogyasztó idomorsó, amely a 20 tűágyak közepétől jobb és baloldalán helyezkednek el, a kezdő kötésnek megfelelő számú 24 kallantyút hagy a 33 drótrugó hatásának kitéve, alapállásban. Az így alapállásba engedett 24 kallantyúkat a 27 randbeosztó orsót az azt mozgató szervomotor útján félfordulattal elmozgatja, s pl. 1/1 beosztásba emeli ki az 1. ábrán látható módon. Az így kiemelt 24 kallantyúk a 20 tűágy felé mozgatásuk esetén a 23 tűsegédek felett elmozognak, míg az alapállásban maradt 24 kallantyúk előre-mozgatásuk esetén a nekik megfelelő 23 tűsegédeket előretolva a 21 alacsonylábú és 22 magaslábú tűket az „A" nagyságrendig mozgatják előre úgy, hogy a 21 alacsonylábú és 22 magaslábú kötőtűkön levő szemek a tűk kanalait kinyitják, de nem csúsznak a kanálon keresztül, s így azok visszamozgatása esetén a szem a 21 alacsonylábú és 22 magaslábú kötőtűk horgában marad új szemképzés nélkül. A kötés alapfeltétele tehát az, hogy az előbb említett módon a 21 alacsonylábú és 22 roagaslábú tűket úgynevezett kötőállásba hozzuk a „A" nagyságrendnek megfelelően. A kötési folyamatok példakénti kivitelei a 2., 3., 4., 5. ábrákon látható módon történhetnek, s azok különböző variációval. Bordáskötés esetén a kötőállásba hozott 21 alacsonylábú és 22 magaslábú tűk a 37 lakatházban ágyazott 34 alsóemelőlakat hatása alá kerülnek (2. ábra), mert ez esetben a 35 lehúzólakat 36 szárnyát, a menetiránynak megfelelően a mellsőket, a 37 lakatházba visszahúzzuk. A 21 alacsonylábú és 22 magaslábú tűk tehát a 34 alsóemelő lakat hatására emelkednek felfelé, majd további emelésüket a 38 felső emelőlakat végzi el. A szemátbuktatást ténylegesen a 38 felsőemelőlakatok végzik el. Miután mindkét oldalon ugyanezen folyamat játszódik le, valamint a kötésirány fordulásakor is annak megfelelő módon, így kapjuk meg a bordás alapkötést. A 3. ábrán a csőkötés mozzanata érzékelhető. Itt pl. a 37 lakatház jobb irányú elmozgatása esetén a kötőállásba helyezett 21 alacsonylábú és 22 magaslábú kötőtűk a 35' lehúzólakat 36 szárnyának hatására a szemképzés előtt visszakerülnek alapállásukba. így ezen az oldalán tehát kötés nem keletkezik. A 37 lakatház másik oldalán az 1. ábrán látható módon üzemeltetjük a 21 alacsonylábú és 22 magaslábú kötőtűket. A fent leírtak alapján a 37 lakatház balirányú elmozgatása esetén a fordított művelet adja meg a folyamatos csőkötést. A 4. ábrán példakénti kivitelben érzékelhető a 21 alacsonylábú és 22 magaslábú kötőtűk variációs' kötése, mikoris ezek kötőállásba való feltolásukkor a 35 lehúzólakat 38 szárnyát félállásba állítjuk és ez a 22 magaslábú tűket kötés nélkül alapállásba tereli le, míg a 21 alacsonylábú kötőtűket a 34 alsóemelő, valamint a 38 felsőemelőlakat hatásának megfelelően kötésbe hoz. Miután ezzel a megoldással pl. csak a 21 alacsonylábú tűk dolgozhatnak, megfelelő variációkkal az eddig ismert — alacsony és magaslábú kötőtűk esetében — kötési mintázási lehetőségeket messzemenően kibővíthetjük és olyan mintákat biztosíthatunk, amelyek eddig nem voltak lehetségesek a 21 alacsonylábú és 22 magaslábú tűk alkalmazása esetén. Az 5. ábrán példakénti kivitelben a ,,fangkötés" munkafolyamata látható. Ez a kötési folyamat megegyező a 2. ábrán látható bordás kötés munkafolyamatával, azzal a különbséggel, hogy a 21 alacsonylábú kötőtű a 38 felső emelőlakat félállásba való helyezésével a rajta levő régi szemet nem tudj kanala háta mögé terelni, így új fonal adagolásakor a 21 alacsonylábú kötőtűk horogjaiban szemfeltartás keletkezik. A lakatvariációkkal hamis fang is köthető, úgy, hogy a 35 lehúzólakat 36 szárnyát a 37 lakatházba húzzuk vissza lekötéskor. A kötés vezérlését a 6. ábrán látható példakénti kivitelű 39 elektromos mérőléc elsődlegesen végzi. A 39 elektromos mérőlécen hosszirányban 40 hornyok vannak, melyek nagyságát 41 zárólécekkel csökkenthetjük, vagy növelhetjük, így a dolgozó maga állíthatja be a 7. ábrán látható példakénti kivitelű ujj nagyságot és annak időben történő mintázását. A 39 elektromos mérőlécen tehát helyet foglal felülről lefelé való példakénti elhelyezésben a 42 randsor, a 43 szaporítósor, a 44 fogyasztósor, a 45 lakat- és tűágyváltó sor, a 46 színváltó sor és a 47 alapállást és végállást biztosító sor, valamint a 48 vezérlőszervek kezdőállásba való állításának sora. A 39 elektromos mérőlécen a 49 technológiai kötési sorszám nagyságát az 50 elektromos mozgófej egy-egy kötési soronként történő elmozdulásával, mely mozgást az 50 elektromos mozgófejnek az Í52í csigaorsó biztosít egy szervomotoron keresztül, az azon levő 51 leolvasó skálán keresztül láthatjuk meg. Az 50 elektromos mozgófej a 39 elektromos mérőlécet U-alakban fogja közre. Az 50 elektromos mozgófejnek az U-alakja mellső és hátsó oldalán a 42 randsor a 43 szaporítósor stb. vonalában helyezkednek el az 53 nagyfrekvenciájú rezgőkör tekercsei, amelyeknek erővonalzárása akkor történik meg, amikor a 39 mérőléc 40 hornyai fölé érnek. Ha az 53 nagyfrekvenciájú rezgőkört zárt erővonalai a 41 zárólécekbe ütköznek, akkor azt megosztja. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3