154127. lajstromszámú szabadalom • Forgathatóan felfüggesztett csévetartó, textilipari gépekhez

154127 3 4 a tartó részeinek azt a helyzetét szemlélteti, amelyben a 3. ábra szerinti cséve a legmagasabb helyzetben van, hogy a tartóból kiemelhető legyen. A 7. ábra az 1., 2., 3. és 6. ábrán szemléltetett csévetartó oldalnézete, ezekhez az ábrákhoz viszonyítva derékszög alatti helyzetben. A 8. ábra a 7. ábrához hasonló nézet, de a tartó saját tengelyén 90°-os szögben elfordítva mutatja és működésre alkalmasan illeszkedik a cséve felső végéhez, amelyet a rajz metszetben ábrázol. Végül a 9. ábra keresztmetszeti részletrajz, mely a tartótestet a 7. ábra C—C vonalában mutatja. A rajzokon szemléltetett kiviteli változatnál a találmány szerinti csévetartó nyújtott, orsószerű 1 testből áll, amelyen 2 hasítékot alakítunk ki. Ez a hasíték a testen keresztül egyik oldaltól a másikig halad, és a test hosszának (annak felső végénél) nagyobb részét foglalja el. A felső végen a test forgására és lengő mozgásra alkalmas a 3 csap fejrészéhez csatlakozik a szokványos kiviteleknek megfelelően, általánosan ismert módon a 4 golyóscsapágy-gyűrű segítségével. A 3 csapot azzal együttműködő csavaranyával képezzük ki és a test felfüggesztése cséveállományon vagy más tartószerven történik és ezen a csapon helyezhető el, előnyösen nem-forgathatóan, egy külső köpenyszerű süveg i(a rajzon nem szemléltetjük), mely a golyóscsapágy gyűrűs szerkezetét védi, illetve arra ráhajlik. Az 1 test alsó végén az azon keresztülhatoló 2 hasíték az 5 feszítőszerkezetben végződik, mely szokványos módon lefelé fordított V-keresztmetszetű tömb lehet, melynek oldalfelületei az 5a és 5b ferde peremfelületet alkotják és amelyek egymáshoz viszonyítva eltoltan helyezkednek el. Minden egyes ferde peremfelület elhelyezése olyan, hogy enyhén homorú 5c üléssel érintkezik, hogy a szorítószervet rögzítsék, amint azt a későbbiekben esmertetjük. A tartótesten csúszásra alkalmasan, azt körülfogva, viszonylag vastag 6 karima helyezkedik el, melyen keresztül egy lényegileg hengeres 7 furat hatol át. A furat méretezése olyan, hogy az 1 test laza illesztést biztosítson. A karima külső falfelülete csonkakúp-alakú és a karima úgy helyezkedik el a testen, hogy ez a külső falfelület felfelé kinyúlik. Egymással szemben felső 8, 8a és 9, 9a ütközőfelületeket helyezünk el a karima felső részén, melyek közül a 8a és 9a ütközőfelületek mélyebben vannak, mint a 8 és 9 ütközőfelületek. Az alsó részen a karimát átmérőirányban egymással szemben fekvő 10 hasítékokkal képezzük ki, melyek a 2 hasíték megfelelő nyitott oldalaival a tartótesten keresztül illeszkednek. A 2 hasítékban csúszásra alkalmasan elhelyezett rögzítőszervek egy pár hasonló bal- és jobboldali nyújtott 11 szárat foglalnak magukba. Előnyösen minden ilyen szár lapos T-keresztmetszetű lemezből áll, melynek keresztirányú ila felső éle van. A 11a felső él segítségével alakítjuk ki a mellső és hátsó 12 és 13 nyúlványt, melyek rányúlnak a, lemez ellentétes oldalaira. A 12 nyúlvány működésre alkalmas alsó éle valamivel magasabban van elhelyezve, mint a 13 nyúlvány. Mindkét lemez alsó részén 14 talppal és 15 sarokrésszel van kialakítva, a 15 sarokrész lefelé nyúlik és a lemez legalsó nyúlványát képezi. A 14 talp oldalirányban nyúlik ki a lemez oldalából a 12 nyúlvány síkja alatt. A 14 talp bütyökben végződik és a talp felső éle ebből a bütyökből felfelé és befelé hajlik. A mellső, lehajló 12 nyúlvány és a 14 talp között 16 dudort alakítunk ki, mely a lemez oldalán bütykös felületet alkot. Az ugyancsak bütykös felületet képező további 17 dudor hasonlóan a lemez ellentétes oldalán a 13 nyúlvány hátsó része és a 15 talp között helyezkedik el. A mellső és hátsó 12 és 13 nyúlványok között minden egyes lemezen az abban kiképzett 18 hasíték található, mely előnyösen lefelé ferdül a hátsó 13 nyúlványra ráhajló lemez éle felé. A két jobb- és baloldali 11 szár előnyösen szimmetrikusan helyezkedik el a test 2 hasítékában a megfelelő, kifelé irányuló 14 talpakkal, a 19 forgáscsap segítségével. A forgáscsapot a két szár 18 hasi tékán keresztül helyezzük el és csúszásra alkalmasan vezetjük az ellentétes végek között, egymással szemben fekvő, a test falfelületei mentén tengelyirányban kialakított 20 csatornában. Ezek a felületek határolják a testben kiképzett hasítékokat. Előnyösen a 20 csatornák kialakítása olyan, hogy a test felső végének közelében a test hosszának kb. fél-nagyságáig kinyúlnak. Az egyes szárakon az első 16 dudorral való együttműködésre a megfelelő hasítéknyílások ellentétes oldalán 21 ütközőket alkalmazunk. A 21 ütközőket a testre befelé és lefelé hajaló ütközőfelületekkel képezzük ki. A 6 karima tengelyirányú hossza vagy mélysége a hasítékokban kiképzett 21 ütközőkkel és a szárakon kialakított 16 és 17 dudorokkal biztosítják a szárak kényszerű vezetését a tartótestben, hosszanti irányú mozgásuk teljes terjedelmében. Egyidejűleg a ferde 18 hasíték közvetítésével a szárak felső végével érintkező 19 forgáscsap biztosítja, hogy a két szár mozgása teljesen összhangban és lényegileg szimmetrikusan legyen. Működés közben a fentiekben ismertetett tartó függőlegesen egy felső cséveállományon vagy más tartószerven van felfüggesztve és a 6 karima saját súlya hatására a testen egy legalsó rügzített helyzetet foglal el, a 11 szárak pedig rögzített, emelt helyzetben vannak, amint azt az 1. ábra szemlélteti. A száraknak ebben a rögzített, emelt helyzetében, az egyes szárak 15 sarokrésze a vele együttműködő 5a vagy 5b peremfelület és a mellső ráhajló 12 nyúlvány az 5c homorú ülésben van, átnyúlik a testen levő hasíték nyitott oldalán és így ki-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2