154027. lajstromszámú szabadalom • Magnetokardioszkóp

154027 3 4 futó réssel szemben a dobon belül központos forgatható tengelyen ágyazott, a rés mentén elforgathatóan elrendezett egy vagy több viszszajátszó feje van, és a visszajátszó fej vagy fejek tengelye a szalagvezető dobtól független hajtással rendelkezik, továbbá a forgó visszajátszó fej vagy fejek tengelyével kényszerkapcsolatban álló villamos feszültség előállító szerve van, melynek kimenete a katódsugárcső vízszintes eltérítő lemezeire van csatolva. A találmány tárgyát képező „magnetokardioszkóp" működését ábrák alapján a következőkben ismertetjük. Az 1. ábra a készülék blockvázlatát, a 2. ábra a forgófejes szalagvezetődob keresztmetszetét, a 3. ábra a dob felülnézetét, a 4. ábra a katódsugárcső eltérítő feszültségét létrehozó változó kapacitású kondenzátor felülnézetét mutatja. Az 1. ábra értelmében a készülék működése a következő: A paciens a P pacienskábelen keresztül kapcsolódik az 1 felvevőerősítőhöz. Ennek kimenete a 2 felvevőfejhez többcsatornás kardiográfra esetén több erősítő és több fej van, csatlakozik, mely a szívgörbét vagy görbéket a szalagra rögzíti. A 3 gyorsan forgó visszajátszó fej vagy fejek a 4 visszajátszóerősítőkhöz, majd ennek kimenete az 5 katódsugárcső függőleges lemezpárjához vezetnek, a felvevőerősítőt a 20 tápegység, a visszajátszó erősítőt a 21 tápegység táplálja. A szívgörbe alatt ugyanarra a szalagra hang is felvehető. A 6 mikrofon a 7 hangerősítő és 8 hangfej útján a szívgörbe felvételével egyidejűleg a szalagra rögzíthető a paciens neve, életkora és a betegre jellemző egyéb adatok. Visszajátszáskor a 8 hangfej és a 7 erősítő átkapcsolása után a 9 hangszórón keresztül a készülék ezeket az adatokat visszamondja. A mágnesszalag útja a következő: a 10 orsóról lefutó 11 szalag a 12 terelő után a 8 hang és 2 képfelvevőfej vagy fejek előtt elhalad és keresztül megy a 13 szalagmeghajtó tengely és 14 szorító gumihenger között, majd a 15 terelő után rámegy a 16 dob kerületére. A dobot a 17 görgőnél hagyja el és innen a 18 orsóra felcsavarodik. A szalag jobb kihasználása végett és annak érdekében, hogy a bemondott szöveg és kép összetartozósága kétségtelen legyen, a hangfejet a képfejhez eltolva úgy szereljük, hogy a hangcsík a képcsík alá kerüljön. A 2. ábra értelmében a 16 dob két egymásnak tükörképét alkotó korongból áll, egymással szembenéző hornyolt peremén fekszik fel a 11 szalag. A 16 korongok a kotyogásmentes ágyazás végett hosszú aggyal bírnak és a 22 tengelyen szabadon foroghatnak. A 22 tengelyre van ékelve a 23 tárcsa, melyet a két korong körülvesz. 23 tárcsa szélén alkotott nyílásban helyezkedik el a 24 visszajátszó fej vagy fejők, ez a 3. ábrán felülnézetben látható. A fej vagy fejek mágnespofái a 16 korongok peremei közötti résbe benyúlnak és belülről megközelítik a 11 szalagot. A 22 tengelyt a 25 szíjtárcsával hajtjuk meg. A 11 mágnesszalag a két félkorongból alkotott 16 dobnak majdnem egész kerületén felfekszik. Amikor a 13 hajtótengely (1. ábra) a szalagot továbbítja, a 16 dobot a 22 tengelyen a futó szalag forgatja. A 16 dob belsejében a szalag és a dob mozgásától függetlenül a szalag sebességénél jóval nagyobb kerületi sebességgel forgatható a 24 visszajátszó fej vagy fejek. A visszajátszó fejek a dobon átvetett 11,' szalagnak a dobon felfekvő ívhosszát állandóan letapogatják, így a szalagon levő felvételt visszajátsszak. A visszajátszott képet akár felvétel közben, akár utána, akár haladó, akár álló szalagról egyaránt megkapjuk a katódsugárcső ernyőjén. Ha a szalag halad, akkor a katódsugárcső ernyőjén. Ha a szalag halad, akkor a katódsugárcső ernyőjén haladó képet, ha a szalag áll, akkor állóképet kapunk. Mindkét esetben azonban utánvilágítás nélkül kapjuk meg a folytonos képet, mert a forgó fejek a szalagot olyan sebességgel tapogatják le, hogy a képet a szem már összefüggő folytonos képnek látja. A forgó fejek kerületi sebessége célszerűen 20—25-ször nagyobb, mint a szalag felvételi sebessége, mely célszerűen 6—7 cm/sec. Ahhoz, hogy az oszcilloszkóp ernyőjén az álló vagy haladó képet megkapjuk szükséges, hogy a katódsugárcső eltérítő villamos feszültsége a forgó fejjel szinkron fusson. Ezt a találmány szerinti készülék úgy éri el, hogy a villamos feszültségelőállító szerv egy olyan kondenzátor, melynek egyik fegyverzete a forgó fej vagy fejek tengelyére van szerelve, míg másik fegyverzete a vázhoz rögzített. Ennek a szervnek a működését a 2., 4. és 1. ábrák kapcsán ismertetjük. A 22 tengelyre egy keskeny 26 lemez van ékelve, (2. ábra) mely egy kondenzátort alkotó, egymástól elszigetelt 27 és 28 lemezek között forog. A 27 és 28 lemezek kivágása, (4. ábra) példánkban spirál alakú, így a 27 és 28 lemezek közötti kapacitás egy fordulat alatt, egy minimális értéktől egy maximális értékig az elfordulás szögeivel arányosan változik. Ez a kapacitásváltozás az 1. ábrán látható 19 oszcillátor frekvenciáját változtatja, melyből leszármaztatott és egyenirányítóit feszültség végzi a katódsugárcső vízszintes eltérítését. Ezáltal az eltérítés a forgó fejjel vagy fejekkel mindenkor szinkron halad és a fejek forgássebességének esetleges megváltozásakor is mindig szinkron képet ad az ernyőn. Az itt leírt elrendezés és mechanikus konstrukció biztosítja a találmány szerinti magnetokardioszkóp készüléknek azokat az előnyeit, melyeket eddig semmi más hasonló készülék egyidejűleg nyújtani nem tudott. Ezek az előnyök röviden összefoglalva a következőkő a tintaírásnál szélesebb frekvenciahatárt biztosít, bizonyos határok között tetszés szerint nagyítható és pozícióban beállítható ábra, azonnali szemlélés felvétel közben, minden egyes szívperiódus egyenként is megfigyelhető, a felvételek tárolhatók, bármikor visszajátszva szemlélhetők, olyan állóképet hoz-. 10 20 25 c0 ,*.S 40 45 50 55 60 2