154026. lajstromszámú szabadalom • Körkötőgép

154026 8 szítetlen állapotba került pálcikák vége van és befelé addig a magasságig emelkedik, amíg ebben a magasságban a rugópálcikák olyan mértékben lendülnek befelé, hogy e lengő­mozgás velük együtt kilendülő tűmozgatók olyan helyzetbe kerülnek, amelyikben lábuk nem kapcsolódik a tűmozgatólálb^vezetőcsator­nába, miközben a pályaszakasz röviddel e be­felé irányuló legmagasabb csúszófelületi pont után ott végződik, ahol valamennyi rugópál­cika a külső és belső csúszófelületet elhagyja és feszítetten helyzetébe visszatér és ez a végső pont a tűshenger forgásirányát tekintve helyi­leg a tűmozgatáláb^vezetőesatorna emelkedő szakaszának kezdőpontja mögött van. A tűmozgató-kiválasztó berendezés, ameny­nyiben az elektromágneses szerkezetről van szó, azzal van jellemezve, hogy az elektromág­nes három pólussaruval ellátott állandó mág­nes, amelynek középső pólussaruja U-alakúan két szárban végződik és ezeknek végső felü­letei kis levegőrést hagyva egymáshoz érnek és az egyik szár ezáltal vezérlő pólussá van kialakítva úgy, hogy egy olyan irányú teker­cseléssel ellátott vezérlőtekercse van, amelyik akikor, ha a tekercs áram alatt áll az állandó mágnes mágneses erőterével ellenkező irányú mágneses erőteret létesít és a vezérlő póluson fekvő, gyengén odaszorított rugópálcikákat nem tartja, azaz feszítésmentes helyzetükbe en­gedi esni őket, vagy mint mondottuk, vissza­lendülni hagyja. Körkötőgépekkel kapcsolatos pólusváltós ál­landó mágnesek különböző kiviteli alakjai ko­rábbi találmányi bejelentéseinek tárgyát képe­zik. E bejelentéseknek megfelelően más pólus­váltós állandó mágnesek is alkalmazhatók, mint amilyent az előzőkben leírtunk. Az elektromágneseknek a körkötőgéppel való kapcsolatára az a jellemző, hogy a mágnes a lakatköpenyen úgy van felerősítve, hogy a pólusvégek felületei párhuzamosak a rugópál­cika-mozgást vezérlő két pályaszakasz külső fe­lületének egyenes vonalban haladó szakasza ki­terjedési irányával és e felületektől olyan tá­volságban van, amely valamivel nagyobb a rugópálcikáknak a pólusfelületek előtt elhaladó része vastagságánál, mimellett az első pályaszakasz vége mintegy a vezérlő­pólus közepére esik és a tűshenger forgásirá­nyát tekintve a második pályaszakasz kezdete valamivel a rögzitő-pólus közepe előtt van és a vezérlő-pólus meg a rögzítő-pólus közötti légrés lényegesen kisebb, mint a pálcika széles­ségének az a része, amelyik a mágnes pólus­felületei előtt elhalad. A következő jellemzők a találmány tárgyát képező feladat ama részeire vonatkoznak, amelyek az elektronikus vezérlést és ennek javítási módját érintik. Az elektronikus választórendszer számára ki­dolgozott kiviteli módra az a jellemző, hogy valamennyi szemkópző helyen olyan elektro­mágneses kiválasztó van, amelynek elektro­mágnesét fénnyel indikált áramimpulzusok gerjesztik és ezeket a tűshengerrel egy áram­forrás előtt szinkronnmozgó filmszalag kelti, amelynek vezérlő jelei kis fényáteresztő felü­letek (jelölések), a film pedig annyi ilyen ve­zérlő jelöléssel ellátott nyommal rendelkezik, ahány vezérlőmágnes és ennék következtében ahány szemképző hely van. A filmletapogató berendezés emellett olyan lencserendszerből áll, amelynek lencséje a tűs­hengerrel forgó kapcsolatban álló, a filmszala­got csúszásmentesen továbbító üveghenger és a lencserendszer előtt a fényforrás, mögötte pedig annyi fotodióda van, ahány vezérlő jel­zés nyom van a filmszalagon, és valamennyi fotodióda egy-egy vezérlőmágnessel áll elektro­mos kapcsolatban. Ilyen filmletapogató beren­dezés tárgya egy korábbi találmányi bejelenté­sünknek. E filmletapogató a tűshenger mozgá­sával forgó kapcsolatban áll. Minthogy ez a forgó kapcsolat nem olyan tökéletesen szink­ron, mint ahogy azt az egyes kötőrendszerek­hez rendelt választási helyek nagy frekvenciája igényli, olyan elektronikus szinkronizáló be­rendezés van előirányozva, amelynek az a jel­lemzője, hogy valamennyi fotodióda és az őt szabályozó vezérlőmágnes között olyan szink­ronizáló berendezés van beiktatva, amelynek a tűshengerről, előnyösen a tűcsátornákról mágnesesen letapogatott rövid időimpulzusai a fotodiódákról jövő minta-vezérlőinipulzusokkal együtt egy impulzusátalakítón haladnak úgy, hogy egy „és-kapcsolásban" (Und-Gatter) levő élőerősítő útján egy teljesítmény erősítőn ke­resztül a mágnest csak akkor gerjesztik, ha viszonylag hosszú jelző vezérlőimpulzussal van- \ nak fedve. Ilyen szinkronizáló berendezést is­mertetnek korábbi találmányi bejelentéseink. Az alábbi jellemzők az elektronikus minta­vezérlés további olyan biztonsági intézkedé­seire vonatkoznak, amelyek nemcsak a beveze­tőben említett körkötőgéppel, hanem más kör­kötőgépekkel, amelyeknél a tűket nem tűmoz­gatók, hanem más eszközök, például mintázó­kerekek vezérlik, kapcsolatban is önmagukban oltalomra tartanak igényt. Az elektronikus vezérlés biztonságát növelő jellemző a találmány értelmében az a letapo­gató javító vezérlés, amelynek jellegzetessége, hogy a fáimletapogató egység a filmszalagot továbbító henger tengelye körül forgatható és nagy csökkentő áttételen át segédmotorral áll forgásközvetítő kapcsolatban, s e segédmotor fotodiódával és az időimpulzus átalakítóval áll fáziskiegyenlítő berendezésen és szabályozó erősítőn át elektromos kapcsolatban, továbbá, hogy ez a fotodióda olyan vezérlőimpulzuso­kat kelt, amelyeket a filmszalagon levő járulé­kos nyomról 1:1 sorozatú vezérlőimpulzusok­ként kap. Az 1:1 sorozat azt jelenti, hogy min­den második tű számára a filmszalagnak ezen a nyomán jelzés van. Természetesen az is lehetséges, hogy a filmszalagnak ezen a nyo­mán minden harmadik vagy negyedik tű szá-10 15 20 25 £0 85 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents