154023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi és állati eredetű olajok finomítására
5 154023 6 fonos oldatból először az oldószert visszanyerjük és ily módon a szulfonsavból való szulfonált anyag eltávolításának hatásfokát megnöveljük. Az oldószer visszanyerését szokásos módszerekkel, pl. desztillációval végezzük. 5 Az oldószeres mosás után a szulfonálási reakcióelegyet semlegesítjük, amikoris szulfon jellegű termékektől mentes szulfonsavas sókat nyerünk, amelyeket a találmány szerinti eljárásban alkalmazhatunk. A szulfonsavas sókat 10 azonban további alkilarilszénhidrogén mennyiséggel is moshatjuk, ihogyha még tisztább termékek előállítását célozzuk. A nyersolajok finomításánál használt alkalikus oldatok tömenyítését és az olajos réteg 15 szappancsapadéktól való szétválasztásának hőmérsékletét a szokásos olajfinomítási eljárások során bevált értékeknek megfelelően választjuk meg. Megfelelőnek találtuk a 20%-os nátriumhidroxid tartalmú oldat felhasználását és 20 olyan alacsony hőmérséklet alkalmazását, amelyet az olaj olvadáspontja és viszkozitása lehetővé tesz. Némely esetben a finomításhoz felhasznált alkáliamennyiséget nátriumkarbonát formájában alkalmazhatjuk előnyösen. A 25 felhasznált hidrotrop anyag mennyisége a finomításra kerülő olaj savszámától függ. A hidrotrop anyag szükséges mennyiségét az egyes olajok feldolgozásánál általában kísérleti úton határozzuk meg. Ütmutatásként azonban meg- 30 állapíthatjuk azt, hogy a nyersolaj minden egyes savszám-értékére 1—3 rész 100%-os hidrotrop anyag felhasználása szükséges. A hidrotrop anyag vízhez való arányát előnyösen a hidrotrop anyag és víz teljes mennyiségére szá- ,g mítva 30—60 súly%-nak választjuk meg. A nyers olaj alkalikus finomítása során kapott hidrotrop/szappan fázisban levő zsírsavakat cinksóval kezeljük, amikoris a jelenlevő zsírsavas szappanokból oldhatatlan cinkszappa- 40 nok keletkeznek, a cinkszappanok pedig a hidrotrop oldatból visszanyerhetők. Az így kezelt hidrotrop oldatot a maradék cinksók és szappanok eltávolítása után megfelelő módon ismét felhasználhatjuk további nyersolaj fino- 45 mítására. A találmány szerinti célra felhasználható cinksó bármely ionos só, mint pl. szulfát, klorid vagy nitrát lehet, amelyet előnyösen koncentrált vizes oldatok formájában használunk 50 fel. A felhasznált cinksó mennyisége kismértékben meghaladja a hidrotrop oldatbari jelenlevő zsírsavak cinkszappanokká való átalakításához sztöchiometrikusan szükséges mennyiséget. 55 A hidrotrop szappanoldat általában a finomított olajréteg eltávolítása után elég forró állapotban marad. A cinksókat keverés közben ehhez a forró oldathoz adagoljuk. Előnyös módon azonban a hidrotrop szappanoldatot kb. 100 C°-ra melegítjük fel és a cinksókat keverés közben 5—15 perc leforgása alatt adagoljuk be. A cinksóval kezelt hidrotrop oldatot ezt követően 1 óráig állni hagyjuk és az oldhatatlan cinkszappariömledéket elkülönítjük. A 65 hidrotrop oldathoz ezután elegendő mennyiségben alkalikus anyagot, előnyösen nátriumvagy káliumhidroxidot adagolunk, amely az oldatban levő kis mennyiségben jelenlevő cinkszappanokkal nátriumszappant és cinkcsapadékot képez. Az oldatot ezután előnyösen 70 C° feletti hőmérsékletre melegítjük fel és a cinkcsapadékot a forró oldat szűrésével távolítjuk el. A hidrotrop anyagot és a maradék nátriumszappanokat tartalmazó szürletet a folyamatba visszavezetjük további nyersolajok feldolgozására. Szükséges esetben a hidrotrop oldatot betöményítjük abból a célból, hogy a kívánt 30%-os oldatot nyerjük hidrotrop anyag beadagolása útján, esetleg a hidrotropanyagot magas koncentrációja esetén vízzel hígítjuk. A hidrotrop szappanoldatból nyert cinkszappanokat ásványi savval, célszerűen 30%-os kénsawal való kezeléssel 80—100 C°-on, előnyösen 100 C° körüli hőmérsékleten elbontjuk. A szappanok bontására használt savmennyiség legalább az elméletileg szükséges mennyiség 100%-a legyen, előnyösen azonban kb. 10%-os vagy ezen érték feletti felesleget alkalmazunk. A cinkszappanok bontása közben képződő cinksókat a zsírsavaktól elválasztjuk és további hidrotrop-szappanoldatok kezeléséhez vezetjük vissza. Olyan esetben, ha az eredeti gliceridolajok foszfatideket tartalmaznak, pl. szójaolaj esetén, azt találtuk, hogy a foszfatidok a nyersolaj kezdeti finomítása során átoldódnak a vizes hidrotrop rétegbe és a vizes oldatból ismert módszerekkel kinyerhetők. A foszfatidek, pl. a lecitin a jelen eljárás során az értékes melléktermékek közé számítanak. A találmány szerinti eljárás részleteit a következő példa kapcsán szemléltetjük. A példában a rész megjelölés súlyrészt jelent. 200 r rész világos színű faggyús olajat (savszám 2,7 mg KOH/g) 95 C°-ra melegítünk. A forró olajhoz 10 rész nátriumxilolszulfonátot (SXS) adunk 60%-os vizes oldat formájában. A savszámra számolva 10%-°s feleslegben nátriumhidroxidot adagolunk 20%-°s oldatban. Az így nyert keveréket keverjük, majd ülepedés céljából állni hagyjuk. A vizes réteg elkülönítése után nyert olajat másodszor 30%-os nátriumxilolszulfonáttal mossuk, elválasztjuk, vízzel mossuk, majd vákuumban 95 C°-on szárítjuk. Az egyesített vizes rétegeket keverés közben 100 C°-ra melegítjük. A forró oldathoz annyi cinkszulfátot adagolunk, hogy elegendő legyen a jelenlevő zsírsavas szappanokkal való reakcióhoz. A keveréket ezt követően 5 percig tovább keverjük és a cinkszappan ömledéket 1 óra hosszat szétválásig állni hagyjuk. A vizes hidrotrop réteget szétválás után leengedjük és a visszamaradt cirikszappanokhoz nátriumhidroxidot adagolunk, hogy azokat nátriumszappanná alakítsuk át. Az oldatot 70 C°-ig felmelegítjük és az oldhatatlan cinkcsapadékot leszűrjük. Az így nyert hidrotrop oldatot spektrofotometriás úton hidrotrop tarta-3
