154016. lajstromszámú szabadalom • Átmeneti kapcsoló sínjárművek számára, egy hagyományos és egy középütközős kapcsoló összekötésére

154016 11 12 ezek a részek tehát szabadon csüngenek a 63 csapon. Az 58 villásemeltyűt a 84 kar hosszabbítja meg és ez utóbbi a 72 rész szabályozása idején érintkezésbe kerül az önműködő kapcsolófej 85 darabjával. Ez akkor következik be, amikor az 53 kapcsolódarab az 54 fejbe hatol és a kap­csolódáshoz szükséges magasságban van. Végül a 21. és 22. ábra szerint a kapcsoló magassági helyzetét azzal szabályozzuk, hogy a 60 és 62 részek, amelyek az 53 fejet hordozó emeltyűhöz vagy szögemelőhöz tartoznak, egy­mástól függetlenül vannak az 53 csapon el­helyezve. Így a 60 kar elfordulhat e csap körül az 55, 58, 62 és 64 csuklós négyszög alakváltoz­tatása nélkül. A 62 kar két részből áll éspedig a 22. ábra szerint a 62x és 62 2 rudakból, ame­lyek alsó végüknél a 63 csappal kapcsolódnak. E csapon a 81 mélyedés révén a 64 kar vége támaszkodik. A 62 részek felső végüknél két közbenső darab által össze vannak kapcsolva és ezek a 82 és 83 kapcsolórudak a 60 kar számá­ra ütközőt alkotnak, tehát a lefelé irányuló elmozdulást határolják. A 60 kar az 59 csapon súrlódás útján lehet rögzítve, vagy kapcsolód­hat 62x és 622 rudakhoz is. E célból hasítékok­kal vagy fogazással ellátott szerveket vagy rugót lehet használni úgy, amint azt a 20. ábra is szemlélteti.. A 23. ábra olyan változatot szemléltet, ame­lyiknél a kapcsolódás hosszát változtatni lehet, főleg kanyarodókban és ennél a kivitelnél a szerkezet a már leírt berendezésekkel kombi­nálható, hogy a magassági helyzetet is változ­tatni lőhessen. Ügy, amint a rajz is mutatja, az emeltyűnek az a része, amely az 53 darabot tartja és amely e rész 61 csuklócsapja és az 58 kar 59 csapja között van, olyan kialakítású, hogy hosszát változtatni lehet. Az említett 58 kar az 51 horog 52 csapján van ágyazva. Az említett cél elérése végett az emeltyű két 86 és 87 menetes hüvelyből áll, amelyek az 59 és 61 csapok által egymással csuklósan kap­csolódnak és belső meneteik a jobb- és bal­menetű orsó 88, 89 végeit veszik fel. Ily módon ha az orsót 90 fogantyújával forgatjuk, a szo­kásos feszítést hozhatjuk létre. Az 53 résznek 91 mélyedése van, amelybe a 90 kéziforgattyút lehet helyezni, ha a kapcsolót már megfeszítettük. ílyen módon a szerkezet helyzetében rögzíthető és szándékolatlan el­mozdulás nem következhetik be. A 24. ábra szerinti leegyszerűsített kivitelnél a hosszában változtatható lengőemeltyű csupán a 92 csavarorsóból áll, mely az anyamenetes 93 hüvellyel kapcsolódik. Utóbbi a 61 csap révén az 53 lemezzel függ össze. A hosszúság beállítására az 53 lemeznek az 54 fejbe való helyezése előtt a fejet a 93 hüvellyel együtt forgatjuk. A 23. és 24. ábra szerinti kivitelnél a kapcsoló magassági beállítása végett az 55 tartón két 94 és 95 furat van, amelyek különböző magas­ságban helyezkednék el. Ezek a részek a 64 kapcsolórúd csapját veszik fel. A 23. és 24. ábra szerinti szerkezetek egymással kombinálhatók és ugyancsak kombinálhatók a 15. és 22. ábrák szerinti szerkezetekkel. A kapcsolódási hosszúság változtatása a 25. és 26. ábra szerint olyképp jön létre, hogy az 53 lemeznek különleges alakot adunk. Ügy, amint a rajz mutatja ez a rész hosszúkás (26. ábra) és a 61 csaphoz hátsó részénél csatlako­zik. A rész két sík és egymással merőleges le­mezből áll, vagyis felülről nézve és oldalnézet­ben, a 26. ábra szerint a kialakítás hasonlónak látszik. így ezt az alkatrészt két egymásra merőleges helyzetben használhatjuk és az 54 fejjel kapcsolatba hozhatjuk. Így a második profil teljesen zárt helyzetbe van, vagyis merő­leges metszetben az előbbi teljesen körülveszi. A 96 karom az 53 részen van és a rövid kap­csolási helyzetben a 25. ábra szerint az ön­működő 54 kapcsolófejre felső szélénél támasz­kodik. Így meggátolja az 53 részt abban, hogy saját tengelye körül elfordulva kikapcsolódjék. Szabadalmi igénypontok: 1. Vegyes vagy kombinált kapcsoló sínjármű­vekhez, melyek közül az egyik önműködő kap­csolóval, a másik pedig hagyományos feszítő­orsóval van ellátva és ez utóbbi a hozzá kap­csolandó önműködő kapcsoló fejrészéhez illő idomdarabbal van ellátva, azzal jellemezve, hogy ezt az idomdarabot (14) egy függőleges síkban elhelyezett, e síkban alakváltozásra ké­pes, csuklós négyszög tartja vagy támasztja, melynek egyik csuklója helyben álló és ezt a csuklót a feszítőorsó horgának (1) csapja (4) alkotja, a négyszög második csuklóját pedig olyan keresztcsap (20) alkotja, amely helyben­álló vezetékben (21) mozoghat és ebben oly helyzetben oldhatóan rögzíthető, amelyben a csuklós négyszög által tartott idomdarab (14) az önműködő kapcsolóval kapcsolható. (1963. XII. 10.) 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a csuklós négyszög egyik oldalát alkotó kar (11) mereven összefügg a feszítőorsóhoz csuklósan kapcsolt függesztővel (5) és ezek az egymással hegyes­szöget bezáró részek (5, 11) a horog csapján (4) vannak, ágyazva. (1963. XII. 10.) 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a horog csap­ján (4) elforduló, a függesztővel (5) egydarabot alkotó vagy attól független kar (11) egy nálánál rövidebb kar (12') által egy tolórúddal (19) kap­csolódik, melynek szembenfekvő vége egy ke­resztcsappal (20) van ellátva és ez helybenálló vezetékben (21) csúszhat, az említett rövid kar (12') pedig azon a csapon (17) túl elöl meg van hosszabbítva, amellyel a mellette levő kar­hoz (11) csatlakozik és ez a meghosszabbítás egy szögemelőt (12) alkot, melynek végén az idomdarab (14) csuklósan csatlakozik. (1963. XII. 10.) 4. Az 1. és 3. igénypont szerinti kapcsoló ki­viteli alakja, melynek jellemzője, hogy a veze­tékben (21) mozgatható keresztcsap (20) a 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 w. 6

Next

/
Thumbnails
Contents