153998. lajstromszámú szabadalom • Készülék vegyi sótalanítással kezelendő víz előkészítésére

3 153998 4 rolt hátrányait nélkülözi. Lényegében olyan reaktor, amely gáztalanító térből, ülepítő tér­ből és iszaptérből áll, s amely terek egymástól, legalább részben el vannak választva, és egy­mással úgy vannak összekötve, és terelő ele­mekkel ellátva, hogy a fűtőgőz hatására a kezelt víz erőteljes keverése és visszakeringe­tése jön létre. A találmány értelmében a készülék bukó­gátas, nyomáskiegyenlítő vízbeadagolóval le­het ellátva, amely azonos magasságú, lépcső­zetesen egymásba helyezett hengerekből áll, amely hengerek palástjai alul perforálva van­nak és egymással túlfolyással közlekednek. A vízbevezető cső a legalacsonyabb hengerhez csatlakozik. A hengereknek ezzel az elrende­zésével a vízbevezető csőben levő változó nyo­más mellett is a víz beadagolása mindig az egyes hengerek azonos vízoszlopmiagasságánialk nyomásán, tehát közel állandó nyomáson tör­ténhet. A találmány egy célszerű kiviteli alakjának megfelelően a készülék külső lemezháza for­gástest, célszerűen gömb. Ennek eredménye­ként a fűtőgőz állandó nyomáson tartása szük­ségtelen, mert a gömbalak kedvező szilárdsági sajátosságai megengedik a nyomásszabályozó elhagyását. A gőz például közvetlenül a turbina megcsapolásból vehető el, változó nyomáson. A gömbalakú készülék 0,20—8,0 atm. nyomás­határok között közvetlenül alkalmazható. A ta­lálmányt részleteiben egy példiaikánti kiviteli alakjának mellékelt vázlatos rajzai kapcsán az alábbiakban ismertetjük. Az 1. ábra gömb-le­mezházú készülék (reaktor) metszetét mutatja. A nyers tápvíz vezetésére szolgáló 1 cső a ké­szülék1 felső részlén lévő bukógátas 2 vízibaadia­golóhoz csatlakozik, amelynek először a legala­csonyabban álló hengere telik meg vízzel, majd a víz nyomásának növekedésével fokozatosan telnek meg a többi hengereik, is. A hengereik hálástjai alul perforálva vannak és a víz a nyí­lásokon keresztül mindig a hengerek azonos magasságának megfelelő nyomással jut be a ké­szülék felső részén levő 3 góztíalanító térbe. A 3 gáztalanító teret a készülék alján levő iszap­térrel 8 leszálló cső köti össze, amelyen belül a 7 felszálló cső és albiban a fűtőgőz bevezető 4 cső van elhelyezve. A 4 csövön beömlő gőz ke­veredik a 3 gáztalanító térbe adagolt vízzel, azt felmelegíti és gáztalanítja. A felszabaduló gá­zok eltávolítására a 17 cső szolgál. Az iszaptér alsó részében kettős héjú, célsze­rűen kettős gömbhéjat képező 11 terelőelem van, melyenk belső héjába a 8 leszállócső, a kettős héj képezte térbe pedig a 7 felszálló cső torkollik. A 7 felszállócső alsó szájnyílásá­nál van elhelyezve a, vegyszerbevezető 12 cső. A gőzbevezető 4 cső úszós 6 mamutszivattyúval van ellátva. A 3 térbe beömlő gőzzel elkeve­redő, felmelegedett és nagyrészben gáztalaní­tott víz a 8 leszálló csövön a 11 terelőelembe és onnan az iszaptérbe ömlik. A vegyszerbeve­zető 12 csövön beadagolt szer kevertedik 8 leszálló csövön leömlő, felmelegített víz egy részével és a 7 felszálló csövön a 6 mamutszi­vattyú hatására feljut a 3 gáztalanító térbe és onnan az újonnan beömlő és gőzzel keveredő vízzel együtt a 8 leszálló csövön az iszaptérbe 5 ömlik. Ekként az iszapos víznek egy része állandó visszakeringetésben a beadagolt vegy­szerrel és a beömlő nyers vízzel ós gőzzel ke­veredik. A keveredés bensőségesebbé tételére és az áramlási viszonyok szabályozására á 11 10 terelőtér belső héjának sugárirányában' — kül­lősen — ferde síkban elhelyezett 9 terelőleme­zei vannak, melyek elhelyezését a 3. ábra fe­lülnézetben, a 4. ábra metszetben síkba fejtve mutatja. E ferde síkba elhelyezett 9 lemezek 15 — lapátok — az iszapos víz áramlásának for­gó mozgást adnak — mint azt az 1. ábrán a nyilak érzékeltetik. A forgó mozgás következtében az iszapré­szecskék centrifugális szétválasztódása jön 20 létre. Az áramlási viszonyok további befolyá­solására és az iszaprészek leülepedésének elő­segítésére az iszapteret az ülepítő tértől sugár­irányban — küllősen — kúppaláston elrende­zett 10 terelőbordák választják el, melyek cél-25 szerűen a 9 terelőlemezekkel ellenkező érte­lemben helyezkednek el. A 10 terelőbordák elrendezését a 2. ábra felülnézetben, a 4. ábra metszetben síkba fejtve mutatja. A 10 terelő­bordák az iszapos víznek a 11 terelőtér révén c0 létrejövő áramlásának sebességét fékezi és az iszapteret mintegy árnyékolják, ezzel az iszap leülepedését a 13 iszaplevezető térbe elősegítik. A még nem teljesen leülepedett iszapos víz egy része a 11 terelő tér kettős héja által kép-35 ziett térien keresztül jut a 7 felszálló csőbe. A leülepedett iszaptól megtisztult víz túlfolyón keresztül távozik el a reaktorból. A túlfolyó a találmány értelmében, célszerűen a készüléken belül elhelyezett 15 körvályú, ahol rt a kör-40 vályú középpontjától a vályú középvonaláig mért, az r2 a vályú középpontjától a reaktor faláig mért távolság. Az adott arány megtar­tásával a 15 körvályú a vizet gyakorlatilag egyenlő miennyiséiglbein. vezeti el mind a belső, 45 mind a külső oldalának környezetéből és ez­által az ülepítő térben a víz egyenletes áram­lását elősegíti. A víz a 15 körvályúból a 16 csövön távozik. 50 Az alábbiakban példát közlünk víznek ion­cserélőkkel való sótalanítására, a találmány szerinti készülék alkalmazásával. A sótalanítás menetét az 5. ábra — folya-55 matábra — mutatja. A 25 csövön érkező nyersvizet az önmagában ismert, például mágneses 21 vízkőképződést gátló szerven és a 20 rekuperációs előmelegítőn keresztül ve­zetve, célszerűen 40—50 C°-ra előmelegítve 60 adagoljuk a 22 készülékbe — reaktorba — melynek túlfolyó vizét ugyancsak a 20 reku­perációs előmelegítőn visszük át és a nyersvíz­zel az ioncserélők optimális hőfokára, célsze­rűen 40—50 C°-ra hűtve vezetjük a 23 szű-65 rőkre és onnan a 24 ioncserélőkbe. A szűrők 2

Next

/
Thumbnails
Contents