153865. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés, valamint eljárás és szerszám annak előállítására

153865 6 A 12. és 13. ábrák két szorítógyűrűs kiviteli alak részletmetszete. A 14. ábra további kiviteli példa részletmetszete. A 15. ábra nyitott helyzetű, a találmány szerinti szerkezet házának előállítására szolgáló szerszám vázlatos tengelyirányú metszete. A 16. ábra a zárt helyzetben levő, 15. ábra szerinti szerszám tengelyirányú metszete. Az 1. és 2. ábrákon vázolt kiviteli példa a 2 és 3 csővégek tömített összekötésére szolgáló csőkapcsoló, amelynek 1 háza két teleszkópszerűén egymásra-tolt és egymással mereven összekötött, kúposán befelé hajló 4 ill. 5 peremkarimával ellátott la és lb házfélből van felépítve. Ezáltal az 1 ház belső oldalán körben futó vályú jön létre és átfogja lazán a 2 és 3 csővégeket úgy, hogy a 16 és 17 gyűrűalakú rések szabadon maradnak. A vályúban a 6 szorítógyűrű van elrendezve (3. és 4. ábrákon is), amely a vályú terének nagyrészét kitölti. A 6 szorítógyűrű itt karmantyú alakú és kifelé visszahajlított, kisebb falvastagságú 7 és 8 végekkel van kiképezve, amelyek a ház vályúrésze belső falához tömören hozzáfekszenek. A szorítógyűrű különleges alakja következtében zárt 9 üreges tér képződik, amely a környezettel 12, 13, ,14, 15 szelepalakú, lezárható áteresztőszerekzeten keresztül van összeköttetésben. Ez a szelep az ábrázolt módon egyrészt az 1 házzal mereven összekötött 12 szelepcsonkkal van ellátva, amely az 1 házhoz pl. hozzá lehet hegesztve és forrasztva. A szelepcsonknak központos menetes furata, lapos feneke és a fenéktől az üreges térhez vezető excentrikus 14 furata van. A 14 szelepcsonk a külső menettel ellátott 13 szeleptest befogadására alkalmas. A szelephez tartozik továbbá a külső mentes 13 szeleptest, amely szeleptestben hosszirányú központos furat van. Látható, hogy amikor a 13 szeleptest néhány menettel a 12 szelepcsonkból kicsavarodott, a 9 üregtér a 14 furaton és a 15 hosszfuraton át a környezettel áll összeköttetésben és hogy az alapra szorosan becsavart 13 szeleptestnél ez az összeköttetés szorosan le van zárva. Természetesen a vázolt helyett más szelepek is alkalmazhatók és a szakember a különleges alkalmazási céloknak és a használt nyomóközegeknek megfelelően, illetve ezektől függően választhatja meg a legalkalmasabb szelepszerkezetet. Mint az 1. és 2. ábrákból látható, az 1 ház vályújában a szorítógyűrű mellett, ennek mindkét oldalán egy-egy 18 ill. 19 rugógyűrű alakú fedőgyűrű van elrendezve. Ezek a rugógyűrűk az 1. és 2. ábrákon olyan helyzetben vannak ábrázolva, amit akkor vesznek fel, amikor a 9 üreges tér nyomóközeggel van feltöltve. Feszítésmentes állapotban, azaz nyomóközeg nélkül a fedőgyűrűk átmérője nagyobb és a ház vályújában azon a helyen vannak, ahol a hengeres vályúfal a befelé hajlított 4 és 5 karimák kúpos vályúfalába megy át. A fedőgyűrűk két helyzetével később még részletesen foglalkozunk. Az 1. és 2. ábrákból kitűnik, hogy a 18 és 19 rugógyűrűk az 1 ház és a csővégek közötti, gyűrűalakú 16 és 17 réseket teljesen lezárják. Ha a 14 és 15 furatokon keresztül a 9 üreges térbe nyomóközeget (nincs rajzolva), pl. glicerint vagy műanyagmasszát vezetünk, mégpedig elég nagy nyomással, akkor a 9 üreges tér kibővül és a szorítógyűrű oly mértékben deformálódik, hogy a fedőgyűrűk a gyűrűalakú réseket lefedik és ezáltal az 1 házban levő vályú egész tere kifelé gyakorlatilag le van zárva. A nyomóközeg nyomásának további növelésekor a 6 szorítógyűrű és ennek 10 bordája 2 és 3 csővégekhez, illetve az ezek között levő csőkapcsolódáshoz való még tömörebb hozzáfekvését eredményezi, és ezáltal egyrészt a szorítógyűrű és csővégek, másrészt a szorítógyűrű és 1 ház közötti súrlódásos kapcsolat növekszik, illetve erősödik. A szorítógyűrűnek vagy karimának szabad tér felé való kitérését hatásos módon megakadályozzuk, éspedig magával a házzal, a 16 és 17 gyűrűalakú réseket lezáró 18 és 19 fedőgyűrűkkel, a 2 és 3 csővégekkel, és a 11 csőkapcsolódásnál a csővezetékben uralkodó nyomással. Még ha a csővezetékben levő nyomás növekedne is, és ennek eredményeként a 10 belső borda a 11 csőkapcsolódásból, ill. a csövek homlokfelületei közötti résből részben elnyomódna, akkor is csak a 9 üregtérben levő nyomás növekszik, és ezáltal a karmantyúnak és a 18, 19 fedőgyűrűknek 2 és 3 csővégekhez való nyomása is növekszik, és ezáltal még jobb tömítés jön létre. Természetesen a 6 karmantyú célszerűen rugalmas, deformálható anyagból, pl. természetes vagy szintetikus, szövetbetétes vagy anélküli gumiból, vagy hasonlóból állítható elő. A 3. és 4. ábrákon az 1. és 2. ábrákon vázolt szorítógyűrű vagy 6 karmantyú van szemléltetve, azonban ház nélkül és feszítetten állapotban. Mint említettük, ez karmantyú alakú, amelynek kifelé visszahajtott 7 és 8 végei vannak, amely végek falvastagsága csökkenő. Ezek a végek a szorítógyűrű házba való behelyezésénél bizonyos mértékig a karmantyú főtestéhez nyomódnak, amikor a 10 belső borda mindkét oldalához csatlakozó 10a és 10b belső felületek enyhén kúposán kifelé távolodóan deformálódnak, és ezáltal a betolni kívánt csővég könnyű becsúszását teszik lehetővé. Az 5. ábrán további kiviteli alak látható. Ennek befelé nyitott keresztmetszetű, ,,U"alakú háza van, amelybe szorítógyűrűként gyűrűalakú 21 tömlő van behelyezve, amelynek a csak vázlatosan feltüntetett 12 szelep helyén nyílása van. A 21 tömlő mindkét oldalán fedőgyűrűként két-két kúpos 22 és 23 rugógyűrű van, amelyek a 21 tömlőben levő nyomás hatására oly mértékben deformálódnak, hogy ezek a 2 és 3 csővégekhez szorosan hozzáfeküdnek és azon ékelődnek. A 2 és 3 csővégek közötti 11 csőcsatlakozást szalagalakú 24 betét fedi le, amely a tömlőnek csőcsatlakozásba való beiéit) 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3