153852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aralkil-4-(tiazolil-2)-piperazinok előállítására
153852 13 14 -piperazino]-bután, dihidroklorid op. 220— 224 C° (boml.); l-(3,4-metiléndioxifenil)-3-[N'-(4~metil-tiazolil-2)-piperazino]-3-ciano-propánból [előállítva 3-(3,4-metiléndioxifenil)-propionaldehid-biszulfit s -addüktból, N-(4-metil-tiazolil-2)-piperazinból é: s káliiuímcianidlbói, olajszerű terímiék]: l-(3,4-metiléndioxifenii)-3-[N'-(4-metil~tiazolil-2)-piperazinoj-bután, fp.0,05 215—218 C°; dihidroklorid op. 222—224 C°; 10 l-(3,4-ime'tiMndioxil feinil)-4-[N'-4-'meíil-'tiaz!olil-2) -pip'erazino] -l-ciano-b utániból {op. 8 5—B 7 C°): l-(3,4-metiléndioxifenil)-4-[N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazinoj-pentán, fp.0,05 225—230 C°; dl- 15 szulifát op. :1'69—172 C° (bcml.); l-(3!,4-mie!til!é!rjdl | ioixifenál)-2-iN'-4t-imieti : lr-tiazo]!;l-2-) -piperazino]-2-ciano-propánból (op. 138—140 C°): l-(3,4-metiléndioxifenil)-2-metil^2-i[N'-(4-metil- 20 -tiazolil-2)-piperazino]-propán, op. 95—96 C°; diszulfát op. 208—209 C° (boml.); l-(3,4-metiléndioxifenil)-2-metil-2-|[N'-(4-metil-tiíaziol:ill -2)-piiper[azino:]-b i utáín 7 fp. 0 , ;) 2l23 : —228 C°; diszulfát op. 216—218 C° (boml.). 25 2. példa: 9,2 g 3,4-metiléndioxi-íenetilkloridot és 18,3 g N-(4-rnetil-tiazolil-2)-piperazint elegyítünk és 2 óra hosszat hevítjük 120—130 C° hőmérsékleten. Lehűlés után híg vizes ammóniával eldörzsöljük, benzollal extraháljuk és a benzoics kivonat maradékát nagyvákuumban mentesítjük a kiindulóanyagként alkalmazott piperazin feleslegétől. A maradékot éterből átkristályosítjuk. Ilymódon 11 g l-(3,4-metiléndioxifenil)-2--[N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazino]-etánt kapunk, amely 83 C°-on olvad. A szokásos módon előállított dihidroklorid 258—260 C°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő az alábbi vegyületek is: 3,4-metiléndioxi-benzilkloridból: (3,4-metiléndioxifenil)-{N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazino]-metán-dihidroklorid, op. 257—259 C°; l-(3,4-metiléndioxifenil)-3-klórpropánból) fp.12 154—156 C°): l-(3,4-metiléndioxifenil)-3-[N'-(4-metil-tiazolil-2)piperazinoj-propán, fp^ 220—223 C°; dihidroklorid op. 221—223 C°; l-(3,4-metiléndioxifenif)-2-brómpropánból: l-(3,4-metiléndioxifeml)-2-[N'-(4-metil-tiazoliI-2)-piperazino]-propán, dihidroklorid op 238— 240 C°; 3,4-etiléndioxi-fenetilkloridból: ]-: (3i,4-.3 ! t;iléndioxifenil)-i2-{,N'-í(4-metil-tiiaz!Qlii , l-2)-piperazino]-etán, fp.0 , 05 229—233 C c ; dihidroklorid op. 282—284 C° (boml.); l-(3,4-etiléndioxiíenil)-3-klórpropánból: l-(3,4-etiléndioxifenil)-3-[N'-(4-metil-tiazolil-2)-pipcrazinoj-propán, fp.0 , 05 230—235 C°; dihidroklorid op. 223—225 C°; l-(3,4-metiléndioxifenil)-4-klór-butánból (fp.0>1 112—114 C°): l-(3,4-metiléndioxifenil)-4-[N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazino]-bután, fp.0)1 212—216 C°; dihidroklorid op. 230—232 C°: l-(3,4-metiléndioxifenil)-5-klórpentánból (fp.12 180—185 C°): l-(3,4-metiléndioxifenil)-5-[N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazinoj-pentán, fp.o,o5 220—224 C°; a dihidroklorid-hidrát kettős olvadáspontot mutat: 130 C° (kristályvíz elvesztése mellett) és 194—197 C°; l-(3,4-metiíéndioxifenil)-6-klórhexánból (fp.0 , 2 145—150 C°): l-(3,4-metiléndioxifenil)-6-[N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazino]-hexán, fp.0 , 0 i 223—226 C°; hidroklorid-hidrát op. 194—197 C°; diszulfát op. 167—170 C°. 3. példa: 35,6 g 3,4-metiléndioxifenil-acetont és 73,2 g N-(4-metil-tiazolil-2)-piperazint 250 ml metanolban oldunk és 50 g Raney-nik'kel hozzáadásával 100 atm. nyomás alatt, 106 C° hőmérsékleten a hidrogénfelvétel befejeződéséig hidrogénezzük. A katalizátort ezután leszivatássa! elkülönítjük, a szüredékből az oldószert elpárologtatjuk, a maradékot éterrel felvesszük és az éteres oldatot sósavval extraháljuk. A sósavas kivonatból nátriumhidroxid hozzáadásával leválasztjuk a bázisokat, éterrel felvesszük, az étert ledesztilláljuk és a maradékot desztilláljuk. Az előpárlatként átmenő N-(4-metil-tiazolil-2)-piperazin után termékként l-(3,4-metiléndioxifenil)-2-[N'-<4-metil-tiazolil-2-)-piperazino]-propánt kapunk, amely 0,05 mm Hg-oszlop nyomás alatt 220—225 C°-on forr; dihidroklorid op. 238—240 C°. 4. példa: 3,1 g l~(3,4-metiléndioxifenü)-2-piperazino-propánból (fp.0 ,oi 142—146 C°); előállítva az 1--(3,4-metiléndioxifenil)-2-(N'-benzil-piperazino)-propán-dihidroklorid 5%-os palládiumos aktívszén katalizátor jelenlétében etanolos közegben lefolytatott hidrogenolizise útján) 1,7 g 2-klór-4-metil-tiazoilal és 12,5 g pikolinnal 125 C° hőmérsékleten történő hevítés útján l-(3,4-metiléndioxifenil)-2-[N'-(4-nietil-tiazolil-2)-piperazino]-propánt kapunk, amelynek dihidroklorid ja 238—240 C°-on olvad. 5. példa: 5,8 g 4-(3,4-metiléndioxifenil)-butilamint [előállítva l-(3,4-metiléndioxifenil)-4-klórbutánból ftálimid-káliummal, majd ezt követően hidrolízissel] és 5,1 g 2-[bisz-(2-p-toluolszulfoniloxietil)-amino]-4-metil-tiazolt (előállítva 2-klór-4--metii-tiazoibói dietanolaminnal, majd p-toluolszulfonilkloriddal piridinben) 150 ml aceton és 150 ml víz elegyében 24 óra hosszat forralunk. Ezután az acetont vákuumban ledesztilláljuk a reakcióelegyből, a vizes maradékot nátriumhidroxiddal megiúgosítjuk és benzollal extraháljuk. 10 15 20 25 £0 c5 40 45 50 55 60 7
