153835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikumok előállítására
153835 3 4 -0-metil-5,5-dinietil-3-0-(2'-pirroil)-ff-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-3--metil-2,4-pirroldikarboxamid. (7) képletű: N 2-/4-hidroxi-8-metil-7-[4-0-metil-5,5-dimetil-3-0-(5'-metil-2'-pirroil)-a-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-N4 -/4^hidroxi-8-metil-7^[4-0-nietil-5,5-dimetil-a-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-~il/-3-metil-2,4-pirroldikarboxamid. (8) képletű: N 2-/4^hidroxi-8-metil-7-[4-0-metil-5,5-dimetil-a-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-^N4 ,-/4-hidroxi-8-metil-7-[4-~0-metil-5,5-dimetil-8-0-(5'-metil-2'-pirroil)-cv-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-3-metil-2,4-pirroldikarboxamid. (9) képletű: N 2-/4-hidroxi-8-metil-7-[4-0-metil-5,5-dimetil-3-0-(2, -pirroil)-a-L-lixopiranosiloxi]-2-OXO-2H-1-benzopiran-3-il/-N'4 - 4-hid roxi-8-metil-7-[4-0-metil-5,5-dimetil-a-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-3--metil-2,4-pirrol-dikarbcxamid. (10) képletű: N 2-/4-hidroxi-8-metil-7-[4-0-metil-5,5-dimetil-a-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-N'4 -/4-hidroxi-8-m.etil-7-[4-0--metil-5,5-dimetil-3-0-(2'-pirroil)-«-L-lixopiranosiloxi]-2-oxo-2H-l-benzopiran-3-il/-3--metil-2,4-pirrol-dikarboxamid. A Streptomyces hazeliensis az actinomyceták rendjébe sorolandó, és levegőn spóratermelő törzs, mely a Streptomyces fajtához tartozik. (Bergey's Manual of Determinative Bacteriology, 7th edition 1957). Habár ez a mikroorganizmus a Streptomyces griseoflavus 160. sz. törzzsel, Streptomyces niveus NRRL 2446, Streptomyces spheroides NRRL 2449, Streptomyces 58383 sz. Streptomyces spirogriseus NRRL 2590 és Streptomyces griseus ATCC 12.318 törzsekkel rokon törzsnek tekinthető, mégis számos, e törzsektől eltérő tulajdonságokkal bír, melyek jogosulttá teszik ama egyértelmű megállapítást, hogy a Streptomyces hazeliensis a többi antibiotikumokat termelő streptomyces fajtáktól különbözik. A morfológiában és a spóra színében fellépő különbségek eléggé meggyőzőek, úgy, hogy a Streptomyces hazeliensis a T. G. Pridham, C. W. Hasseltine és R. G. Benedict, Appl. Microbiology 6:52—79 (1958) „A guide for the classification of streptomyces according to selected groups" közleményben ismertetett osztályozásnak megfelelően a többi Streptomyces fajtától elkülönül. További döntő és lényeges különbség áll fenn a Streptomyces hazeliensis által termelt antibiotikum és a fent említett Streptomyces törzsök által termelt novobiocin közt. 2—10 napig 28 C°-on megfelelő táptalajon: mint paradicsom-szója-agar, tenyésztett Streptomyces hazeliensis kultúrák levegőmicélimot képeznek, mely rendszerint fehér, a spóra képződésénél elszíneződik szürke-szürkésbarnára. Különböző táptalajokon színtelen vagy sárga színű izzadmány képződik. Bennett-agar és aszparagin agar táptalajon képződő sporofórák nyújtottak, kígyó alakúak olykor horogban vagy hurokban, vagy laza, nyílt, jellegzetes 7 p. átmérőjű 1—5 hurokkal bíró spirálisokban végződnek, mimellett a spirálisok a hurkok közt alak és távolság tekintetében rendszertelenül helyezkednek el. A spórák oválisak vagy henger alakúak, nagyságuk szélességben 1—1,2 JX. hosszban 1.4— 2,4 M, között változik. Jól kialakult spirálisok képződését sem Czapek-agaron, sem élesztőmaláta-agaron nem lőhetett észlelni, ellenben kis horog alakú vagy primitív spirálisok voltak láthatók. Olykor egy pontból kiinduló 5 sporofóra keféhez hasonló alakban fejlődik. A spirálisok sem sűrű, sem golyóhoz hasonló tömör alakulatok, amilyenek viszont a Streptomyces spheroides kultúráknál jelen vannak. Habár egyes sporofórák nyalábosán lépnek fel végükön nem dugóhúzó módjára csavartak, mint az a Streptomyces nivcus-ra jellemző. Ezzel ellentétben a Streptomyces haezliensis sporofórái a végükön nagyobbak, szélesebbek, lazábbak és a hyphák kiinduló pontjánál szűkülnek és sűrűsödnek. Hogy összehasonlíthassuk a Streptomyces hazeliensis törzset az ismert Streptomyces törzsekkel, melyeket klasszikus módon mind komplex N-tartalmú táptalajokon, mind vegyileg meghatározott táptalajokon tenyésztenek [Pridham és Gottlieb, J. Bact. 56. 107—115 (1948)], mindkét táptalaj típus felhasználásával kísérleteket végeztünk. A táptalajokra és a kísérletek módjára vonatkozóan utalunk a fent megadott irodalmi adatokra; Pridham és Gottlieb, valamint Gottlieb I., Appl. Microbiology 9: 55—65 (1961); „A Manual of Methods for Pure Culture Study of Bacteria" a Committes on Baeteriologic Technic of the Society of American Bacteriologists". 1948-tól és Waksaman, „The Actinomycetes" (Chronica Botanica Co. 1950). •• Bennet és Czapek által használt agar táptalajon az összes Streptomyces hazeliensis törzsek 22 C°, 28 C° és 35 C°-on élénken növekedtek. Magasabb hőmérsékleten a spóraképződés jobb. Másrészt a Streptomyces niveus és Streptomyces spheroides törzsek alacsonyabb hőmérsékleten jól, 35 C°-on egyáltalán nem növekedtek. A Streptomyces 160 és a Streptomyces sp. 58383 törzsek sem növekedtek 35 C°-on. A Streptomyces hazeliensis növekedését különböző táptalajon alant írjuk le. A felsorolt színárnyalatok a Color Harmony Manuel 4th. Edition, Container Corporation of America, Chicago, Illionis, 1958-ban lefektetett színskálával egyezőek. Szükróz-Nitrát-Agar (Czapek-szukróz): jó növekedés, spóraképződés nélkül; a levegő-micélium krémszínű (a 2 cc színárnyalat és ohm. szürke d mérték közt). Az alsó oldal krém-barna színű, krémszínű pigmens (kb. 2. színárnyalat). Glükóz-aszparagin-agar: élénk növekedés enyhén emelkedett sima felület; a levegő-micélium kissé szürke, halványszürke spórák. Az alsó rész 10 15 20 25 Í.0 £5 40 45 50 55 60 9
