153826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kondenzált heterociklusos vegyületek előállítására

153826 5 6 zoil)-benzoesav, o-(3,4-diklór-benzoil)-benzoesav, o-(2,4-dimetil-benzoil)-benzoesav, o-(2,5-dimetil­-benzoil)-benzoesav, o-(3,4-dimetil-benzoil)-ben­zoesav, o-(5-klór-szaliciloil)-benzoesav, o-(3-nit­ro-4-hidroxi-benzoil)-benzoesav, o-(2-hidroxi-5--metil-benzoil)-benzoesav, o-(2-hidroxi-5-metoxi­-benzoil)-benzoesav, o-(3-nitro-4-metiltio-ben­zoil)-benzoesav, o-(3-amino-4-klór-benzoil)-ben­zoesav, o-(3~nitro-4-amino-benzoil)-benzoesav, o­-(3-acetamido-4-klór-benzoil)-benzoesav, o-(3--szulfamoil-4-klór-benzoil)~benzoesav, o-(2,4,8--trimetil-benzoil)-benzoesav, 2-(p-fenil-benzoil)­-benzoesav. o-(2-naftoil)-benzoesav, o-fenilacetil­-benzoesav, o-fenacil-benzoesav, 3-benzoil-pro­pionsav-etilészter, o-benzoil-benzoesav-metilész­ter, 3-klór-3-fenil-ftalid, 3-metoxi-3-fenil-ftalid, 3-acetoxi-3-fenil-ftalid. A (IV) általános képletnek megfelelő kiinduló­anyagok példáiként az alábbiak említhetők: eti­léndiamin, N-metil-etiléndiamin, N-etil-etilén­diamin, N-propil-etiléndiamin, N-izopropil-eti­léndiamin, N-butil-etiléndiamin, N-(2-hidroxí­-etil)-etiléndiamin, dietilén-triamin, 1,1-dimetil­-dietiléntriamin, (N,N-dimetil-dietiléntriamin), o-feniléndiamin, N-etil-o-feniléndiamin, N-(2--dimetilam.ino-etil)-o-feniléndiamin, N-(2-dietil­•amino-etii)-o-íeniléndiamin, toluol-3,4-diamin (4--metü-o-feniléndiamin), 1,3-propándiamin, N­-metil-1.3-propándiamin, N-etil-l,3-propándi­amin, N-propil-l,3-propándiamin, N-izopropil­-1,3-propándiamin, N-butil-l,3-propándiamin, 1,4-biitándiamin, N-metil-l,4-butándiamin, N­-etil-l,4-butándiamin. A találmány szerinti új vegyületek előállítása oly módon történhet, hogy egy (IV) általános képietű amint oldószer, mint toluol, klórbenzol, xilol, o-klórtoluol, o-diklórbenzol, nitrobenzol vagy amilaikohol jelenlétében vagy oldószer nélkül, kb. 100—250 C° hőmérsékleten valamely (II) és vagy (III) általános képietű ketokarbon­savval vagy ennek valamely származékával rea­gáltatunk. A találmány szerinti kondenzáció egy H—X általános képietű vegyület és víz ekvimolekuláris mennyiségeinek lehasadásával megy végbe; a reakció lefolyása adott esetben vízlebasítószerek. pl. cinkklorid hozzáadásával vagy pedig a reakció során felszabaduló víz vagy a felszabaduló alkanol, ill. ecetsav ledesz­tillálásával segíthető elő. A találmány szerinti eljárás lefolyása során sok esetben két reakciólépést lehet megkülön­böztetni. Először egy X—H képietű vegyület, vagyis víz, halogénhidrogén, rövidszénláncú al­kanol vagy rövidszénláncú alkánsav lehasadása közben egy (V) általános képietű közbenső ter­mék keletkezik, amely egyes esetekben részben vagy egészben a (VI) általános képletnek meg­felelő tautomér alakban lehet (e képletekben Rí, R2, m, n, X 1; X 2 , X 3 , X 4 , Y 1; Y 2 , Y 3 és Y 4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel). A fent említett reakciókörülmények között végbemenő vízlehasadás során jön létre azután a találmány szerinti eljárás (I) általános képietű végterméke, az (V) és/vagy (VI) álta­lános képietű közbenső termékből. A találmány ennek megfelelően kiterjed az (I) általános képietű végtermékeknek az (V) és/vagy (VI) általános képietű közbenső ter­mékekből való előállítására is. Ezt az eljárást az jellemzi, hogy az említett általános képietű közbenső termékeket vízlehasadást előidéző re­akciókörülmények hatásának tesszük ki. Ez a legegyszerűbben oly módon történhet, hogy a vegyületet valamely, a vízzel azeotrop módon ledesztillálódó oldószerrel, pl. klórbenzollal vagy o-diklórbenzollal forraljuk vagy valamely víz­lehasítószer, pl. cinkklorid, magnéziumperklorát vagy foszforpentoxid jelenlétében hevítjük. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra kor­látozva. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius fokokban értendők. A „részek" súly­részeket jelentenek, ezek úgy aránylanak a térfogatrészekhez, mint g : cm3 . 1. példa: 22,6 rész o-benzoil-benzoesavat beadagolunk 7,2 rész etiléndiaminba. Ennek során sűrű pépet kapunk, miközben az elegy hőmérséklete kb. 80°-ra emelkedik. A hőmérsékletet azután foko­zatosan 140°-ig emeljük és eközben az eülén­diamin feleslegét, valamint a reakció során fel­szabadult vizet ledesztilláljuk. További két óra hosszat hevítjük az elegyet 140° hőmérsékleten, majd a közben kitisztult olvadékot egy csészé­be öntjük és lehűlés után némi benzollal el­dörzsöljük. A nyers termék színtelen kristályok alakiában kikristályosodik. Benzolból átkristá­lyosítva kapjuk a (VII) képietű tiszta 9b-fenil­-1,2,3,9b-tetrahidro-5H-imidazo[2,l-a]izoindol-5--ont, amely 150—151°-on olvad. A fenti vegyület hidrokloridjának előállítása céljából a fenti reakció terméket kb. 20%-os só­savba visszük és a levált hidrokloridot szűrés­sel elkülönítjük. Eljárhatunk azonban oly mó­don is, hogy a reakcióterméket etanolban old­juk és a hidrokloridot hidrogénklorid beveze­tése útján csapjuk le. A hidroklorid pl. etanol­ból átkristályosítva tisztítható; a só vízben könnyen oldódik, hevítés során 240—260°-on bomlik. A fent leírthoz hasonló eljárással állíthatók elő megfelelően megválasztott kiindulóanyagok­ból az alább felsorolt további hasonló vegyüle­tek is; a) 9b-(p-klór-fenil)-l,2,3,9b-tetrahidro-5H-imicl­azo[2,l-a]izoindol~5-on, op. 166—168°; b) 4b-(p-klór-fenil)-4b,5-dihidro-llH-izoindolo­'[2,l-a]benzimidazol-ll-on, op. 158—160°; c) 9b-(p~metiltio-fenil)-l,2,3,9b-tetrahidro-5H­-imidazo[2,l-a]izoindol-5-on, op. 147°; d) 1 -metil-9b-(p-klór-f enil) -1,2,3, 9b-tetr ahidr o­-5H-imidazo[2,l-a]izoindol-5-on, op. 135— 137°; e) l-butil-9b-(p-kIóríenil)-l,2.3,9b-tetrahidro-5H-imidazo[2,l-a]izoindol-5-on, op. 121—123°; X0 15 20 25 SO 15 40 L5 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents