153809. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás színes televízióhoz, valamint kapcsolási elrendezés az üzemeljárás foganatosítására

153809 19 20 kondenzátorral párhuzamosan kötött valamenynyi ellenállás eredője, vagyis esetünkben Ri + Rb ha elhanyagolhatjuk a 46 bemenetre jelet szolgáltató generátor belső ellenállását. Ezen feltétel kielégítését megkönnyíti, hogy a ti —12 időintervallum maradék része folyamán a 48 bemenetre jutó jelek negatívok. A Ci-Rt időállandói a következő meggondolások alapján kell meghatároznunk. 1. Az időállandó elegendő kicsiny legyen annak biztosítására, hogy a Ci kondenzátor feszültsége az A + C időintervallum alatt biztosan nyugalmi feszültségre térjen vissza. 2. Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a ti —12 időintervallum folyamán az s csomóponton ne keletkezhessen két pótimpulzus. Ha megfordítjuk a 75 szekunder tekercs bekötését és a 7. ábra szerinti kapcsolásba beépített önzáró oszcillátor állandóit megfelelően állítjuk be, akkor az s csomópontban a 78 tranzisztor nyitása következtében nemcsak egy aránylag rövid negatív impulzust kaphatunk, hanem egy pozitív impulzust is, amely — amennyiben időtartama megegyezik egy képsor időtartamával, amplitúdója pedig megfelelő nagyságú — kiolt a 44 bemenetre jutó negatív sorkioltó impulzusokból egyet. Ebben az esetben nem egy pótbilientéssel, hanem a 65 bistabil multivibrator egy billenésének átugrásával biztosítjuk a vevőkommutátor késleltetését. A 400 vezérlő egység eddig ismertetett megoldásainál egy részképfríekvenciás jelet használunk fel, annak érdekében, hogy képjelek ne befolyásolhassák helytelen időpontban a vevőkommutátor fázishelyesbítő berendezését. Mód van azonban arra is, hogy ne ilyen jelet használjunk fel. Példaképpen említjük, hogy elegendő, ha vevőkommutátor helytelen fázisában a vizsgálójel olyan maximális szintet ér el, amely eléggé különbözik a vizsgáló útvonalon érkező jelek azonos polaritása maximális szintjétől ahhoz, hogy megindíthassa a vevőkommutátor fázisváltási folyamatát, anélkül, hogy az láthatóvá válna, még akkor is, ha az esetleg egyidejűleg megindult volna a képjelek folytán. Ebben az esetben, amikor egy integrált vizsgáló jelet alkalmazunk (ami szintén magiával hozza a képjelek integrálását, ha semmiféle kapuzó vagy egyéb hasonló áramkör sincs a vizsgáló útvonal és a vevőkommutátor vezérlő kapcsolása között) az integrált jelekre vonatkozó különbség — tekintettel az integráló áramkör időkonstansára — könnyebben éri el, minthogy a vizsgáló jel hosszabb időtartam alatt van a maximális szinten. Megjegyzendő, hogy a fentiekben ismertetett átviteli feltételek mellett a 40 mátrix (1 ábra) S3 vizsgáló útvonaláról trapéz alakú jeleket kapunk, amelyeknek pozitív és negatív maximális szintjei az ezen útvonalon érkező G—Y különbség jelek váltakozási intervallumait felülmúlják. Ezt tartalmazza az R—Y és B—Y különbségjelek függvényeként kifejezett G—Y különbségjel, valamint az a tény, hogy az R—Y és B—Y különbségjelek, amint ez ismeretes, egyidejűleg nem vehetik fel algebrailag maximális vagy algebrailag minimális értéküket. így tehát ha mind a képjelek, mind pedig az azonosítójelek tekintetében kihasználjuk a segédhordozó teljes modulálási lehetőségét, mellőzhetjük a képfrekvenciás segédjelet azzal a feltétellel, hogy ehhez képest állítjuk be a 400 vezérlő egységet (4. ábra) és a 40 mátrix S3 kimenő útvonalát választjuk vizsgáló útvonalnak. Ez utóbbi feltétel hatástalan, ha az Al és A2 szín jeleket nagy előerősítésnek vetjük: alá az adóoldali 95 és 96 előerősítő szűrőkben. (3. ábra). Ez az eset forog fenn a SECAM rendszerű kivitelek előnyös változatánál. Amint ismeretes, az eiőerősítéssel együttjár a jelváltozási intervallum megnövekedése, ami a jelváltoztatás lefolyásának függvénye', de ismeretes az is, hogy ezt tetszőlegesen behatárolhatjuk például kettős vágóval, ha ügyelünk arra, hogy a kettős amplitúdó- vágás ne okozzon túlzott torzításokat (mert ezek nem kompenzálódnak a vevőben). A ki. i(R—Y) és k2. (B—Y) jeleknek —1 és. + 1 közé eső kezdeti változási intervallumához az előerősített jelek váltakozási intervallumát például —2 és +2 közé határoljuk, amivel megfelelünk a frekvencia változási intervallum egészének. Az a -•= —al = —a2 azonosítójelet 2-vel vagy közel 2-vel egyenlő maximális szintűnek vesszük. Adás esetén (3. ábra) az azonosító jeleket megfelelő' útvonalakra a szín jelek élő-erősítését követően adhatjuk be. Ekkor az azonosító jelek nincsenek előerősítve. Egyszerűen ugyanúgy vethetjük alá őket előerősítésnek mint a képjeleket, az adó-kommutátor kimenő' útvonalán. Ilyenkor a kettős amplitudóvágás kioltja az illető jeleknek abszolút -értékben a 2 szinten esetleg túlnyúló pontjait. Vétel alkalmával akár az egyik akár a másik esetben a 39 és 38 frekvencia demodulátorokból (4. ábra) származó jelek -a 38' és 39' csillapító szűrőkben csillapítást szenvednek. Az azonosító jelek kívülről eredő torzulásokat szenvedhetnek, amelyek -aszerint különbözők, hogy előerősítve voltak vagy sem, azonban a trapézok rövidebb tetővonalai a +2 és —2 értékek között behatároltak maradnak. Könnyen bizonyítható, hogy ezen feltételek mellett az SÍ és S2 vizsgáló útvonalakon kapott trapéz alakú jelek pozitív vagy negatív szélső- tetővonalának szintje az ugyanazon vizsgáló útvonalakon kapott azonos polaritású képjelek maximális szintjének kétszerese és az eltérés még nagyobb az S3 vizsgáló útvonal esetén. A három SÍ, S2 és S3 kimenő útvonal a fen-10 15 20 25 cO 35 40 45 50 E5 60 10