153809. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás színes televízióhoz, valamint kapcsolási elrendezés az üzemeljárás foganatosítására

153809 A fent említett differenciáló kört úgy állít­juk be, hogy a 108 összegező körbe ilyen mó­don vezetett impulzus időben ne eshessen egybe a sorfrekvenciás sorozat valamelyik szabályos impulzusával és ezt megkönnyíti az a körülmény, hogy ezek az impulzusok vala­mint a 101 multivibrátornak „1" állapotból „0" állapotba való billenése a részképkioitó intervallumoknak pontosan megszabott idő­pontjaiban következnek be. Ha most az ismertetett műveleteket olyan esetben is színtelenítéssel kívánjuk kiegészí­teni, amikor a segédhordozó szintje nem elég­séges, akkor elegendő, ha a 184 bemenetre azt a jelet vezetjük, amelyet a segédhordozó amplitúdó demodulálásával kaptunk. A 15. ábrán szaggatott vonallal jelölt 184 bemene­tet az ugyancsak szaggatottan rajzolt 183 el­lenálláson át a 102 összegező kör és a 105 in­tegrálékor kombinációjához tartozó 122 ellen­állásnak és 121 kondenzátornak közös pontjá­hoz csatlakoztatjuk. A színtelenítő kapcsolási elrendezés elemeinek állandóit ennek megfe­lelően választjuk meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a találmány nem korlátozódik az ismertetett és rajzolt ki­viteli példákra. Ha például a ki és k2 állandók egyformán pozitív előjelűek lennének, akkor a 3. ábra­béli adőelrendezésben a 27 fázisfordítót a 16 azonosítójelgenerátor és a 28 összegezőkör közé iktatott fázisfordítőval helyettesítenénk, a 4. ábra szerinti vevőelrendezésben a 38 és 39 frekvenciamodulátorok egyike sem fordí­taná meg a segédhordozót moduláló jel elő­jelét, a 40 mátrix SÍ és S2 kimenő útvonalai pedig ellenkező előjelű vizsgáló jeleket szol­gáltatnának, de akár az egyik, akár a másik útvonalat sőt akár az S3 kimenő útvonalat is felhasználhatnánk vizsgáló útvonalként. Ekkor azonban az S3 kimenő útvonalnak nem volna meg többé az a különleges előnye, amelyet ellenkező előjelű ki és k2 állandók esetén nyújt. Azt is megtehetjük, hogy közvetlenül a 367 vevőkommutátor egyik kimenetét választjuk vizsgáló útvonalnak, annak ellenére, hogy a 40 mátrix valamelyik kimenő útvonalának erre a célra való alkalmazása azzal az előny­nyel jár, hogy nem zavarja a demodulator működését, minthogy — amint azt a leírt példában is kifejtettük — a sorváltójeleket a kommutálást követően demoduláljuk. A 10—12. ábrák szerinti kapcsolási elrende­zés például kisebb frekvenciájú ellenőrző pe­riódusokkal működhet, mint a részképkioitó intervallumok frekvenciája, feltéve, hogy adás alkalmával a két sorváltó jel szabályos váltakozása nem szakad félbe egy vezérlő pe­riódus kezdete és azon képkioltó intervallum kezdete között, amely intervallum a rákövet­kező ellenőrző periódust tartalmazza. Adás alkalmával közvetve is beadhatunk egy vagy két azonosítójelet a 11 adókommu­tátor bemenő útvonalaira, ha a jeleket az 1 mátrix (3. ábra) egy vagy több bemenetére juttatjuk. A SECAM rendszerben a vevő egy külön­leges megoldásaként javasolták már, hogy a 5 direkt és késleltetett kimenő útvonalakat kap­csolják egy összegezőkör két bemenetére, amely Al -f- A2 jelet szolgáltat és egy kivonó kör bemeneteire, amely váltakozva Al — A2 és A2 — Al jelet szolgáltat. 10 Ebben az esetben a kivonó kör egy egy­szerű vevőkommutátor két bemenetét táplálja, még pedig az egyiket közvetlenül, míg a má­sikat fázisfordítón át. Ekkor a vevőkommutá­tornak szintén fázisban kell lennie az adó-15 kommutátorral, hogy az előbbi állandóan Al —A2 jelet szolgáltasson a kimeneten. Látható, hogy olyan ellenőrző periódusok folyamán, amelyek például két —al = -j~a 2 = a azonosítójeleket tartalmaznak, a 367 20 vevőkommutátor kimenete akár 2a jelet, akár —2a jelet fog szolgáltatni, aszerint, hogy a 367 vevőkommutátor milyen fázisban van a 11 adókommutátorhoz képest és hogy a 367 vevőkommutátor vezérlő elrendezésében vizs-25 gáló útvonalként használhatjuk a 367 vevő­kommutátor kimenő útvonalát vagy valamely más útvonalat, amelynek jele annak a jelnek a függvénye, amely a 367 vevőkommutátor kimenetén jelenik meg. 10 Másrészt ismertettük a kapcsolási elrende­zést arra a különleges esetre, amidőn a sor­váltó jeleket vételnél kommutálás előtt ismé­telj ük meg. Az ellenkező esetben, vagyis amikor vagy 25 egyáltalán nem, vagy csak kommutálás után ismételjük meg az illető jeleket, csak vala­milyen egyszerű vevőkommutátorra van szük­ségünk, amelynek két kimenő útvonalát nem egyidejűleg tápláljuk. A találmány még akkor 40 is használható azzal a feltétellel, hogy ebben az esetben megfelelő vezérlő berendezésű vevőkommutátort alkalmazunk, mint amilyen például az 5. ábrán szerepel, és ügyeljünk arra, hogy a 63 integráló kor töltési és kisü­^5 lási időállandóit megfelelőre választjuk. Fel­használhatjuk még a 10—12. ábra szerinti kap­csolási elrendezéseket is. A találmány szerinti kapcsolási elrendezések egyetlen azonosító jellel is működhetnek, bár 50 előnyös, ha két ellentétes polaritású azonosító­jelet alkalmazunk. Ez jobb zajvédelmet nyújt. A két azonosítójelet használó esetekben az 5., 7., 10., 11. és 12. ábra szerinti kapcsolási elrendezéseket alkalmazhatjuk és olyan vizs-55 gáló útvonalat választunk, hogy az az ellen­őrző periódusok alatt nem nulla értékű jelet adjon, ha a 367 vevőkommutátor fázisa hely­telen. Használhatjuk a 13. és 15. ábrák sze­rinti kapcsolási elrendezéseket is azzal a fel-60 tétellel, hogy az ellenőrző periódusok alatt a vizsgáló útvonal, valamilyen nem nulla jelet adjon, ha a vevőkommutátor fázisa helyes. Végül megjegyezzük, hogy a segédvivőt a részképkioitó intervallumok alatt kiolthatjuk 65 az ellenőrző perióduson kívül. 16

Next

/
Thumbnails
Contents