153809. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás színes televízióhoz, valamint kapcsolási elrendezés az üzemeljárás foganatosítására

153809 A fent említett differenciáló kört úgy állítjuk be, hogy a 108 összegező körbe ilyen módon vezetett impulzus időben ne eshessen egybe a sorfrekvenciás sorozat valamelyik szabályos impulzusával és ezt megkönnyíti az a körülmény, hogy ezek az impulzusok valamint a 101 multivibrátornak „1" állapotból „0" állapotba való billenése a részképkioitó intervallumoknak pontosan megszabott időpontjaiban következnek be. Ha most az ismertetett műveleteket olyan esetben is színtelenítéssel kívánjuk kiegészíteni, amikor a segédhordozó szintje nem elégséges, akkor elegendő, ha a 184 bemenetre azt a jelet vezetjük, amelyet a segédhordozó amplitúdó demodulálásával kaptunk. A 15. ábrán szaggatott vonallal jelölt 184 bemenetet az ugyancsak szaggatottan rajzolt 183 ellenálláson át a 102 összegező kör és a 105 integrálékor kombinációjához tartozó 122 ellenállásnak és 121 kondenzátornak közös pontjához csatlakoztatjuk. A színtelenítő kapcsolási elrendezés elemeinek állandóit ennek megfelelően választjuk meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a találmány nem korlátozódik az ismertetett és rajzolt kiviteli példákra. Ha például a ki és k2 állandók egyformán pozitív előjelűek lennének, akkor a 3. ábrabéli adőelrendezésben a 27 fázisfordítót a 16 azonosítójelgenerátor és a 28 összegezőkör közé iktatott fázisfordítőval helyettesítenénk, a 4. ábra szerinti vevőelrendezésben a 38 és 39 frekvenciamodulátorok egyike sem fordítaná meg a segédhordozót moduláló jel előjelét, a 40 mátrix SÍ és S2 kimenő útvonalai pedig ellenkező előjelű vizsgáló jeleket szolgáltatnának, de akár az egyik, akár a másik útvonalat sőt akár az S3 kimenő útvonalat is felhasználhatnánk vizsgáló útvonalként. Ekkor azonban az S3 kimenő útvonalnak nem volna meg többé az a különleges előnye, amelyet ellenkező előjelű ki és k2 állandók esetén nyújt. Azt is megtehetjük, hogy közvetlenül a 367 vevőkommutátor egyik kimenetét választjuk vizsgáló útvonalnak, annak ellenére, hogy a 40 mátrix valamelyik kimenő útvonalának erre a célra való alkalmazása azzal az előnynyel jár, hogy nem zavarja a demodulator működését, minthogy — amint azt a leírt példában is kifejtettük — a sorváltójeleket a kommutálást követően demoduláljuk. A 10—12. ábrák szerinti kapcsolási elrendezés például kisebb frekvenciájú ellenőrző periódusokkal működhet, mint a részképkioitó intervallumok frekvenciája, feltéve, hogy adás alkalmával a két sorváltó jel szabályos váltakozása nem szakad félbe egy vezérlő periódus kezdete és azon képkioltó intervallum kezdete között, amely intervallum a rákövetkező ellenőrző periódust tartalmazza. Adás alkalmával közvetve is beadhatunk egy vagy két azonosítójelet a 11 adókommutátor bemenő útvonalaira, ha a jeleket az 1 mátrix (3. ábra) egy vagy több bemenetére juttatjuk. A SECAM rendszerben a vevő egy különleges megoldásaként javasolták már, hogy a 5 direkt és késleltetett kimenő útvonalakat kapcsolják egy összegezőkör két bemenetére, amely Al -f- A2 jelet szolgáltat és egy kivonó kör bemeneteire, amely váltakozva Al — A2 és A2 — Al jelet szolgáltat. 10 Ebben az esetben a kivonó kör egy egyszerű vevőkommutátor két bemenetét táplálja, még pedig az egyiket közvetlenül, míg a másikat fázisfordítón át. Ekkor a vevőkommutátornak szintén fázisban kell lennie az adó-15 kommutátorral, hogy az előbbi állandóan Al —A2 jelet szolgáltasson a kimeneten. Látható, hogy olyan ellenőrző periódusok folyamán, amelyek például két —al = -j~a

2 = a azonosítójeleket tartalmaznak, a 367 20 vevőkommutátor kimenete akár 2a jelet, akár —2a jelet fog szolgáltatni, aszerint, hogy a 367 vevőkommutátor milyen fázisban van a 11 adókommutátorhoz képest és hogy a 367 vevőkommutátor vezérlő elrendezésében vizs-25 gáló útvonalként használhatjuk a 367 vevőkommutátor kimenő útvonalát vagy valamely más útvonalat, amelynek jele annak a jelnek a függvénye, amely a 367 vevőkommutátor kimenetén jelenik meg. 10 Másrészt ismertettük a kapcsolási elrendezést arra a különleges esetre, amidőn a sorváltó jeleket vételnél kommutálás előtt ismételj ük meg. Az ellenkező esetben, vagyis amikor vagy 25 egyáltalán nem, vagy csak kommutálás után ismételjük meg az illető jeleket, csak valamilyen egyszerű vevőkommutátorra van szükségünk, amelynek két kimenő útvonalát nem egyidejűleg tápláljuk. A találmány még akkor 40 is használható azzal a feltétellel, hogy ebben az esetben megfelelő vezérlő berendezésű vevőkommutátort alkalmazunk, mint amilyen például az 5. ábrán szerepel, és ügyeljünk arra, hogy a 63 integráló kor töltési és kisü^5

lási időállandóit megfelelőre választjuk. Felhasználhatjuk még a 10—12. ábra szerinti kapcsolási elrendezéseket is. A találmány szerinti kapcsolási elrendezések egyetlen azonosító jellel is működhetnek, bár 50 előnyös, ha két ellentétes polaritású azonosítójelet alkalmazunk. Ez jobb zajvédelmet nyújt. A két azonosítójelet használó esetekben az 5., 7., 10., 11. és 12. ábra szerinti kapcsolási elrendezéseket alkalmazhatjuk és olyan vizs-55 gáló útvonalat választunk, hogy az az ellenőrző periódusok alatt nem nulla értékű jelet adjon, ha a 367 vevőkommutátor fázisa helytelen. Használhatjuk a 13. és 15. ábrák szerinti kapcsolási elrendezéseket is azzal a fel-60 tétellel, hogy az ellenőrző periódusok alatt a vizsgáló útvonal, valamilyen nem nulla jelet adjon, ha a vevőkommutátor fázisa helyes. Végül megjegyezzük, hogy a segédvivőt a részképkioitó intervallumok alatt kiolthatjuk 65 az ellenőrző perióduson kívül. 16