153806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új diazacikloalkán-származékok előállítására

153806 10 savval képezett addíciós só alakjában nyerhet­jük. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületekből savak, pl. gyógyszerészeti szem­pontból elfogadható savak segítségével addí­ciós sókat is képezhetünk; erre a célra első­sorban szervetlen savak, pl. sósav, brómhidro­génsav, salétromsav, kénsav vagy foszforsav, továbbá szerves savak, mint karbonsavak, pl. ecetsav, propionsav, glikolsav, maionsav, bo­rostyánkősav, maleinsav, hidroximaleinsav, di­hidroximaleinsav, fumársav, almasav, borkő­sav, citromsav, benzoesav, fahéjsav, mandula­sav, szalicilsav, 4-aminoszalicilsav, 2-fenoxiben­zoesav, 2-acetoxibenzoesav, embonsav, nikotin­sav vagy izonikotinsav, valamint szerves szul­fonsavak, pl. metánszulfonsav, etánszulfonsav, 2-hidroxi-etánszulf onsav, etán-1,2-diszulf on­sav, benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav vagy naftalin-2-szulíonsav jöhetnek tekintetbe. Más savakkal képezett addíciós sók közbenső ter­mékekként szerepelhetnek, pl. a szabad vegyü­letek tisztítása vagy más sók előállítása során, de az egyes vegyületek azonosítása céljából is előállíthatunk ilyen addíciós sókat. Különösen az azonosítás céljaira szolgáló sók pl. a követ­kező savakkal állíthatók elő: savas jellegű szerves nitrovegyületek, mint pikrin-, pikrolon­vagy flaviánsav, fémkomplex-savak, pl. fosz­forvolfrámsav, foszformolibdénsav, klórpelatin­sav vagy Reinecke-sav. Ezekkel mono- vagy poli-sókat állíthatunk elő. A kapott sókat pl. valamely bázissal, mint fémhidroxiddal, pl. litiumhidroxiddal, nátrium­hidroxiddal, káliumhidroxiddal vagy kalcium­hidroxiddal, valamely íémkarbonáttal, pl. nát­riumkarbonáttal, káliumkarbonáttal, kalcium­karbonáttal vagy a megfelelő hidrokarbonátok­kal, ammóniával vagy valamely erre alkalmas hidroxilos ioncserélővel való kezelés útján ala­kíthatjuk át a megfelelő szabad savakká. A kapott sókat más sókká is átalakíthatjuk, pl. oly módon, hogy valamely szervetlen sa­vas sót valamely erre alkalmas fémsóval, pl. nátrium-, bárium- vagy ezüstsóval kezelünk, valamely erre alkalmas oly oldószerben, amely­ben a kívánt új só nem oldódik és így a reak­cióelegyből kiválik; kezelhetjük azonban az át­alakítandó sóit ioncserélővel is. A szabad bázis alakjában kapott vegyületek oly módon alakíthatók át addíciós sóvá, hogy a bázist pl. valamely oldószerben vagy oldó­szereiegyben a kívánt savval vagy annak olda­tával kezeljük; ez az átalakítás is lefolytatható valamely erre alkalmas anioncserélő segítségé­vel is. A kívánt sót azután a szokásos módon különíthetjük el a reakcióelegyből. A mono- ill. poli-sók hidrátjaik alakjában is előállíthatók; más oldószerből történő kristályosítás esetén az illető oldószert tartalmazó kristályos termé­ket is nyerhetünk. A találmány szerinti új ve­gyületek szabad alakban és sóik alakjában mu­tatott szoros rokonsága folytán mindaz, amit e leírásban a szabad vegyületekről mondunk értelemszerűen és célszerűen adott esetben a megfelelő sókra is vonatkoztatható. A racemátok alakjában kapott vegyületeket önmagukban ismert módszerekkel, pl. optikai­lag aktív oldószerekből történő kristályosítás­sal az optikailag aktív antipódusokra bonthat­juk szét; ez oly módon is történhet, hogy a racem vegyületet, előnyösen valamely erre al­kalmas oldószer jelenlétében, valamely aszim-10 metrikus szénatomot tartalmazó sav egyik op­tikailag aktív alakjával kezeljük. Erre a célra különösen a D-borkősav-(l-borkősav) és L-bor­kősav-(d-borkősav), továbbá az almasav, man­dulasav, kámfor-10-szulfonsav és a kininsav 15 optikailag aktív alakjai alkalmasak. A kapott sókat azután más sókká ill. a szabad optikai­lag aktív bázisokká alakíthatjuk, az optikailag aktív bázist pedig a fentebb említett módsze­rekkel valamely savval képezett addíciós sóvá 2^ alakíthatjuk át. A találmány kiterjed az eljárás oly kiviteli módjaira is, amelynek során egy a leírt eljá­rás bármely lépésében közbenső termékként nyerhető vegyületből indulunk ki és csupán a 25 végtermékig még hátralevő reakciólépéseket folytatjuk le, továbbá az eljárás oly kiviteli módjaira is, amelyek során valamely kiinduió­anyagot az adott reakciókörülmények között hozunk létre. Az eljárás során kapott új köz­:-° benső termékek előállítása is a találmány kö­rébe tartozik. A találmány szerinti eljárás során előnyö­sen oly kiindulóanyagokat alkalmazunk, ame­lyekből a fentebb különösen értékesnek mon-25 dott végtermékek nyerhetők. A kiinduló anya­gok önmagukban ismert vegyületek, vagy pe­dig önmagukban ismert eljárásokkal állíthatók elő. E kiindulóanyagokat adott esetben sóik alakjában is alkalmazhatjuk. 40 A találmány szerint előállítható új vegyüle­teket pl. a szokásos alakú gyógyszerkészítmé­nyekké alakítva alkalmazhatjuk a gyógyászat­ban. E gyógyszerkészítmények az enterális, pl. orális, vagy pedig parenterális beadásra alkal-45 mas készítményekben szokásos szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony gyógyszeré­szeti vivőanyagok felhasználásával készíthetők. Az ilyen készítmények tabletták, drazsék, kap­szulák alakjában, folyékony alakban pedig ol-50 datok, szuszpenziók vagy emulziók alakjában készíthetők. Adott esetben segédanyagokat, mint tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgáló-szereket, az ozmósisos nyomás befo­lyásolására alkalmas sókat, tompítószereket, 55 színező- vagy ízesítőanyagokat is tartalmazhat­nak. Adhatunk az ilyen készítményekhez más, gyógyászati szempontból szintén értékes anya­gokat is. 60 A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módjait közelebbről az alábbi példák szem­léltetik; megjegyzendő azonban, hogy a talál­mány köre nincsen ezekre a példákra korlá­tozva. A példákban a hőmérsékleti adatok Cel-65 sius-fokokban értendők. !>•

Next

/
Thumbnails
Contents