153787. lajstromszámú szabadalom • Adóberendezés modulált rezgések átvitelére
153787 — modulátorban, amelyhez 13 kimenő szűrő csatlakozik demodulálják és a kapott kisfrekvenciás jelet beállítható 14 csillapítón keresztül és beállítható 15 fázisforgató hálózaton át a 11 modulátorerősítőre vezetik. A 10 kimenő modulátor kimenő jele 16 kimenő szűrőn át 17 adóantennára jut, amely azt kisugározza. Azáltal, hogy a 6 szűrőről vett egyoldalsávos jel burkoló görbéjének alakja (lásd a 2c. ábrát) különbözik az eredeti kisfrekvenciás jeltől, a 17 adóantenna által átvitt frekvenciaspektrum is különbözik az egyoldalsávos jel frekvenciaspektrumától. Ha az egyoldalsávos jelnek például a 2a. ábra szerinti frekvenciadiagramja van, akkor ha az egyoldalsávos jel burkoló görbéjét (lásd 2a. ábrát) a 10 kimenő mpdulátorban az eredeti kisfrekvenciás jellel helyettesítik, akkor a 2c. ábrán szemléltetett frekvenciaspektrumot, kapják. A 2c. ábra szerinti frekvenciaspektrum komponensei együttesen meghatározzák a 10 kimenő modulátornak az eredeti kisfrekvenciás jelnek megfelelően változó burkoló jellel rendelkező kimenő jelét úgy, hogy a frekvenciaspektrum valamennyi komponensének vételénél normáils amplitúdómodulációs vevőben az eredeti kisfrekvenciás jelet természetimen kapják vissza. Ha azonban a 10 kimenő modulátor kimenetén megjelenő frekvenciaspektrumból a modulátorfokozat 16 kimenő szűrőjében, illetőleg az amplitúdómodulációs vevő szűrőiben egyes komponenseket kiszűrnek, akkor az amplitudómodulációnál torzítások keletkeznek, amelyeknek mértékét ,a kiszűrt spektrum komponensek szintje határozza meg. Ezen torzítások áttekinthetetlen volta következtében, ahogyan a különböző spektrumkomponensek matematikailag bonyolult módon függnek a kisfrekvenciás jel amplitúdójától — különösen az adódik ugyanis, hogy ezek a spektrumkomponensek egy-egy Bessel-függvény sorral adhatók meg •—, hogy ezen torzítások jellegét megismerjék, a különböző spektrumkomponenseket analóg típusú elektronikus számológépekben számszerűen kiszámították. Eközben megállapították, hogy annak következtében, hogy az egyoldalsávos jel burkoló görbéjét az eredeti kisfrekvenciás jellel helyettesítették, a 10 kimenő modulátor kimenetén megjelenő frekvenciaspektrumban levő nagyobb frekvenciájú komponensek csak viszonylag lassan csökkennek; például az adódott, hogy az egyoldalsávos jel sávszélessége többszörösének megfelelő frekvenciatávolságban a V vivőhullámfrekvenciától az átvitt vivőhullámfrekvencia amplitúdójának több százalékát kitevő amplitudó-spektrumkomponensek lépnek fel, úgy, hogy csak az igen kis frekvenciák adhatók vissza normális amplitúdómodulációs vevőben torzításmentesen, mert csak ezen frekvenciáknál eresztik át a szűrők az összes spektrumkomponenst. A találmány értelmében meglepően egyszerű módon csökkentjük tekintélyes mértékben az adó 16 kimenő szűrője illetőleg a vevő szűrői 10 15 35 40 45 50 55 60 65 áteresztő sávjain kívül erő frekvenciaspektrumokat, azáltal, hogy a 7 amplitudóhatároló és a 10 kimenő modulátor közé 18 frekvenciakétszerezőt kapcsolunk, és ehhez 19 kimenő szűrőt csatlakoztatunk, amely a 7 amplitúdó határolóhoz vezetett jelek kétszeres vivőhullámrezgésen levő jelsávját engedi át. Hasonló módon, amint azt az előzőkben ismertettük, a 18 frekvenciakétszerezőről vett rezgéseket a 10 kimenő modulátorban vivőhullámrezgésekként az eredeti kisfrekvenciás jellel amplitúdóban moduláljuk, míg a 10 kimenő modulátor 16 kimenő szűrőjének áteresztősávját a 7 amplitudóhatárolóhoz vezetett jelek kétszeres vivőhullámfrekvenciájára hangoljuk. A bejelentő az ismertetett berendezésnél megállapította, hogy éppen a 7 amplitúdó határoló fokozatról vett rezgések frekvenciakétszerezése következtében kombinációban két hatás valósul meg. Egyrészt kitűnt, hogy ezen rendszabály következtében a 10 kimenő modulátor kimenő körében a 16 kimenő szűrő áteresztősávján illetőleg a vevő szűrőinek áteresztősávján kívül fekvő spektrumkomponensek szintje minimális értékre csökken, például 30—40 dB-lel, ami által szokásos minőségű amplitúdómodulációs vevőben való vételnél a torzítási szintet teljes mértékben a vevő saját torzítása határozza meg, amely például — 35 'dB. Egyidejűleg az adódott, hogy emellett a frekvenciaspektrum jellege oly módon változott, hogy a magasabb spektrumkomponensek az egyoldalsávos jel egyik oldalán teljesen eltűnnek és a másik oldalon erősen összetartó sor szerint csökkennek, aminek következtében a kimenő modulátor szokásos kimenő szűrői alkalmazása mellett a zavarszint a szomszédos frekvenciasávokban a normális amplitúdómodulációs adókkal szemben támasztott követelményeknek megfelel. Mindkét előny, vagyis normális amplitúdómodulációs vevővel való vételnél minimális torzítási szint, valamint a csekély zavarszint a szomszédos frekvenciasávokban, a találmány szerinti meglepően egyszerű rendszabály mellett különösen vonzóvá teszi az ismertetett berendezés alkalmazását. Még az is lehetséges, hogy a torzítási szintet, valamint a szomszédos frekvenciasávokban levő zavarszintet még tovább csökkentsük, amint azt a 3. ábra kapcsán részletesebben magyarázzuk. Az 1. ábrának megfelelő elemeket emellett azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A 3. ábra szerinti berendezésnek 4 amplitudómodulátora van, az egyoldalsávos jel és a vele együtt átvitt vivőhullám előállítására, amelyben a vivőhullám kiszűrésével ható 20 ellenütemű modulátor és ezt követő 21 oldalsávszűrő van a jeloldalsáv különválasztott előállítására, továbbá 22 összegező fokozattal rendelkezik a vivőhullámrezgésnek a 27 vivőhullámvezetéken át érkező jeloldalsávhoz adá sara. Emellett a kapott egyoldalsávos jelet a vele együtt átvitt vivőliullámrezgéssel együtt az 1. ábrával kapcsolatban leirt módon a 7 ampli-3
