153784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék képlékeny anyagok és keverékek fajsúlyának, elektromos vezetőképességének, ezekkel összefüggő jellemzőinek, valamint képlékeny anyagba kevert poralakú anyagkomponens fajsúlyának meghatározására

153784 hasonlóan viselkednek, vagyis összenyomás hatására saját térfogatukat gyakorlatilag nem változtatják meg, viszont a rendelkezésre álló teret kitöltik. A képlékeny anyagok összenyomása nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy jól mérhető térfogatot eredményez, hanem ezáltal kiküszöbölhető a felületi és az anyag belsejében levő légzárványok mérési zavaró hatása, ugyanis ezek az összenyomás során vagy eltávoznak, vagy a nyomás és térfogat ismert összefüggése alapján térfogatuk csökken és a vizsgált képlékeny anyag térfogatához képest elhanyagolhatóvá válik. A találmány képlékeny anyagok és keverékek faj súlyának, elektromos vezetőképességének, ezekkel összefüggő jellemzőinek, valamint képlékeny anyagba kevert poralakú anyagkomponens fajsúlyának meghatározására vonatkozik, melynek lényege, hogy ismert súlyú képlékeny anyagot, vagy keveréket ismert méretű hengeres térben mozgó dugattyúval öszszenyomjuk úgy, hogy az anyag a henger és dugattyú által határolt teret kitöltse, a nyomás alatt levő anyag térfogatát a dugattyú helyzete alapján meghatározzuk és ebből a fajsúlyt kiszámítjuk és/vagy megmérjük a térfogati elektromos vezetőképességét. Ahhoz, hogy a légzárványok mérést zavaró hatását kiküszöböljük, illetve csökkentsük, a vizsgált anyagnak minimálisan 50 atm. nyomáson történő tömörítésié szükséges. Ennél nagyobb nyomás gyakorlatilag nem is szükséges, de a nyomás további fokozása növeli a mérés pontosságát. A találmány szerinti eljárás alkalmas szilárd poralakú anyagok faj súlyának meghatározására is. Ezen anyagok fajsúlyát közvetett módon lehet meghatározni, azáltal, hogy valamilyen már ismert fajsúlyú képlékeny anyagból és az ismeretlen fajsúlyú szilárd poralakű anyagból egy ismert összetételű képlékeny keveréket készítünk. Az így kapott keverék fajsúlyát a már ismertetett módon meghatározzuk és az ismeretlen fajsúlyt kiszámítjuk. Az elektromos vezetőképesség meghatározása történhet bármely ismert ellenállásmérővel. Ily módon megmérhető az összetömörített anyag térfogati ellenállása, melyből a fajlagos térfogati ellenállás, illetve vezetőképesség kiszámítható. Természetesen az elektromos vezetőképesség mérésekor gondoskodni kell a mérőkészülék megfelelő szigeteléséről, azaz az ellenállás mérőre kapcsolt pólusok egymástól szigeteltek legyenek. A találmány kiterjed az eljárás kivitelezéséhez szükséges készülékre is. Ennek lényege, hogy a mérendő anyag befogadására szolgáló hengeres mérőtere, ebbe illeszkedő rugó, súly, vagy szorítócsavaros terhelésű tömörítő dugattyúja, a dugattyú helyzetének meghatározására szolgáló, azzal kiiktathatóan érintkező távolság mérő szerve van. Abban az esetben, ha a méréseket előre meghatározott hőmérsékleten kívánjuk elvégezni, a mérőtér külső falát termosztálhatjuk. Legegyszerűbben ezt úgy oldhatjuk meg, hogy a mérőteret kettős falúan képezzük ki, amelyben a kívánt termosztáló folyadékot cirkuláltatjuk. 5 Egyrészt a készülék tisztítását, másrészt a vezetőképesség meghatározását segíti elő, hogy a mérőtér fenéklapja eltávolítható, illetve szorítócsavarral rögztíhető. A találmány szerinti készülék alkalmas elektromos vezetőképesség 10 meghatározására is. Ez esetben a mérőtér fenéklapja és a tömörítő dugattyúja egymástól szigetelten ellenállás mérő pólusaihoz vannak kapcsolva. Célszerű az egész készüléket a kívánt nyomáshoz méretezve fémből készíteni. 15 Az elektromos vezetőképesség méréséhez a mérőtér belső falát elektromos szigetelő anyagból kell készíteni, illetve megfelelő szigeteléssel megakadályozni, hogy az ellenállás mérő pólusaihoz kapcsolt tömörítő dugattyú, illetve 20 a mérőtér alsó fenéklapja az ellenállás mérésekor nem kívánt módon zárja az áramkört. A mérési pontosság növelését segíti elő a találmány szerinti készüléknek egy olyan kiviteli alakja, amelynél a mérőtérbe illeszkedő, 25 annál kisebb magasságú és rögzíthető helyzetű térkitöltő hüvelye és ebben mozgó a mérőtérnél kisebb keresztmetszetű tömörítő dugattyúja van. A találmány szerinti készülékhez tartozó tá;0 volság merő szerv, amely a dugattyú helyzetének, illetve hehyzetváltozásának meghatározására szolgál, célszerűen mikrométer óra. Ez rögzíthető közvetlenül a mérőkészülékre, vagy egy különálló állványzatra. Ez utóbbi esetben 35 az állványzat alaplapja ési a, mikrométer óra közötti távolság állítható, illetve a kívánt helyzetben rögzíthető. A találmány szerinti készüléket részletesebben a csatolt rajz-melléklet által ismertetjük. 40 A rajzon a mérő készülék hosszmetszeti vázlatos ábrája látható mérés közben. Az 1. hengeres mérőtestben helyezkedik el a 2. tömörítő dugattyú. A 2. tömörítő dugattyú úgy van kiképezve, hogy felső része kisebb ke-45 resztmetszetű, így 3. peremet alkot. Erre a peremre támaszkodik a 4. szorítócsavar 5. belső pereme. A 4. szorítócsavar az 1. hengeres mérőtest falán levő 6. menettel kapcsolódik. A 2. tömörítő dugattyúnak a 3. perem feletti 7. 50 kisebb keresztmetszetű része a 8. mikrométer óra 9. érintkezőjére támaszkodik fel. A 8. mikrométer óra a készülék 10. alaplapjára erősített 11. tartóra van szerelve, amelyen a kívánt helyzetre állítható, illetve rögzíthető. 55 Az 1. hengeres mérőtest 12. fenék része a 13. szorítócsavarral van rögzítve, illetve az által kinyitható. A hengeres mérőtestben a tömörítő dugattyú által összenyomott állapotban a 14. mérendő minta anyag helyezkedik el. 6o Az egész hengeres mérőtest a készülék alaplapjáról eltávolítható, illetve méréskor ráhelyezhető és a mikrométer órával érintkeztethető. A készülék a tömörítő dugattyú, valamint 65 a fenék lap szorítócsavarjának megnyitásával 2