153749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinvegyületek előállítására

153749 15 16 Htjuk be, végül háromszor 400—400 ml kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szürletet bepároljuk. Az így kapott bázist kevés toluolban oldjuk és 200 g alumíniumoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. Az első frakciókat 2 liter toluollal és 2 liter 4 : 1 arányban elegyített toluol-kioroform eluálószerrel euáljuk. Az első frakciókból a transz-l-metil-6-fenil-S-karbometoxi-dekahidrokinolin nyerhető ki. A terméket etilacetátban oldjuk, az etilacetátos oldatot etilacetátos sósavoldattal kezeljük. Ily módon a transz-l-metil-6-fenil-6-karbometoxi-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot nyerjük ki, amelynek olvadáspontja 219—221 C°. A termék vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 11. példa: 5,3 g cisz-l-benzil-6-íenil-6-dekahidrokinolin-hidrogcnkloridot 10,4 ml metanolban oldjuk. A metanolos oldathoz 5,34 g 96%-os kénsavat, 0,8 ml vizet és 0,88 g ammóniumkloridot adagolunk, majd a keveréket 8 óra hosszat 150 C°on forraljuk. A forralás után kapott reakcióelegyet vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 100—100 ml toluollal extraháljuk és 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldat felhasználásával 11 píi-értékre állítjuk be. A lúgos oldatot háromszor 400—400 ml kloroformmal extraháijuk. A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátriumszulí'át felett szárítjuk, lenucscsoljuk és a szürletet bepároljuk. Az így nyert nyers bázist kevés toluolban oldjuk és 300 g alumíniumoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. Az első. 1,5 1 toluollal eluált frakciókból a cisz-l-benzil-6-fenil-6-karbometoxi-dekahidrokinolint nyerjük ki. A terméket etilacetátban oldjuk és etilacetátos sósavoldattal kezeljük. Éter hozzáadása után a cisz-1--benzil-6-fenil-6-karbometoxi-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot kapjuk, amelynek olvadáspontja 171—173 C°. A kapott termék vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 12. példa: 5,9 g cisz-l-benzil-6-fenil-6-karbometoxi-dekahidrokinolint 300 ml metanolban oldunk. A metanolos oldatot számított mennyiségű metanolos sósavoldat hozzáadásával az előbb oldott vegyület hidrogénkloridsójává alakítjuk át. A hidrogénkloridsó oldatához 2 g 10%-os palládiumos aktívszenet adagolunk és normál nyomáson hidrogénezést végzünk. Az oldatból a katalizátort kiszűrjük, majd az oldatot bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk és a vizes oldatot kétszer toluollal extraháljuk. A megmaradó vizes oldatot vizes nátriumhidroxid-oldat felhasználásával 0 C°-on 13 pH-értékre állítjuk be, majd háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szürletet vákuumban bepároljuk. A maradékot acetonban oldjuk és számított mennyiségű metánszulfon-5 savval kezeljük. A fenti módon cisz-6-fenil-6--karbometoxi-dekahidrokinolin-metánszulfonátot állíthatunk elő, amelynek olvadáspontja 261— 265 C°. A metánszulfonát vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 10 13. példa: 21,3 g transz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolint 34,2 ml etanolban oldunk. A kapott 15 oldathoz 26,5 g 96%-os kénsavat, 3,55 ml vizet és 3,77 g ammóniumkloridot adagolunk, majd 8 óra hosszat 150 C°-on a reakciókeveréket autoklávban forraljuk. A lereagált elegyet vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 100—100 ml 20 toluollal extraháljuk, majd 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldat felhasználásával 11 pH-értékre állítjuk be. A lúgos oldatot háromszor 400—400 ml kloroformmai extraháljuk. A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mos-25 suk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szürletet bepároljuk. A maradékot kevés toluolban oldjuk és 500 g alumíniumoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. Az első frakciókat 3,5 1 toluollal és 1 liter 3 : 1 ^0 arányban elegyített toluol-kioroform eluálószerrel eluáljuk, amikoris a transz-l~benzil-6-fenil-6--karbetoxi-dekahidrokinolint kapjuk. £5 14. példa: 9.2 g transz-l-benzil-6-fenil-6-karbetoxi-dekahidrokinolint etanolban oldunk és számított mennyiségű etanolos sósavoldattal kezeljük. A 40 kapott hidrogénkloridsó oldatához 2,5 g 10%-os palládiumos aktívszenet adagolunk, majd az elegyet normál nyomáson hidrogénezzük. A reakcióelegyből a katalizátort szűréssel eltávolítjuk, a szürletet pedig bepároljuk. A maradékot 45 vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 100—100 ml toluollal extraháljuk, majd 0 C°-on telített nátriumkarbonát-oldat felhasználásával 11 pH-értékre állítjuk be. A meglúgosított oldatot háromszor 400—400 ml kloroformmal extraháljuk. 50 A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk, a szürletet pedig bepároljuk. A maradékot acetonban oldjuk és az oldatot etilacetátos sósav oldattal kezeljük. Ily módon a 55 transz-6-fenil-6-karbetoxi-dekahidrokmolin-hid~ rogénkloridot állítjuk elő, amelynek olvadáspontja 227—229 C°. A kapott termék vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 60 15. példa: 3,48 g magnéziumforgács 30 ml abszolút éter-65 ben képzett szuszpenziójához nitrogénlégkörben 8