153749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinvegyületek előállítására

153749 8 A találmány szerinti eljárás során elsősorban olyan kiindulóanyagokat használunk fel, ame­lyekkel a fent megadott előnyös tulajdonságok­kal rendelkező végtermékeket lehet előállítani. A találmány szerint felhasznált kiinduló- 5 anyagok vagy ismert vegyületek, vagy önma­gában ismert módszerekkel állíthatók elő. A kiindulóanyagként használt 2-(gamma-ami­nopropil)-4-R'-4-R"-ciklohexanont pl. sói for­májában úgy állíthatjuk elő, hogy a 2-(béta- 10 -cianoetil)-4-R'-4-R"-ciklohexanont sav jelen­létében redukáljuk. A fenti kiindulóanyagot, vagyis a 2-(gamma­aminopropil)-4-R'-4-R"-ciklohexanont úgy is elő­állíthatjuk, ha valamely l-Z-4-R'-4-R"-ciklo- 15 hexént, mely képletben Z amino-csoportot, pl. egy pirrolidino-csoportot jelent, pl. az 1-pirro­lidino-4-fenil-4-ciano-ciklohexént valamely re­akcióképes észterrel, pl. a gamma-aminopropa­nol valamely halogenidjével célszerűen sói, 20 mint halogenidsói formájában, kondenzációnak vetünk alá. A kiindulóanyagként használt 2-(béta-ciano­etil)-4-R'-4-R"-ciklohexanont oly módon is elő­állíthatjuk, hogy ha valamely l-Z-4-R'-4-R"- 25 -képletű ciklohexént, mely képletben Z amino­-csoportot, pl. pirrolidino-csoportot jelent, pl. az l-pirrolidino-4-fenil-4-ciano-ciklohexént ak­rilnitrillel kondenzáljuk és az így kapott ami­nociklohexént ciklohexanonná hidrolizáljuk, SO adott esetben pedig a 4-helyzetű ciano-csoportot, pl. a fent leírt módszerek valamelyikével át­alakítjuk. Az új vegyületek cisz- és transz-vegyület­keverékek formájában, tiszta cisz- vagy transz- 35 -formákban (racemátok) vagy optikai antipód­jaik formájában képződhetnek. A cisz- és transz-formákban kapott vegyületek az alkotó­komponensek fizikai-kémiai különbsége alap­ján, önmagában ismert módon a tiszta cisz-, 40 ül. transz-formákra választhatók szét, pl. kroma­tografálás és/vagy frakcionált kristályosítás út­ján. A racém kiindulóanyagok, közbenső vegyü­letek, ill. végtermékek ismert módon, pl. az 45 alábbi módszerekkel választhatók szét optikai antipődjaikra: A racém bázisokat valamely megfelelő iners oldószerben feloldjuk, az oldatokat valamely optikailag aktív savval reagáltatjuk és a kapott 50 sókat pl. különböző oldhatóságuk alapján vá­laszthatjuk szét diasztereomér párokká, ame­lyekből az új vegyületek bázis formában nyert antipódjait alkalikus kémhatású vegyületekkel szabadíthatjuk fel. Különösen jól használható optikailag aktív savakként a D- és L-bórkősav, ' a di-o-toluil-bórkősav, almasav, mandulasav, kámforszulfosav vagy kinasav. A szétválasztást pl. oly módon is elvégezhetjük, hogy a kinyert tiszta racemátokat valamely optikailag aktív 60 oldószerből átkristályosítjuk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a két antipód közül a hatéko­nyabbat különítjük el. A találmány szerint előállítható új vegyüle­teket pl. gyógyászati készítmények formájában 65 használhatjuk fel. A gyógyászati készítmények az új vegyületeket vagy szabad formában, vagy sóik formájában és valamely enterális vagy parenterális gyógyászati alkalmazásra megfe­lelő szerves vagy szervetlen, szilárd vagy fo­lyékony hordozóanyaggal való keverékben tar­talmazzák. Hordozóanyagként olyan anyagok jönnek szá­mításba, amelyek az új vegyületekkel szemben inersnek tekinthetők. Ilyen anyagokként a kö­vetkezőket soroljuk fel: víz, zselatin, laktóz, keményítő, sztearilalkohol, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, gumik, propilénglikolok, vazelinek vagy egyéb ismert gyógyszerészeti hordozóanyagok. A gyógyászati készítményeket pl. tabletták, drazsék, kapszulák vagy folyékony, pl. oldat, szuszpenzió vagy emulzió formában állíthatjuk elő. A gyógyá­szati készítmények adott esetben sterilizálva vannak és/vagy más segédanyagokat is, mint konzerválószereket, stabilizálószereket, nedve­sítő vagy emulgeálószereket, oldásközvetítőket, az ozmózis nyomás megváltoztatásra alkalmas sókat vagy puffereket, egyes esetekben pedig más gyógyászati hatóanyagot is tartalmazhat­nak. A készítmények előállítását a szokásos módszerekkel végezzük. Az új vegyületeket pl. a fent megadott for­mák egyikében az állatgyógyászatban is hasz­nosíthatjuk vagy pedig azokat a takarmányok­hoz vagy takarmányadalékanyagokhoz keverjük hozzá. Ilyen esetben szokásos szaporítóanyagot, ill. takarmányt használjuk fel. A találmány szerinti eljárás részleteit az aláb­bi példák kapcsán ismertetjük. 1. példa: 27,5 g (0,11 mól) 2-(béta-cianometil)-4-ciano­-4-fenil-ciklohexanont 1 liter metanolban 10,8 g Raney-nikkel jelenlétében hidrogénezünk. 6770 ml hidrogén (92%-os elméleti) felvétele után a hidrogénezést befejezzük. Az oldatból a katali­zátort kiszűrjük, majd az oldatot bepároljuk. A bepárlási maradékot 500 ml metanolban old­juk és 25 g nátriumbórhidriddel tovább redu­káljuk. A reakcióelegyet végül 2 liter vízre öntjük és a vizes oldatot kétízben 100 ml klo­roformmal extraháljuk. A kloroformos oldato­kat 500 ml vízzel mossuk, majd egyesítjük, nátriumszulfát felett megszárítjuk és bepároí­juk. A bepárlásnál nyert sárgaszínű olajat 500 mi toiuolban oldjuk és háromízben 250 ml 2n sósavval extraháljuk. A sósavas oldatokat toluollal mossuk, majd 6n nátriurnhidroxiddal erősen lúgosra állítjuk be, végül háromízben 500 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesí­tett kloroformos oldatokat vízzel mossuk, nát­riumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékból nagyvákuumban való desztillálás után az alábbi képletű transz-6-ciano-6-fenil­-dekahidrokinolint kapjuk: 4

Next

/
Thumbnails
Contents