153736. lajstromszámú szabadalom • Jellemez televíziós monoszkópcső részére és eljárás annak előállítására

153736 3 4 műszerekhez való alkalmazkodás igényét nem képesek kielégíteni. Az ismert monoszkópesövek jellemezére a monoszkópábrát szokásosan szerves alapanyagú festék felhasználásával nyomdai eljárással viszik fel, amelyet azután a jellemezre ráégetnek* A nyomdai eljárásból adódik, hogy a világos és sötét részek határvonala a jel leképzésénél nem élesen határozott, hanem eímosódóotl, miértis ez a körülmény megszabja, hogy nyomdai úton készített monoszkópábra a kívánt felbontóképesség függvényében milyen minimális méretűre választható. A televíziókészülékek vizsgálatánál még elfogadható felbontóképességhez körülbelül levelezőlap nagyságú jellemez tartozik. Ez a méret, mint már említettük, korszerűtlenül hátrányosan nagy monoszkópcsövet von maga után. Az ismert monoszkópcsövek további hátránya abban van, hogy a jellemez szekunderemissziós tényezője —, figyelembevéve, hogy szokásosan alumínium jellemezt alkalmaznak —, 3 körül van. Ez a kis szekunderemissziós tényező nagy erősítésű, több fokozatú áramkörök alkalmazását igényli. A monoszkópcső kimenőjelének növelése —, mint ismeretes — a jellemez szekunderemissziós tényezőjének növelésével valósítható meg. Az eddig alkalmazott nyomdai eljárással azonban a legkedvezőbb (í > 10) szekunderemissziójú MgO- vagy CsO-felületek előállítása alkálifémoxidok higroszkópossága miiatt nem volt lehetséges. Ezért meg kellett elégedni az alumíniumnak kis, kb. 3-as szekunderemissziós tényezőjével. A találmány célja olyan eljárás, amely olyan televízió monoszkópcső jellemezének előállítását teszi lehetővé és amely az ismert monoszkópcsövek fentemlített hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölését bitzosítja és lehetővé teszi, hogy olyan kisméretű —, 3 cm-nél kisebb átmérőjű —, 10-nél nagyobb szekunderemissziós számú monoszkópcső jellemez: előállítását biztosítsa, amely monoszkóp'cső az említett korszerű követelményeket messzeimenően kielégíti. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy a jellemezen igen éles határvonalat alakíthatunk ki az egymástól eltérően árnyalt képrészek között, ha a szokásos eljárással szemben nem, nyomdatechnikai úton, hanem — a találmány szerint — a monoszkóp ábrának kicsinyített képét fototechnikai úton fényképezzük rá a jellemezre, majd a szokásos előhívás után a visszamaradó szerves anyagot — zselatint — ráégetjük a jellemezre. Ugyanakkor a jellemez szekunderemisszió-tényezőjét pedig a fototechnikai eljárással összekapcsolható önmagában ismert azidos eljárással növeljük. A találmány lényegében jellemez televíziós monoszkópcső részére, amelynek antimágneses anyagból alkotott fémfelületén szekunderemiszsziószegény széntartalmú anyagból való monoszkópábra van kialakítva. A találmány lényege abban van, hogy az antimágneses lemez: ezüstből van alkotva vagy a lemeznek az: elektronágyú felé néző síkja ezüstözve van, az említett síkon a monoszkópábra széntartalmú anyaga önmagában ismert fototechnikai eljárás termiékeként van rögzítve, míg a szénnel nem fedett lemezrészek azid oldatnak vákuumban való oxidáló hőkezelésével kialakítható Ag-CsO vagy Ag-MgO réteget hordoznak. A találmány szerinti jellemezt kialakíthatjuk olyan módon, hogy antimágneses fémlemez felületén a monoszkópábra egyes képpontjainak árnyalataival arányos szekunderemisszíó-tényezőjű képpontokat szénréteg felviteléval alakítunk ki önmagában ismert fototechnikai eljárással és. beégetéssel. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy a fototechnikai eljárás után a jellemezt cézium vagy magnézium vegyülettel — célszerűen azidoldattal kezeljük, majd a lemezt méretre szabva, beépítjük a csőbe, ahol a vákuumtérben önmagában ismert hőkezelésnek vetjük alá, miáltal az azidot oly módon, bontjuk, hogy a visszamaradó fémet a szénnel nem fedett felületen a beégetéskor keletkezett ezüstoxiddal reakcióba hozva oxidáljuk és ily 'módon a monoszkópábra fénynemérte részein nagy szekunderemissziójú Ag-CsO vagy MgO réteget, a fényérte részein viszont a C'S vagy Mg elpárolgása után, szekunderemissziószegény szénréteget hozunk létre. A találmány szerinti jellemezt példaként az alábbi módon állítjuk elő: Antimágneses anyagú fémlemezt kezelhető méretű táblákra szabjuk, majd feszültségmentesítés céljából hőkezeljük, ezüstözzük és ezután emulzióval vonjuk be. A rétegvastagság a, kívánt felbontóképességtől függ. Az emulzió öszszetetele 80 g zselatin, 1 g fuxin, 1000 g víz, 50 C° hőmérsékleten oldva. Az így előkészített lemezt száradás után tárolhatjuk. A fényérzékenyítést 2—3%-os káliumbikromát oldatban végezzük. Szárítás és exponálás után 2 percig 20 C°-os vízzel mosást végzünk, majd 50—60 C° hőmérsékleten metilibolyával festett vízben történő előhívás után az ábrát fehérre mossuk, majd szárítjuk és ezt követően 250 C° hőmérsékleten beégetjük. A fényérte helyeken visszamaradó zselatin ilyen módon szénné ég". A monoszkópábra ebben a fázisban tehát ezüst-, ezüstjodid-alapon szénből áll. A visszamaradó szennyeződéseket 60—80 C°-os maratófürdőben (200 g foszforsav, 1—5 g káliumpermanganát, 800 g víz) távolítjuk el. 1%-os nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonátos, majd vizes mosás után a jellemezt oéziumazid vagy magnéziumazid oldattal kezeljük és szárítás után méretre szabva a monoszkópcsőbe beépítjük. A vákuumcsőbe a szokásos, hőkezelés közben az, azid elbomlik, miközben fém marad vissza. Az így keletkezett fém az, előzetesen még a levegőn történt hőkezelésnél keletkezett ezüstoxiddal reakcióba lépve oxidálódik. A szénfelületre jutott azid bomlásánál keletkező fémet a vele érintkező szén az oxidációtól megvédi,, így ez a fémréteg a hőkezelés közben elpárolog. Az eljárás eredményeként a jellemez 10 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 2