153732. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szivattyúművek távolsági vezérlésére
153732 3 4 ságrendű vízoszlop ingadozást szoktak' a gyakorlatban megengedni. Ezt a viszonylag csekély két méternyi nyomásingadozást a 75 méter hidrostatikai nyomómagasság keretén belül kell azonban érvényre juttatni az 1 távolságban, vagyis kilométer nagyságrendű távolságnak megfelelő helyen telepített szivattyúműre. Az 1 csővezeték általában olyan átmérővel szokott készülni, hogy magának a esőszálnak a térfogata 10—15 m3 nagyságrendű, vagyis 10—15 tonna vízsúlyt képvisel, amihez a távolságnak esetenként változó mértékű csősúrlódási ellenállása járul. A 10c szivattyú indítása pillanatában tehát a 10—15 tonna súlyú víztömeg felgyorsításával szemben jelentkező tétlenségi, valamint a csősúrlódásból származó ellenálló erőt kell legyőzni, amely folyamat 1—2 másodpercen belül játszódik le. A szivattyú indítása pillanatában, a vázolt ellenerők következtében, a hálózatban olyan nagy sújtó erő lép fel, hogy a köziismert ún. egyfokozatú rugós szerkezetű kapcsolószerven egy pillanatig igen nagy lökés-(ütés)~szerű túlnyomás keletkezik, amely a kapcsolórugót és a szivattyút azonnali, úgyszólván 1 másodpercen belüli kikapcsolásra készteti. Amint a szivattyú leáll, a vízlengések lecsillapodnak, a csővezetékben a nyomás a beindítást szükségessé tevő alacsonyabb szintre esik le, ami a szivattyút újólagos beindításra kényszeríti. A lökésszerű újabb indítás, ebben a pillanatban azonban ismét leállítja, a szivattyút, amely játék 1—2 másodpercenkénti ismétlődése: gépfegyver szerű kattogásban, valamint a motor és a többi szerkezeti elem tönkremenetelében mutatkozik: meg1 . Ezen jelenségek kiküszöbölése céljából a 2. ábrán függőleges metszetben feltüntetett fékező berendezést alkalmazzuk, illetve mutatunk be. Ennek részeit a 10a, továbbá a 12a és a, 14 és a 14a, valamint a 14b helyeken a 11 fékezőedény armatúráit ábrázoljuk. A 10a és a 12a finoman állítható, precíziós szelepek, a 14a egy 14 tömszelenoén áttolt tengelyre felékelt, megfelelő furatokkal ellátott, fából, műanyagból, alumíniumból, vaslemezből, vagy bárminő alkalmas anyagból készíthető és a 14 függőleges tengely körül elforgatható, kellő számú, alakú, elosztású és átméretű furatsorral ellátott tárcsa. Ezzel a tárcsával azonosan fúrt 14b tárcsa van fix helyzetben beépítve a 11 fékezőedénybe. A 14 függőleges tengelyt a 15 állítókeirékkel úgy forgatjuk, hogy a furatok pontosan egymás fölé kerülnek, amely esetben a vízátbocsájtás 100%-os, vagy a furatokat teljesen letakarjuk, amely esetben viszont a vízátbocsájtás zérus. Ezen két határhelyzet között azi egyébként indexszel ellátott löi kézi kerék segítségével tetszés szerint lassított vízátáramlást, vagyis a szivattyú sújtóerejének több másodpercre kiterjedő lefékezését valósíthatjuk meg. A 11 térből a 11a térbe már fékezett feszültségek: érkeznek. A 3. ábra a fékezőtárcsák felülnézetét és furatainak egy példakénti elrendezését tünteti fel. A lökésszerű impulzusok ilyen armatúrasoron való lefékezése után beálló feszültséget már felhasználhatjuk a 4. ábrán függőleges metszetben ábrázolt kapcsolószerv működtetésére. A kíapcsolószerv megszerkesztése során a nyomási értékek: két összetevőjére kell tekintettel lenni. Az 1. ábra egy példakénti térbeli elrendezés függőleges metszetét ábrázolja. Ebben az első összetevő erő a víztároló 1 távolságának, 10 valamint a 6 tárolóedény adott magasságának függvénye. Ettől függetlenül és leválasztva kell azonban figyelembe venni a 6b és 5a közötti vízszint ingadozás mértékét, amely azonban már független a telepítés geodéziai adataitól, 15 hanem az illető helyi fogyasztási átlag és csúcsértékeinek alapulvételével, általában 1—3 méter között, átlagosan 2 méter körüli szintingadozás mértékében szokott alkalmazásra kerülni. A 4. ábra a kapcsolószekrényt függőle-20 ges metszetben ábrázolja. Ennek 12b nyomóhengerében elhelyezett x-x semleges állású, bármilyen alkalmas, célszerűen valaminő dugattyús szerkezet 2a dugattyúja az 1. ábra 2 vízszintmagasságának megfelelő helyzetet fog-25 íalja el. Az ugyanezen ábra 3a dugattyúhelyzete a már említett két méter nagyságrendű vízszintsülyedés 3 vízszint nyomómagassági értékének felel meg. Az 1. ábra 6 magassági értékénél tehát ki, a 3 magassági értékénél pe-30 dig be kell kapcsolni a szivattyút. A 4. ábra 21 forgáspontja körül 2a dugattyú helyzetnek megfelelően a nyomórúd az óramutató járásával egyezően fordulva, ugyancsak a 2a helyzetet foglalja el. Ez az elmozdulás az előre meg-35 felelően beszabályozott 3b rugót, vagy bárminő más érzékelő szervet, megfeszíti, minek következtében a 22a és a 22 ütközők beállítható korlátai között, a 27 és a 26 rudak segítségével 23 forgáspont körül, a kellően mérete'-40 zett és előre beszabályozott 2b rugót ugyancsak húzásra veszi igénybe a beszabályozás által meghatározott mértékig. A 2b és a 3b ezek szerint összegezett és egyidejű ellenállást fejtenek ki a túlfolyótöltcsér szintjének megfelelő 45 2 víziszint elérése pillanatában, amikor is a szivattyúnak ki kell kapcsolódnia. Azon célból, hogy ez létrejöjjön, a 28 és a 29 rúddarab 24 forgócsap körül az óramutató járásával ellentett irányú elfordulást hoz létre a 30 és 31 50 rúdon, egyben húzöfeszültséget idéz elő a 2b rugóban. Ezen elfordulás eredményeként, célszerűen akár nyomógomb, akár egy 31a billenő higganykörtés kapcsoló', vagy bárminő más kapcsolószerv 32-ből 33-ba billen át, ami a 32 he-55 lyen levő 1:3 huzalpár áramkörét megszakítja és a szivattyú üzemét leállítja. Amint a hálózati fogyasztás eredményéként a víztárolóban a példaként említett két méterrel, vagyis, a 3 szintig a víz lesüllyed, a 12b dugattyú tárcsája 60 2a helyzetből 3a, helyzetbe süllyed, le, amely mozdulatot a 22a ütköző és az a. körülmény szabályozza, hogy az előzőleg húzásra igénybe vett 3b rugó most nyomásra lesz: igénybe véve, amivel, szemben szerkezetének kialakításánál 65 fogva, pusztán, annyi ellenállást fejt ki, ameny-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
