153683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás legalább gyógyászati minőségű viomicin-sók előállítására

153683 3 vábbi, nagy veszteséggel járó tisztítás után oldható rneg. Mindezen eljárások igen hosszadalmasak és költségesek és nem teszik lehetővé a gyógyá­szati céloknak megfelelő tisztaságú viomicin gazdaságos előállítását. Az említett szabadal­makban szereplő Amberlite IRC-50 gyanta ka­pacitása igen kicsi, ezen túlmenően a segítsé­gével nyert termék elsősorban szervetlen sók­kai erősen szennyezett, és további tisztítása csak igen rossz hozammal oldható meg. Találmányunk célja olyan nagyüzemileg is alkalmazható egyszerű eljárás kidolgozása, amely jó hozammal oldja meg nagy tisztaságú, kristályos, gyógyászati követelményeknek min­denben megfelelő viomicin-sók előállítását. A találmány alapja az a felismerés, hogy poliakrilsav vagy polimetakrilsav-vázas kar­boxil-típusú kationcserélő gyanták egyaránt al­kalmazhatók nagy tisztaságú viomicinsók egy­szerű és gazdaságos előállítására erjesztéses ol­datokból, ha a megkötést az ioncserélő gyan­tán úgy végezzük, hogy a gyanta teljes ion­cserélő és szorpciós kapacitását kihasználjuk a viomicin megkötésére. Ebben az esetben a vio­micin az eljárásunk szerint nyert eluátumból ki is kristályosítható. Az eddigi gyakorlat sze­rint a megkötést általában csak az antibioti­kum, áttöréséig, vagyis a viomiernnek az cí'f­luorisben való megjelenéséig végezték. Ekkor a gyantaoszlop még jelentős szennyezést tar­talmazott, amely iaoldás után meggátolta a vio­micin kristályosodását. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a viomicin nagy töménységű, 1,0-5,0 n savakkal eiuálható. Ez a felismerés azért meg­lepő, mert a korábban ismert stabilitási ada­tok szerint ez a savtöménység már hatóanyag­bomlást eredményez. Ezzel szemben meglepő módon Q,7 t tsil-íl-t-vV ho«-"- m-*« -17 r , n fo^o' os j v 1 i a \ 1t din -, c t i ír ti 3-1 <) s/t T"1 <_ "> " U4 ) 1 I U 11 ( Uc f 1 ! I S 1 I 1 l i% 1 1 tm i 31 1 J 1 uk t t 1 ii j «m 1i ki bb n T1 ^ >ti t n > -, 1 1 " P b í na •> inu t1 í c 1 + i t i i n t > 1 ^ l'ldll i 1 t ' ^ i i ú ( J ' t C1 i (, l|]l U i 11 <-/ \ < J 1 1 it t 1 1 (1) +• t 1 i ] i -< o 4 kb SJ— 40 j 1 k TIII latumb ii il II"! r (n 0 m^ ml) <- Ll i i i f1 \ ^ 1 un in t i i i u t i b i1 r zu iil -i 7 s <-f \ + It IM\(1 1 Pi", ll ^ l 1 ' e 1 V li l hn^i ,i] lonmcn előállítható gyógyászati követelményeknek min­denben megfelelő viomicin. Mindezen műszaki előnyök mellett eljárá­sunk igen gazdaságos, mert az így nyert eluá­turn az erejsztéses oldat viomicin-tartalmának legalább 90%-át tartalmazza, az irodalomban 10 15 20 40 60 65 eddig legmagasabbként említett 50%-os érték­kel szemben. (687 500 sz. brit szabadalom.) A találmány érteimében célszerűen úgy állí­tunk elő viomicin sókat erjesztéses oldatokból, poliakrilsav- vagy polimetakrilsav-vázas kar­boxiltípusú ioncserélő gyanták felhasználásával, hogy a viomicin-tartalmú leszűrt erjesztéses ol­datot csupán egyféle ioncserélő gyantát tartal­mazó és legalább három, célszerűen legalább öt sorbakapcsolt gyantaágyból álló rendszere­sen ismert módon legalább addig folyatjuk át, amíg az utolsó előtti oszlop alján az effluens viornicin-koncentrációja el nem éri az első osz­lopra vitt oldat viomicin-koncentrációját, majd 1,0—5,0 n, célszerűen 2,5—3,5 n töménységű savak, célszerűen kénsav, sósav, salétromsav, foszforsav vagy hangyasav vizes oldatával a viomicint az utolsó gyantaágy kivéte.ével a gyantaágyakról leoldjuk, és az így nyert oldat­ból a viomicin-sót ismert módon elkülönítjük. A gyanta leoldása után nyert vizes oldat­ból a megfelelő viomicin-sót célszerűen úgy különítjük el, hog;/ az oldat viomicin-koncent­rációját 0,5—5 súly%-ra állítjuk be, majd az oldat térfogatához viszonyítva 10—70% meny­nyiségű, vízzel elegyedő semleges szerves oldó­szer hozzáadásával a viomicin-sót kikristályo­sítjuk és az oldattól elválasztjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a gyanta leoldása során nyert vizes oldathoz legalább kétszeres térfogatú, vízzel elegyedő semleges oldószert adunk és a kicsapódott amorf viomicin-sót az oldattól elválasztjuk. Ügy is eljárhatunk, hogy a nyert amorf vagy kristályos viomicin-sóból 20 súly%-onsál nagyobb töménységű vizes ol­datot készítünk, az oldatot szálmentesre szűr­jük és a szüredékből a viomicint kikristályo­sít juk. A nyert kristályos viomicin-sóból tuberkuló­zis ellenes hatású gyógyászati készítményekét állíthatunk elő. Ehhez a megtisztított viomicin­-sőt önmagában vagy a gyógyszerkészítésben szokásos vivő-, töltő-, csúsztató-, kötő-, nedve­sítő- stb. anyagokkai, adott esetben egyéb is­mert gyógyhatású vegyületekkel kombinálva tabletta, pirula, kapszula, szirup, oldat, injek­ció-, készítmény stb. alakjában önmagában is­méit módon gyógyszerré kiszereljük. A találmány érte'mében célszerűen úgy já­runk el, hotíy az oxáísav és náiriumoxalát se­gítségével kalciummentesitett erjesztéses olda­tot szűrés és az oldat pH-jának semlegesítése (pH = 5,5—9) után egy polimetakrilsav-vázas karbcxil-t'pusú kaíioncserélő gyantát tartal­mazó és 5 vagy 8 sorbakapcsod oszlopból álló rendszeren vezetjük át oly módon, hogy az er­jesztéses oldat egyszerre mindig legalább két serbakapcsolt oszlopon folyjék át. Ily módon elérhető, hogy a viomicin egész mennyisége a gyanta kapacitásának teljes kihasználása mel­lett kötődjék meg. A vízzel kimosott gyanta­ágyakról a viomicint ezután ; 15%-os vízzel, kénsav-oldattal oldjuk le. Ha a megkötésnél nem így járunk el, vagyis a gyantában szabad, a viomicin által le nem

Next

/
Thumbnails
Contents