153630. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-aril-izoflavanoidok előállítására
153630 jelenlétében folytathatjuk le. Alkalmazhatjuk azonban reakcióközegként az aminálószer feleslegét is. A találmány szerinti eljárással előállított aminoszármazékokat savakkal a szokásos módon alakíthatjuk át addíciós sókká. Ilyen sóképzésre oly savak alkalmazhatók, amelyek fiziológiai szempontból ártalmatlan sókat képeznek. Ilyen savak példáiként a következők említhetők: szerves savak, pl. alifás, aliciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklusos egy- vagy többértékű karbonsavak és szulfonsavak, mint hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietilecetsav, oxálsav, maionsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, aminokarbonsavak, szulfaminsav, benzoesav, szalicilsav, fenilpropionsav, citromsav, glukonsav, aszkorbinsav, izonikotinsav, metánszulfonsav, etándiszulfonsav, béta-hidroxietánszulfonsav, p-toluolszulfonsav, naftalin-mono- és -diszulfonsavak, továbbá szervetlen savak, mint kénsav, salétromsav, halogénhidrogénsavak, foszforsavak, pl. ortofoszforsav stb. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket viszont, amelyekben R2 és/vagy R 3 —OSO s H vagy —OP03 H 2 csoportot képvisel, bázisokkal való reagáltatás útján a szokásos módon a megfelelő fém-, ill. ammóniumsővá alakíthatjuk át. Az ilyen sóképzésre szintén a fiziológiai szempontból ártalmatlan sókat képező bázisok alkalmasak. Ilyen bázisok példáiként szervetlen bázisok, pl. nátriumhidroxid, káliumhidroxid, kalciumhidroxid, a megfelelő karbonátok és ammónia, továbbá szerves bázisok, mint mono-, di- és trietanolamin említhetők. Az (I) képletű oly izoflavanoidok, amelyek bázisos csoportokat tartalmaznak, alkilezőszerekkel, mint metiljodiddal, dimetilszulfáttal vagy etilhalogenidekkel való kezelés útján a megfelelő fiziológiailag ártalmatlan kvaternérsókká is átalakíthatók. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek sorában előnyöseknek bizonyultak a csatolt rajz szerinti (VIII) általános képletnek megfelelő vegyületek; és sóik e képletben R8 hidrogénatomot, metil- vagy etilgyököt, R9 és R 10 hidrogénatomot, hidroxil-, metoxi-, 2-dimetilaminoetoxi-, 2-dietilaminoetoxi-, 2--piperidinoetoxi-, 2-pirrolidinoetoxi-csoportot, továbbá —OSO3H, —OP03 H 2 vagy —OCH2 COW csoportot képvisel, mimellett ez utóbbi képletben W hidroxil-, metoxi-, etoxi-, amino-, dietilamino-, pirrolidino-, piperidino- vagy morfolinocsoport lehet. Különösen értékeseknek mutatkoztak a csatolt rajz szerinti (IX), (X) és (XI) általános képletnek megfelelő vegyületek és sóik; e képletekben Ru hidrogénatomot, hidroxil-, metoxi-. —OSO3H, —OP03 H 2 vagy —OCH 2 COW csoportot, R12 hidrogénatomot, hidroxil-, metoxi-, 2-dietilaminoetoxi-, 2-dimetilaminoetoxi-, 2-piperidinoetoxi- vagy 2-pirrolidinoetoxi-csoportot, Ri3 hidrogénatomot, hidroxil- vagy metoxi-csoportot, R14 hidrogénatomot, hidroxil- vagy metoxicsoportot képvisel, W jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületeket a szokásos gyógyszer-vivőanyagokkal ember- vagy állatgyógyászati készítményekké alakíthatjuk. Vivőanyagként erre a célra szerves vagy szervetlen anyagok alkalmazhatók, amelyek parenterális, enterális vagy helyi alkalmazásra megfelelnek és amelyek nem lépnek a hatóanyagokkal reakcióba; ilyen vivőanyagok pl. a következők lehetnek: víz, növényi olajok, polietilénglikolok, zselatin, tejcukor, keményítő, magnéziumsztearát, talkum, vazelin, koleszterin stb. Parenterális alkalmazásra különösen oldatok, elsősorban olajos vagy vizes oldatok, továbbá szuszpenziók, emulziók és implantációs készítmények használhatók. Enterális alkalmazásra készíthetők továbbá tabletták vagy drazsék, helyi alkalmazásra pedig kenőcsök vagy krémek, amelyeket a szokásos módon sterilizálhatunk is vagy pedig segédanyagokkal, mint tartósító-, stabilizáló-, vagy nedvesítőszerekkel. az ozmózisos nyomás befolyásolására alkalmas sókkal vagy tompítószerekkel is kombinálhatunk. A találmány szerinti eljárással előállítható vegy-ületek adagolási egységenként 1—500 mgos adagokban alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák.szemléltetik. 1. példa: 0,66 g izoflavanont 30 ml absz. benzolban oldunk és ezt az oldatot hozzácsepegtetjük egy 0,23 g magnéziumból és 2,2 g p-brómanizolból készített éteres Grignard-oldathoz. Az étert ledesztilláljuk és az elegyet 16 óra hosszat forraljuk. Ezután lehűtjük a reakcióelegyet, 100 ml 10%-os sósavat adunk hozzá, a benzoics réteget elkülönítjük, vízzel, majd 10%-os nátriumhidroxid oldattal, végül ismét vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékként kapott 4-anizil-4-hidroxi-izoflavánt kloroform és éter elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott termék 144—145 C°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő a megfelelő izoflavanonokból az alább felsorolt 4-hidroxi-izof lavánok: 4-fenil-4-hidroxi-izoflaván, op. 127—131 C°. 2-metil-4-fenil-4-hidroxi-izoflaván, 2-etil-4-femI-4-hidroxi-izoflaván. op. 121—123 4-fenil-2'-fluor-5-hidroxi-izof láván, 10 15 20 15 IÚ :-5 40 45 50 55 60 4
