153609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alumíniumoxidnak alumínium elektrolizáló kádsorokba történő automatikus adagolására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. IX. 07. Közzététel napja: 1966. XI. 22. Megjelent: 1967. VII. 20. (FE—650) 153609 Szabadalmi osztály: 40 c 5—6 Nemzetközi osztály: C 22 d Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Balázs Endre kohómérnök, Budapest, 25%, Szentiványi Gyula kohómérnök, Tatabánya, 25%, Abaffy Károly vegyészmérnök, Várpalota, 16,67% Benedek Zoltán kohómérnök, Budapest, 16,66%, Molnár Imre kohómérnök, Székesfehérvár, 16,67% Tulajdonos: Fémipari Kutató Intézet, Budapest és Inotai Alumíniumkohő, Várpalota Eljárás és berendezés alumíniumoxidnak alumínium elektrolizáló kádsorokba történő automatikus adagolására 1 A találmány tárgya eljárás alumíniumoxidnak az alumínium elektrolizáló kádsorokba történő automatikus adagolására és berendezés ezen eljárás foganatosítására. Ismeretes, hogy a korábbi 2—8 óránkénti gyakorisággal és a kezelő személyzet manuális közreműködéséviel végzett timföldbetáplálással az elektrolizáló kádakban az olvadék elektrolit alumíniumoxid koncentrációját ± 1%-on belül nam. lehetett tanítani. Ez káros volt azért, mert egyrészt az elektrolit esetenként alumíniumoxiddal túltelítődött és ez a kád munkáját dezroorganizáló timföld-üledék kialakulásához vezetett, másrészt az alumíniumoxid koncentráció oly mérvű gyakori csökkenését idézte elő, melynek következtében az isimert anódeffektus jelenségek nem kívánatos módon sűrűn jelentkeztek, ami a fajlagos fogyasztási számok romlását, valamint a munkaráfordítás növekedését idézte elő és a széria áramerősség szabályozásának körülményeit megnehezítette. Fenti hiányosságok megszüntetése céljából már i -»rabiban különféle automatikus, folyamatos vagy félfolyamatos timtföldadagolási eljárásokat és berendezéséket javasoltak. így javasolták már, hogy a betáplálandó timföldét mechanikus szél'lítószerkezet segítségéivel pl. szál1

ócsiigával folyamatosan adagolják az elektrolit olvadékba. E berendezésnek az a hátránya, hogy ha az adaigolócsiga az elektrolitba állandóan foemerül, akikor anyaga elkerülhetetlenül oldódik abban, miáltal a csiga gyorsan tönkremegy és az olvadékot elszennyezi. Ha viszont az adagolócsiga nem merül be az elektrolitba akkor a csiga alatt eiektrolit kéreg képződik és nem biztosítható a timföld folyaimaitos betáplálása az olvadékba. Ujabban a folyamatos adagolással szemben automatikus félfolyamatos adagolást lehetővé tevő berendezéseket javasoltak. így pl. Söderiberg típusú kádaknál két részből álló anódot javasolták, mely megosztott anód közt elhelyezett tiimfölidtároló tartályból táplálták be a tim,földet az anódoik közit elhelyezett fogazoítt kéregbetörő rudakkal áttört lékeken keresztül az olvadék elektrolitba. Ez a berendezés az egy anódás vagy a szokásos blokkanódás megoldáshoz viszonyítva többlet hőveszteségeket, magasabb optimális anódáraim-sűrűséget és ennék megfielelöen magasabb kádfeszültséget és fajlagos energiafogyasztást eredményez. Mind ehhez, hozzájárul az, hogy a berendezés a 0,5—2 óránkénti kezelésnél szükséges timföldadág bejuttatásához szükségtelenül nagy kéregfelület tör be, melynek során célul tűzi ki nemcsak a timföld adagnak, hanem a darabokra tört nagymennyiségű elektrolit kéregnek is teljes egészében az olvadékba juttatását. Olyan timfölidadagoló berendezéseket is java^ soiltak korábbain, melyeknél nem kéregtörő ge-153609