153594. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új propilamin-származékok előállítására

5 153594 6 keményítő, cukrok, mint tejcukor, szacharóz, sztearinsav és annak sói, mint magnézium- és kalciumsztearát, sztearilalkohol, alumínium­rmagnéziumszilikát-vegyületek, talkum, tragant, akácia és polietilénglikolok. E hordozóanyagok 5 mennyisége igen különböző lehet és ez bizonyos mértékben a készítmények kívánt tulajdonsá­gaitól és nagyságától függ. Kapszulázás is vé­gezhető, melynek során szükség esetén ugyan­azok a hordozók használhatók, amelyeket a tab- 10 lettakészítésnél alkalmaznak. Bizonyos, szájon át alkalmazható készítmé­nyek hosszabbított és hosszabb időre terjedő étvágykorlátozó hatás létrehozására is alkalmaz­hatók. Így pl. a 2 887 438 sz. USA szabadalom- 15 ban leírt tabletták az aktív anyagot viaszszerű magba beágyazva tartalmazzák — a vékony­bélben történő fokozatos abszorpció céljából — és a mag köré az aktív- és hordozóanyag gra­nulált keverékét sajtolják, hogy az a gyomor- 20 *ban azonnal abszorbeálod] ék. Meghosszabbított hatás létesítésére alkalmas kapszulák kis piru­lákat is tartalmazhatnak, melyek különböző­képpen bomlanak szét. A pirulákban az aktív anyagrészecskéket burkolat veszi körül. Ezek a 25 huzamosan ható készítmények önmagukban is­mert módszerek szerint állíthatók elő. Egyéb megfelelő gyógyszerészeti készítmények pl. a szájon át alkalmazható elixirek vagy pa­renterálisan felhasználható oldatok, melyeket 30 alkalmas hordozóanyagokkal együtt magukban ismert módszerek szerint állítanak elő. Ilyen elixirek pl. az aktív anyag vizes oldatai, melyek kis mennyiségű, kb. 5% etanolt, valamint cuk­rot vagy cukorpótló anyagot, ízesítő anyagokat 35 és/vagy festőanyagokat tartalmaznak. Tekintet­tel az aktív anyag sav-addíciós sóinak vízold­hatóságára, a parenterális oldatok legfontosabb oldószerként tisztított vizet tartalmaznak. In­jekciós oldatok készítésére alkalmas egyéb 40 anyagok stabilizátorok lehetnek, mint antioxi­dánsok, pl. tiokarbamid, nátriumszulfid, nát­riumbiszulfit, aszkorbinsav, cisztein-hidro-klorid nátrium-formaldehid-szulfoxilát, monotioglicerin vagy tioszorbitán, pufferkombinációk, mint ecet- 45 sav és nátriumacetát, káliumftálát és nátrium­hidroxid, káliumdihidrogénfoszfát és dinátrium­hidrogénfoszfát vagy káliumdihidrogénfoszfát és nátriumhidroxid, izotoniküs oldatok készítésére szolgáló sók, mint nátriumklorid, valamint 50 nátriumhidrokarbonát. A találmányt a következő példákban ismer­tetjük részletesen. A megadott hőmérsékleti értékek Celsius fokokban értendők. 1. példa: 55 6,7 ml jégecethez hűtés és keverés közben 2,76 g nátriumcianidot adunk és a kapott keve­rékbe keverés közben 6,7 ml jégecet 7,75 ml konckénsavas oldatát öntjük. 10,6 g 2-^(2,3,5,6- 60 ~tetrametil-benzil>-2-propent meglehetősen gyor­san hozzáadunk, miközben a hőmérséklet spon­tán emelkedik. A reakeióelegyet azután jeges vízbe öntjük, nátriumkarbonát hozzáadásával semlegesítjük és éterrel extraháljuk. A szerves 55 oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, elpárologtat­juk és a maradékot, mely az N-formil-2-i(2,3,5,6--tetrametil-%enzil)-2-propil amint tartalmazza, 90 percig gőzfürdőn hevítjük 50 ml 6n sósav je­lenlétében. Lehűtés során a 2-(2,3,5,6-tetrametil­-benzil)-2-propilaminhidroklorid kiválik; ezt le­szűrjük és etanolból átkristályosítjuk; op. 295— 297°. A kiinduló anyagot a következő módon állít­juk elő: 110 g durol, 53,5 g 37%-os formaldehid-oldat, 250 ml jégecet és 550 ml kone.sósav elegyét 6 óra hosszat 70°-ra hevítjük; 4 óra múlva további 22 g formaldehid-oldatot adunk a re­akcióelegyhez. Éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, a vizes fázist leöntjük és a szilárd maradékot benzolban oldjuk. A szerves oldatot nátriumhidrokarbonát vizes oldatával és vízzel mossuk, szárítjuk, bepároljuk és a maradékot desztilláljuk; ennek során a 2,3,5,6-tetrametil­-benzilkloridot nyerjük 150—154° (27 Hg mm forrásponton. Op. 63—65°. 20 g 2,3,5,6-tetrametil-benzilklorid és. 250 ml etanol oldatát 50 g káliumcianiddal, melyet 90 ml vízben oldunk, 2 óra hosszat vissza­folyató hűtő alatt forraljuk. Hűtés után a re­akeióelegyet nagy mennyiségű vízbe öntjük, a kapott szilárd 2,3,5,6-tetrametil-benzilcianidot leszűrjük és vizes metanolból átkristályosítjuk. Op. 86—88°. 65 g 2,3,5,6-tetrametil-benzilcianid, 100 ml 96%-ps etanol és 30 ml konc. kénsav elegyét 17 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forral­juk, majd 150 ml vízzel, hígítjuk. A szerves anyagot éterrel extraháljuk, a szerves oldatot vízzel, 10%-os vizes szódaoldattal, majd újra vízzel mossuk, magnéziumszulfát fölött szárít­juk és bepároljuk. A maradékot etanolból át­kristályosítjuk; így kapjuk a (2,3,5y 6-tetrametil­-fenil)-ecetsavas-etilésztert. Op. 47—49°. 28 g (2,3,5,6-tetrametil-fenil)-ecetsavas-etil­észter és 100 ml száraz tetrahidrofurán oldatát keverés közben cseppenként olyan Grignard­-reagenshez keverjük, mely 12,25 g magnézium­bór 73,5 g metüjodidból és 175 ml éterből ké­szült. A reakeióelegyet 6 óra hosszat vissza­folyató hűtő alatt forraljuk, majd éjszakán át szobahőfokon állni hagyjuk és telített vizes ammónkloridoldat hozzáadásával elbontjuk. A szerves oldatot leöntjük, magnéziumszulfát fö­lött szárítjuk és bepároljuk. A maradékot desz­tilláljuk; így kapjuk az előállítani kívánt 2--(2,3,5,6-tetrametilJbenzíl)-!2-propent 135—138°/14 Hg mm forráspontnál. 2. példa: 11,3 g 2-amino-2-metil-lH(2,3,5,6-tetrametil-fe­nity-propanol-hidroklorid, 2,7 g vörös foszfor és 25 ml 57%-os jódihidrogénsav elegyét 24 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd 100 ml vízbe öntjük. Az elegyet szűrjük, a le­szűrt anyagot 50%-os nátronlúggal meglúgosít­juk és éterrel extraháljuk. A szerves kivonatot vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk; a ka-3

Next

/
Thumbnails
Contents