153558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alacsony fűtőértékű éghető anyagok elégetésére

1535S8 3 4 volumenéből kis volumenű száraz, meleg, kokszszerű szilárd anyag marad vissza, amelynek egy része éghető, egy része pedig éghetetlen. Ezt a forgókemencéből levegőtől elzártan vagy ismert gázgenerátorba vezetjük, ahol abból' ismét gázt állítunk elő s ezt a hőhasznosító kazánban elégetjük az előbb említett keverékgázzal együtt, vagy attól külön, vagy pedig a hőhasznosító kazán ismert rostélyszerkezetére, ill. annak adagollóberendezésébe vezetjük. A találmány révén a forgókemence kisebb lesz, a hőmérsékletek is alacsonyabbak lesznek, mert teljes elégés helyett csak gázosítás és csak lepárlás folyamata történik. Mind a hőmérsékletveszteség, mind a szerkezeti méretek kisebbek lesznek nemcsak a találmány szerinti tüzelőberendezésnél, hanem az ismert hőhasznosító kazánnál is, amellyel a találmány szerinti berendezést összekapcsoljuk.' A találmány szerinti eljárásnál, ill. berendezésnél a nyers, éghető anyag nedvességtartalmától és fűtőértékétől függően kell az elgázosított olaj, ill. a bontott dúsgáz, vagy elgázosított szénpor arányát megállapítani, hogy a lepárláshoz szükséges hőmérséklet (600—1200 C°) biztosítható legyen és hogy a keletkező keverékgáz ós vízgőz még éghető gázt biztosítson. Célszerű a meleg olajgáz, ül. bontott dúsgáz, vagy szénporgáz előállítására a 150.133 lsz. magyar találmány, ill. szabadalom szerinti eljárást és berendezést alkalmazni. A forgókemencét a gázégővel összekötő vezetéket tűzálló anyaggal béleljük, célszerűen porleválasztó cinkionokat is alkalmazunk, ha az éghető anyag portartalmú és ha emiatt időnként lerakódások keletkeznének a csőben, azt több helyen időszakonként alkalmazott rövid ideig tartó levegőbefúvással égethetjük ki. A találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas egyik példaképpeni berendezést a Fig. 1. tünteti fel. Ennél a szárítás és lepárlás után az éghető szilárd maradék rostélyberendezésre jut. A Fig. 2. egy másik olyan példaképpeni berendezést mutat be, amelynél a szilárd maradék gázgenerátorba jut. A találmány szerinti eljárás és berendezés leírása és működése a Fig. 1. kapcsán a követe kező : A nyers éghető anyag az 1 nyíl irányából érkezik a 2 adagoló tölcsérbe, majd a 3 ejtőcsövön át az öblítőgázas 4 forgókemencébe. Utóbbi 5 forgástengelye a vízszintessel hegyesszöget zár be, amely akkorára választandó, hogy az adott éghető anyag a kemence forgása közben annak alacsonyabban fekvő részébe lecsússzon. Az öblítőgázas szárító és lepárlókemence elvileg akármilyen rendszerű lehet a találmány értelmében, pl. nemcsak forgódobos, hanem több tálcás, sőt aknás rendszerű is, A tallálmány szerinti technológiai folyamat ezekkel is végrehajtható. A kemencébe a beadagoláshoz viszonyítva ellenáramban meleg olajgázt vagy bontott dúsgázt vezetünk pl. 000^-1200 C°, a kemencére erősített 6 égőberendezéssel, amely részleges elégetéssel dolgozik és oéSszerűen a 150.133 lsz. magyar szabadalom szerinti. A 6 égőberendezésbe a 7 nyíl irányából érkezik a gázosító levegő a 8 csőbe, a 9 szabályozószerven át. A 10 porlasztóhoz a 11 irányhói jut a porlasztó gőz, a 12 nyíl irányából pedig az olaj, vagy dúsgáz. A lepárló meleg gáz és a keletkezett desztillációs gáz és vízgőz keveréke a 13 nyíl irányában lép ki a 4 lepárlóból és halad a 14 falazott, szigetelt csövön át a 15 gázégőbe. Az égési levegő a 16 nyíl irányából és a 7 szabályozószerven át jut a 15 gázégőbe. A keveredés és az égés a 18 égőkben történik, ill. kezdődik, amely a 19 hőhasznosító tüzelőberendezés tűzterét fűti. A 20 tűztérben folytatódik és fejeződik be a keverékgáz égése. A kellő magas tűzhőmérséklet lehetővé teszi, hogy a 20 tűzteret a 21 elpárologtató csövekkel hűtsük. Mire a ti hőmérsékletű lepárlógáz a 4 kemence végéig áramlik, hőmérséklete t2 C°-ra hűl, de a keletkezett desztillációs gázokkal és vízgőzzel volumene megnő. Az éghető anyag viszont olyan t3

hőmérsékletre melegszik, amely kisebb, mint ti C°. Ilyen hőfokon esik ki a 22 nyíl irányában a (kemencéből és jut a 23 tölcsérbe és a 24 ejtőcsőbe, majd innen a 25 rostélyra a 26. rétegszabályozó által meghatározott 27 rétegvastagsággal. A 28 nyíl irányából azonban célszerűen nyers éghető anyagot, vagy lehűlt salakanyagot is beadagolni a 29 tölcséren át a 30 ejtőcsőbe s a 31 réteg szabályozón át 32 rétegvastagsággal közvetlenül a rostélyra teríteni, hogy a rostélyt megvédjük a túlmelegedéstől. A 33 nyíl irányában vezetjük a rostély alá az égési levegőt ismert módon. Az esetleg keletkező lerakodások kiégetése céljából a 34 nyíl irányából a 35 csövön és a 36 szabályozószerven át megfelelő nyomású levegőt fúvathatunk a 14 csőbe. Ezt egyéb szükséges helyeken is alkalmazhatjuk, mint pl. a 37 irányból a 38 csőbe vezetett levegővel, amely a 39 szabályozószerven halad át. Szükség esetén a 14 csőbe porleválasztó ciklont is be lehet iktatni. A Fig. 2. szerinti berendezés leírása a következő. A lepárolt éghető anyagot a 24 ejtőcsőből rostély helyett a 40 osztályozóba is vezethetjük. Innen az osztályozott, megfelelő szemnagyság határok közé eső részt a 41 csövön át a 42 adagoló csőbe s innen a 43 gázgenerátorba vezetjük, A gázosító levegőt a 44 irányból vezetjük a 45 szabályozó szerven át a 46 légvezetékbe, ahová az dláfúvandó gőzt is bekeverjük. A gőz a 48 irányból érkezik a 47 csőbe, ahol a 49 szeleppel állítjuk be a szükséges mennyiséget. Utóbbit az 50 hőmérővel is ellenőrizhetjük. A levegő az 51 tömszelencén át jut az 52 rostélyba, majd innen az anyagoszlopba, ahol is elgázosítja azt. A salakanyag az 53 salakkivetőn át kerül ki a vízzáron át a szabadba és az 54 irányban szállítják el. A rostély forgatása ismert módon az 55 fogaskoszorú útján és az 56 csigakerékkel történik. A. generátorgáz az 57 nyíl irányában jut a faslazott, szigetelt 58 csőbe, amely az 59 injektorfúvóka útján vezeti 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2