153557. lajstromszámú szabadalom • Termolumineszcens dózismérő berendezés és eljárás doziméter por előállítására

153557 6 tunk, majd a kemencét kikapcsoljuk. 400 C°-ig hagyjuk kihűlni, majd az argon-gázos öblítést megszüntetjük és a korund csövet a kemencéből kivesszük. Á kiizzított CaF2 : Mn agregátumót dörzsmozsárban porítjuk. Paritás után 8— 5 12%-os, előnyösen 10%-os HCl^os oldatban az anyagot kifornailjuk szűrjük, Cl-ion mentesre mossuk és 100—140 C°-on, előnyösen 120 C°-on szárítjuk. Szitasorozattal kiválasztjuk a megfelelő szemcseméretet oly módon, hogy a 0,3 10 mm lyukméretű szitán átment, de a 0,15 mm lyukméretű szitán fennmaradt részt használjuk fel. 15 5. példa: Doziméterek készítése. 0,3 mm vastag Ni lemezből 22 mm átmérőjű 20 kerek lapokat vágunk ki és ezeket megfelelő szerszámmal 20 mm 0-jű tálkákká alakítjuk. — A megfelelő szemcseméretű CaF2 : Mn porból 310—390 mg mennyiségeket mérünk a tálkákba. A port a tálkában egyenletes réteggé ala- 25 kítjuk és bürettából 4 csepp szilikon lakkot cseppentünk a por felületére. A szilikon lakkal bevont tálkákat 1 napig 120 C°-ú szárítószekrényben tartjuk, majd a hőmérsékletet 320 C°ra emelve, tovább szárítjuk. Szárítás után a 30 doziméterek besugárzásra alkalmasak. Az 1—5. példák szerint készült dozimétereknél a besugárzás után eltelt időben fellépő veszteség (fading) 72 óra alatt 50 r/óra intenzitású besugárzási helyen kisebb volt, mint 8% S5 és a doziméterek szórása válogatás nélkül ±20%-on belül, a válogatottaknál +'5%-on belül volt 40% kihozatal mellett, így azok tömegdozimetriában kifogástalanul használhatók. A tárolt energiát 300 C°-on adják le a dozi- 40 méterek. A találmány szerinti dózismérő berendezés részleteit példakénti megoldást mutató rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a melegítő és érzékelő készülék 45 oldalnézete; a 2. ábra az 1. ábra szerinti készülék hosszmetszete ; a 3. ábra a doziméter csúszópálya egy lehetséges kialakítását mutatja. 50 A 4. ábra az érzékelő szekunder elektronsokszorozó és mérőkészülék példakénti kapcsolási elrendezése. Az egyes ábrákon az azonos alkatrészeket azonos hivatkozási számokkal jelöltük. 55 Amint az 1. ábrán látható, a melegítő és érzékelő készülék lényegileg két fő részből áll: a melegítőrészt magában foglaló 1 házból és az elektronsokszorozót, valamint előnyösen a közvetlenül hozzá csatlakozó fokozatot tartalmazó 60 és árnyékolóként is szolgáló 2 csőből. Az ábrán 3 nyomógombot jelöl, amely a doziméter csúszópályájába nyúló megakasztó szerv mozgatását végzi, míg a csúszópálya etető nyílását a 4 hivatkozási számmal jelöltük. 65 ^ A 2. ábrán látható 1 házon belül 5 melegítő patronba 6 melegítőfej van illesztve, amely a 7 csúszópálya előtt helyezkedik el. A melegítőrészt és a csúszópályát 8 hűtőterek veszik körül, amelyekbe 9 és 10 be- és kivezetések útján vezetjük a hűtővizet. A melegítő patron fűtésére az áramot 11 árambevezetőn át csatlakoztatjuk. A 6 melegítőfejjel szemben a 7 csúszópályán túl 12 fényvezető optika helyezkedik el és azt követően a 13 elektronsokszorozócső, majd a 14 erősítő fokozat van elrendezve. A csatlakozó vezetékeket 15 hivatkozási szám jelöli. A 3. ábrán a függőleges főirányú T csúszópályát tartalmazó 16 lemezt ábrázoltuk, valamint a csúszópályán mérő helyzetben levő 17 dozimétert. A mérés idején a 17 dozimétert 18 nyíláson át benyúló és részletesebben nem ábrázolt ütköző tartja helyzetében. Ezt mozgatja el mérés után a 3 nyomógomb (1. ábra), megfelelő, például karos áttétel útján, amelyet szintén nem ábrázoltunk. A 7 csúszópálya, amint látható, a mérőhely szempontjából mindkét végén fényzáróan van kialakítva. Előnyösen a 6 melegítőfejet az 5 melegítő patronnal együtt, vagy akár anélkül is, rugózóra készíthetjük és ez a mérés ideje alatt neki szorul a doziméternek, míg mérésen kívüli állapotban hátrahúzzuk és így biztosítjuk a doziméter megfelelő elhelyezkedését. Előnyös, ha az 5 melegítő patronból kinyúló 6 melegítőfejnek legalább a doziméterrel érintkező felületét nem revésedő fémből, például alumíniumból, nikkelből vagy ezüstből készítjük. Az elmondottak alapján a dózismérő berendezés működése minden további magyarázat nélkül is érthető. A 4. ábra az érzékelő szekunder elektronsokszorozó és a mérőkészülék példakénti vázlatos kapcsolási elrendezése. A Vi elektronsokszorozó tápfeszültségét 19 nagyfeszültségű -anódpótló, az alkalmazott csövek anódfeszültségét pedig 20 stabilizált anódpótló szolgáltatja. A Vj elektronsokszorozó katód ja a 19 nagyfeszültségű anódpótló negatív pólusára van kötve, míg anód ja állítható Rí munkaellenálláson át — amely egyben sávváltás célját is szolgálhatja és az elektronsokszorozót követő erősítőfokozat kettős triódája V2A erősítő csöve rácslevezető ellenállását is képezi — csatlakozik a 19 nagyfeszültségű anódpótló pozitív pólusára. A kettős trióda V2A erősítő csövének rácsa közvetlenül csatlakozik a 19 nagyfeszültségű anódpótló pozitív pólusára. A V2A erősítő és V2B kompenzáló csövének közös R2 ellenállásból és Pi potenciométerböl álló katódellenállása van. A V2A erősítőcső munkaellenállása R3 ellenállást és P2 potenciométert tartalmaz, míg a V2B kompenzálócső munkaellenállása R4 ellenállás. A V3 cső katódkövető kapcsolásban dolgozik és a végerősítőt képezi. Katódkörébe V4 stabilizálócső van kötve. R5 csatoló rácsellenállás, Re feszültségosztó ellenállás, míg R7 a katódkövető fokozat munkaellenállá-3