153545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás épületek és épületelemek, továbbá égetett agyagáruk víz elleni védelmére, korrózió- és fagyállóságának növelésére, valamint ilyen tulajdonságú épületelemek előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. VII. 15. (LE—480) Közzététel napja: 1966. X. 22. Megjelent: 1967. VI. 20. 153545 Szabadalmi osztály: 37 a 7 Nemzetközi osztály: E 04 b Decimái osztályozás: Dr. Lengyel Béla egyetemi tanár, Dr. Székely Tamás egyetemi docens Medgyesi Iván oki. vegyész, Czerny Győző oki. vegyészmérnök, Budapest Eljárás épületek és épületelemek továbbá égetett agyagáruk víz elleni védelmére, korrózió- és fagyállóságának növelésére, valamint ilyen tulajdonságú épületelemek előállítására 1 Ismeretes, hogy a nedves atmoszféra, csapó eső, fagy elleni védelem céljából kész épületeket, 'épületelemeket, vagy építőanyagokat szilikon (szerves sziloxán) típusú vegyületek segítségével védenek. Ez anyagokat különféle •mód- 5 szerekkel és az építkezés különböző szakaszában hordják fel, illetve alkalmazzák a kész épületeken. Az e célra eddig (használatos szilikonanyagoknak három típusát különlböztetjük meg, neve- io zetesen 1. vízoldható szilikonokat (pl. alkáli, alkil szilikoné tokát), 'melyeket a karbonizált kész épületre permeteznek, vagy az építőanyagba visznek be, 2. szilikongyanták szerves oldószeres (benzin, toluol stb.) oldatát, vagy ennek vi- 15 zes emulzióját, melyet a kész épületfelületre visznek fel, végül 3. szilikontairtalmú szilára diszperziókat, melyeket a megfelelő építőanyagba visznek be. A fent felsorolt típusú szilikonokat használó 2

o ismert eljárások azonban lényeges hátrányokkal rendelkeznek. Az 1. alatt említett vízoldható szilikonok csak a már karbonizált felületre vihetők fel és ezen is csak lassan kötődnek meg, pl. a bosszabb teötési idő alatt bekövetkező eső- 25 zés az anyagot a felületről lemossa. A 2. alatti szilikongyanták hatékonnyá tételére és tapadóképességük biztosítására hőhatásra is szükség van, tehát csök oly helyeken al- S

Q kalmazhatók, ahol a hő útján történő rögzítés megvalósítható. A 3. alatt említett anyagok nagymértékben rontják az építőanyag kötési képességét, vala^mint az alkalmazásnál viszonylag nagymennyiségű szilikonra van szükségünk. Mindezekhez járul, hogy az eddig használt szilikonanyagokkal kialakított réteg a kristályos ásványi eredetű alappal nem biztosít teljesen összefüggő kötést, ami a bevonat .tartósságát veszélyezteti. Azt találtuk, hogy a fent említett hátrányok oly módon küszöbölhetők lei, hogy az épületeiket, épületelemeket, továbbá égetett agyagárukat olyan különleges tulajdonságú szilikonanyaggal kezeljük, amely az építőiparban eddig ismert és használt fenti három csoport egyikébe sem tartozik, gyorsan és 'hőkezelés nélkül köt, kötés után pedig az ásványi alappal teljesen összefüggő, tartós bevonatot alkot. Annak vizsgálata során, hogy a fenti előnyös hatásokat 'miként lehet biztosítani, a következő megállapításokra jutattunk. A vízoldható szilikonok túlnyomó résziben monomerek. Bár rendelkeznek funkciós csoportokkal, melyek a felülethez-kötést biztosítják, e monomereknek: felvitel után polikondenzálödniok kell, ez pedig aránylag lassú folyamat. A szilikongyanták ama . hátrányuk mellett, hogy alkalmazásuknál hőhatásra is szükségünk van, csak igen csekély mennyiségű, kb. 3—5% funkciós csoportot tar-153545