153517. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogén-tartalmú polimerizátumok stabilizálására
153517 A fentiek mellett a találmány szerinti kéntartalmú észterek kalcium, cink, bárium vagy kalcium zsírsavas sóival és poliolokkal, mint pentaeritrittel, dipentaeritrittel és szorbittal kombinálva olyan stabilizálást eredményeznek, amely mindenekelőtt a szuszpenziós polivinil-kloriidot védi kezdeti elszíneződés ellen a feldolgozás során. Az új stabilizáló vegyületeket a polimerizátum súlyára vonatkoztatva 0,2—3%, célszerűen mintegy 2% mennyiségben alkalmazzuk. Az új stabilizátorokat úgy állíthatjuk elő, hogy tioéter-esoportokat tartalmazó béta-jketo-karbonsavésztereket ammóniával reagáltatunk, célszerűen mintegy 0,5—3 atü nyomáson és 60—70 C° hőmérsékleten. A reakciót víz, vagy vízzel elegyíthető oldószerek jelenlétében, vagy oldószer nélkül, vagyis megömlesztett allapot-10 15 ban lehet lefolytatni. Metanollal végzett többszöri kimosás után tiszta termékéket kapunk. A kiindulási anyagként-.használt, tioéter-csoportokat tartalmazó béta-keto-karbonsavésztereket úgy állíthatjuk elő, hogy aceteoetésztert vagy megfelelő magasabb észtereket (előnyösen metil-észtert) a megfelelő tioalkoholokkal reagáltatunk. Az előállítást részletesebben az alábbi példa segítségével szemléltetjük: 1 mól tiodietüénglikolt 4 mól acetecetsavas metilészterrel 140—160 C°-ra melegítünk, majd a keletkezett metanolt először rendes nyomáson, majd később 100 torr nyomáson ledesztilláljuk. Ezt követően az aceteoetészter feleslegét 10—20 torr nyomáson ledesztilláljuk. A keletkezett észtert ammóniával reagáltatjuk. Metanollal végzett mosás után az alábbi képletű NH2 NH2 HjC—C = CH—COO^CH2 —CH 2 —S—CH 2 —CH 2 --COO— 42H=C—CH3 tiszta tioetilénglikol-bisz-íbéta-amino-krotonát)ot kapjuk, 89—92 C° olvadásponttal. Az 1. táblázatban felsorolt észtereket szintetizáltuk. Stabilizáló hatékonyságukat a keres-20 kedelmileg kapható nitrogén-tartalmú stabilizátorokéval hasonlítottuk össze. 1. táblázat A stabilizátor száma Ra Olvadáspont, ill. forrpont C° I Y-JCH2—CH 2 —S—e 2 H 5 II Y—CH2—CH2—7&—C12H25 III Y—CH 2—CH 2 —S—CH 2 —CH 2 —OH IV Y-^CH 2—CH 2 —S—CH 2 -^CH 2 —Y V Y—(CH2) 2 —S—CH 2 —S—(CH 2 ) 2 —Y VI X—(CH 2) 2 —S-^(CH 2 ) 2 —S-,(CH 2 ) 2 —Y VII Y—<CH 2)2-S- (CH 9 ) 6 —S-^(CH 2 ) 2 —Y VIII Y—(CH 2) 2 —S—(CH 2 ) 2 —O—<CH 2 ) 2 —S(CH 2 ) 2 —Y IX Y—(CH2)2—S--CH2^CH-JCH—CH 2 —S—<CH 2 ) 2 .X fp./0,01 : 110—118 op.: 37— 39 op.: 89— 92 op.: 89— 92 op.: 84— 85 op.: 128—130 op.: 95— 98 op.: 48— 51 op.: 124—126 op.: 98—101' Y = CH3 —C =CH-^COO— NH2 A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. Példák: 60 MMJ súlyrész 64-es K-értékű szuszpenziós polivkiil-kloridból (S—PVC) és 2 súlyrész stabilizátorból elegyeket állítottunk elő. Laboratóriumi hengeren az összes elegyet azonos módon 65 5 perc alatt 0,3 mm vastag fóliákká hengereltük ISO C°-on.' Ezeket a fóliákat mindegyik esetben több mintára osztottuk fel, amelyeket azután 160 C-ra beállított, szellőztetett szárítószekrényben tároltunk. A próbákat 0, 15, 45 és 60 perc után a szárítószekrényből kivettük, és összehasonlítottuk az elszíneződést (bomlást),. A 2. táblázat a felhasznált stabilizátort és a megfelelő próbák viselkedését adja meg.
