153474. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárkeltő főként nagyteljesítményű elektronsugaras olvasztókemencékhez
153474 6 az'r2 sugár szolgál. Ezekkel a görbületekkel a kívánt előfókuszálás állítható be. Természetesen arra is van lehetőség, hogy csak egyetlen szalagkatódot alkalmazzunk:. Célszerű lehet az is, hogy a 2 katódokat hosszirányban nézve csak a végeiken kerekítsük le r2 sugárral. Azonkívül az előfókuszálás a 2 katód és a fókuszáló eszköz közötti at és a 2 távolsággal is beállítható. Ezután következik a 20 fókuszálóeléktróda és a 4 anód (3. és 4a. ábrák). A találmány szerint egy síkban több 2 katód is elrendezhető, amiket egy vagy több 1 ütközőkatód fűt fel. Megfelelően több 20 fákuszálóelektróda és 4 anód lehet csatlakozva elrendezve (5a. ábra). Az előf ókuszáláshoz az is kedvező lehet, ha több 2 katód elrendezésénél ezek nem egy síkban, hanem ívalakban egymáshoz hajlóan vannak elrendezve (5b. ábra). Mivel a 6 sugár kel tő teret a 15 olvasztótértől vákuumteahnikailiaig a 12 nyomáslépcsők és több vákuumszivattyú választja el, lehetőleg kis, az elektronsugár-keresztmetszethez illesztett átlépőnyíl ást kell alkalmazni. Ezek az átlépőnyílások annál kisebbek lehetnek, minél jobb és biztosabb az elektronsugár fókuszálása. Célszerűen ezért elfordulás nélküli 'mágneses len• cséket alkalmazunk, mert a meghatározott elfordulási szöghöz szükséges lencsegerjesztés szokásos mágneses lencséknél mind a gyorsító Us feszültségtől, mind a meglevő vákuumtól függ. A vákuumtól való függés az elektronok által a meglevő maradékgázból képzett ionok fókuszáló hatásából származik. Annak érdekében, hogy a 17 olvasztótégelyben a leolvadt anyagot a tégely széléig 21 olvadék alakjában folyékonyan tartsuk, a leolvasztani kívánt 22 rudat csak annyira visszük be a 14 elektronsugárba, hogy a folyékony anyag a 21 olvadékba a 17 olvasztótégely szélének közelében csöppenjen. A 14 elektronsugár mágneses 13 eltéri tőtekercsek .segítségével való eltérítését úgy állítjuk be, hogy ez a leolvasztani kívánt 22 rúdon mindig olyan ideig'időzzön, hogy elég nagy leolvadási sebességet érjünk el. Ezt a 8. ábrán vázlatosan szemléltettük. Annak érdekében, hogy az elektronsugár-kemence folyamatos táplálását biztosítsuk, célszerű a leolvasztani kívánt anyagot a 14 elektronsugárba két oldalról váltakozva vezetni. Az eltérítő képet (8. ábra) közben mindig 180°-ra fordítjuk el úgy, hogy az elektronsugár mindig ott időzik hoszszalbb ideig, ahol éppen a leolvasztani kívánt 22 rudat vezettük be. A mágneses 13 eltérítőtekercset jól kell hűteni, mivel ez a 15 olvasztótér sugárzó hőjének legnagyobb részét kénytelen fölvenni. Mivel a pólussarukat és a jármot a gyakorlati esetekben a fellépő örvényáraimofc miatt transzformátorlemezekből kell készíteni, a közvetlen hűtés nehéz. Ezért a találmány szerint az egész mágneses eltérítő rendszert egy 2.3 vízhűtéssel ellátott 18 tartályban helyezzük el, úgyhogy a sugárzó hő nem tud eljutni a 13 eltérítőrendszerre. Ezenkívül a transzformátor-lemezek rései az örvényáraimok csökkenitése céljából a hőáramlás irányában vannak elrendezve. A gázmaradékból képződő ionok egy része a 5 2 katódra ütközik. Az ionok itt a 14 elektronsugár, illetve a 14 elektronsugár-köteg közepén finom sugarat alkotnak. A felütköző ionok porlasztó hatása következtében a 2 katód nagyon rövid idő után kilyukad. A találmány 10 szerinti a direkt fűtésű 1 ütközőkatód úgy van elrendezve, hogy ezt az ionsugárzás nem tudja szétvágni. Azonkívül a 2 katód mögött a találmány szerint olyan vastag 25 felfogótömb van, hogy a porlasztott anyag a .26 furat kielégítő 15 mélysége esetén gyakorlatilag nem tud kijutni. Mivel négyszögű katóddknál a. sarkokon a fókuszálás számára kedvezőtlen potenciáleloszlások lépnek fel, ezért lekerekített homlokoldalakkal és megfelelően kialakított nyílások-20 kai ellátott 19 'emissziós felületek alkalmazhatók a fókuszálóeléktródába és anódba. A 6. ábrán a 19 emissziósfelület lehetséges formája van szemléltetve. A 4 anód és a 20 fókuszáló elektróda jobb ^5 hűtése érdekében ezek 27 vízhűtéssel láthatók el. Szabadalmi igénypontok: 30 1. Többkaimrás elvű elektronsugár-keltő, főként ötszáz kW és ennél nagyobb teljesítményű elektronsugaras olvasztókemencékhez, melyek elektronágyújának, olyan elektronboimbázással 35 fűtött katódja van, amely lényegében téglány vagy szegmens alakú és melynek előfőkuszálására a katód emissziós felületének szférikus görbülete, valamint a fókuszáló elektródának és anódnak a katód alakjához illeszkedő alakja 40 és a katód és a fókuszáló elektróda közötti távolság szolgál, azzal jellemezve, hogy az előfókuszált elektronsugarat (14) elektronágyú _ utáni pályáján áramlási ellenállásokkal ellátott nyomáslépcsőrendszeren és mágneses ^ eltérítő 45 rendszeren keresztül az olvasztótérhez fókuszáló és vezető, önmagában ismert forgási sziimmetriás, elfordulásmentes mágneses lencséi vannak, a katód szférikus görbületének mértékét meghatározó, irányvektoraikkal egymásra me-50 rőleges két sugara (^ és r2 ) van, a forgási szimmetriás, elfordulásmentes, mágneses lencsék pólussarui furatainaik átmérője éppen olyan nagyra van kiképezve, 'mint a keresztmetszetében négyszögalakú elektronsugár (14) hosszú 55 oldala, és hogy az elektronágyú mögött ionfelfogó tömb (25) van elrendezve. 2. Az 1. igénypontban meghatározott elektronsugár-keltő kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a katód {2) emissziós felülete (19) több 60 szalag alakú, egymás mellett elrendezett egyes katódból (2) áll, amelyek mindegyike külön kimunkáláson keresztül a közös fókuszáló elektródában (20) és anódban (4) van elrendezve, 3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyikében 65 meghatározott elektronsugár-keltő kiviteli alak-3
