153393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új izoxazolszármazék előállítására
153393 14 100-as finómságúra szitálva, híg sósavval előkezel ve és vízzel semlegesre mosva) adszorbeáltatjuk! Az oszlopról 2 ti haingyasaiv oldattal közvetlenül az alfaj amino-3-hidroxi-5-izoxazol-ecetsaivat eluáljuk. A hangyasavas oldatot víz- 5 sugárvákuuirn alatt gyorsan, de kíméletesen bepároljuk, hogy a dekairlboxileződést elkerüljük. A maradékot vízből átkristályosítjuk, atmdkoris ugyancsak a fenti savat kapjuk, 144—145°-on olvadó hidrát alakjában. 10 i) Ahelyett, hogy a fentebbi f) pontban leírt módon kapott imimoészter-hidiiokloridiból víz hozzáadásának hatására kapott sósavas nyers alfa-^mino^3^hidroxi-5-izoxazoI-ece!tsav-<etilésztert a g) pontban leírt módon közvetlenül hidro- 15 lizálnók, oly módon is eljárhatunk, hogy az oldatot vízsugárvákuurniban kíméleitesen bepároljuk. A visszamairadt sóelegyből az alfa-amino^3-Mdroxi-5-izoxaaol-^0etsavHat£Lészteruhaidrö-i kloridot etanollal extraháljuk és az etanolos ki- 20 • vonatból vákuum alatt történő bapárlás útján kristályosítjuk vagy preparatív papírelektroforézissel tisztítjuk a terméket. Etanolból történő ismételt áíkrisfcályosítás: után fehér tűkristályok alakjiaban kapjuk a hidrokloridot, 25 amely 186—193°-on olvad. B/ = 0,55—0,60 (ninhidrinnél való bepermetezés esetén'sárgásbarna; Whatman 1 papíron, szekJbutanol — etanol — jégecet — víz 15:5:1:5 arányú oldószenrendszerrel). 30 Migrálás a papírelektroforézis során 42 mim/ óra (pH = 1,9, 3:1: löianányú jégecet — hangyasav — víz rendszerrel), 550 V, 5 mA. Ha a fenti g) pontban leírt eljárás során az etanolos sósav oldat helyett metanolos sósav 35 oldatot alkalmazunk, akikór a fent leírthoz hasonló módod az al'fa-amino-3-hMroxi-5-izoxazol-ecretsav^meítilészter hidrdkloriidját kapjuk,, arnely 152—153°-on bomlás köziben olvadó tűkristályoklat. képez (metanol és éter elegyéből kristá- 40 lyosítva). Ninlhidrinnel bepermetezve sárgásbarna színeződést ad, R/ = 0,41; migrálás a papírelektroforézis sor-án (lásd fentebb) 35 mm/ óra. k) 500 mg i) szerinti módon kapott etilészter- 45 -hidroikloridot lehetőleg kevés vízben oldunk és egy semlegesre mosott kationoserélőgyaintát (Dowex 50, WX—12, 50—100-as szitafinomság, H+ -alaík) tartalmazó oszlopon adsziorbeáltatjuk. Ezután az oszlopot vízzel mossuk, míg az oszlop- 50 ról távozó folyadék semleges kémhatást nem mutat. Az oszlopot 2 n hangyasaiwal eluálvta kapjuk a kívánt alfa-«mino-3-hidroxi-5-izoxazoJ-eoetsa/vat. Kíméletesen, vákuumlban bepároljuk az eluátumot, amikoris maradékként sárgás- 55 fehér kristályos termék alakjában kapjuk ezt a vegyületet, amelyből átkristályosítás útján nyerhetjük az alfaHamimo^3wMdroxi-5~izoxazol^ecetsav 144—145°-on olvadó hidrátját (vö. a fentebb, h) alatt mondottakkal). , go 3. példa: a) 14,5 kg friss Amanita muscaria termés- v testet egy nagyméretű, nagyfordulatszámú ap- 55 rítógépben, kb. 50 liter 95%-os etanol alatt firaomira. zúzunk. A kapott pépet leszűrjük és az erősen kipréselt szűrőlepényt ugyanilyen módon ismét extraháljuk, de ezúttal 80%-os etanollal. A kapott két szüredéket egyesítjük és vékonyréiteges bepárlóban, vízsugárvákuuim alatt szdínipsűrűségűre pároljuk be. b) A fenti módon kapott koncentrátum at vízzel kissé hígítjuk, majd bőséges mennyiségű éterrel kezelve zsírtalanítjuk. A vizes fázist nitrogén átfúvatása útján 'mentesítjük az étertől, majd kb. 1% szilárdanyag tartalomig hígítjuk' vízzel. c) A kapott vizes oldatot egy 50—200, előnyösen 50—100 szitatfinomságű Dowex WX—12 (H+ ) gyantaoszlopon kromatagrafáljuk; az oszlopot a következő módon készítjük elő: a friss ioncseriélőgyantát a szokásos módon, híg sósavval kezelve H+ -alaklba visszük, majd vízzel semlegesre mossuk. A tapasztalat azt mutatta, hogy az ioncserélőt kb. 8—10 alkalommal használhatjuk egymás után, mielőtt annak szelektivitása elégtelenre csökkenne. A már használt ioncserélőt a sósavas kezelés előtt 2—4%-os ammóniumhidroxid oldattal való mosása útján mentesítjük az erősen abszorbeáló anyagoktól. A kezelendő vizes oldat 300 g szárazanyagtairtalmára kb. 1 kg ioncserélő szükséges. Ezt megfelelő méretű üvegcsőbe töltjük; e csövön alul előnyösen csap van, az eluátum kifolyásiának szabályozására, A b) szerint kapott vizes oldatot ezután felvisszük az oszlopra. A távozó folyadék először erősen savas; az oszlopot addig mossuk vízzel, míg ez a távozó folyadék csaknem semleges reakciót (6,5 és 7 közötti pH-értéket) nem mutat. A mosóvizet kiontjuk és az oszlopot élőbb 5 liter n-ihangyásav oldattal (1 kg ioncserélőgyantára számítva) eluáljuk az előfrafeciók eltávolítása céljából,-majd 5—7 liter 2 n hangyasav oldattal (ugyancsak 1 kg ioncserélőgyantára számítva) eluálunk a kívánt kiindulóanyag kinyerése céljából. A 2 n hangyasav oldattal kapott eluätunwfrakiciöt vízsugárvékuumiban a lehető leggyorsabban és legkíméletesemimen bapároljuk a hangyasav teljes élpárologtatásáig. Túlságosan^ erélyes bepárlás kerülendő, mert a teljes frakció elbomlását eredményezheti. d) Az óvatosan bepárolt eluátumból 1%-oS vizes oldatot készítünk és ezt .szilárdanyagtartalma 20-szorosánaik megfelelő mennyiségű ioncserélőgyantával a c) alatt leírt módon kezeljük. A hangyasaiwal történő eluáiás során azonban a bangyasav koncentrációját csak fokozatosan emeljük, nagyszámú frakciót alkalmazva, előnyösen lineáris gradiens szerint emelkedő konicentriációval, míg a 2 n koncentrációt el nem érjük. Az egyes frakciókat papírelektroforézissel vizsgáljuk (vö. pL H. Midhl, Chromatography Reviews, 1, Michael Lederer, Elslevier Bubi. Co., Amsterdam 1959, 11—38 old.). A kívánt kiinidulóanyagot azok a frakciók tartalmazzák, amelyek Whatman 1. sz. papíron, 3:1 :16 tf. arányú hangyasav-ecetsav-víz puf- ( ferezett rendszerben, 60 V/cm feszültség alatt 7
