153377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás forgó főmozgású csévéléshez alkalmazható hajtómű szabályozására és hajtómű

7 153377 értető eredményre jellemző diagramokat pedig a 4a.—4tf. ábrák szemléltetik, A 3. és 4. ábrasorozatok azonos betűvel jelölt részleteit egymás mellé helyezve és összehasonlítva 'látható, hogy a 3a.—3f. ábnákom az no és TIA abszcisszapontofc jelentősen távolabb vannak egymástól, mint a 4a,—4f. ábrákon. E távolságok az nre

; értékét jelenttik, miivel az; előbbiek szerint n,t

i=HA — no. A 3a.—3f., illetve a 4a.—4f. ábráktól még a következők olvashatók ki, Az így jellemzett nre

i

távolságkülönbség a 3a, és 4a., 3b. és 4b.. 3c. és 4c. ábráknál nagyobb, mint a 3d. és 4d., 3e és 4e., 3f. és 4f. ábráknál, Ez annyit jelent, hogy mivel a 3a.—3c. és 4a.— 4c. ábrákon v = 240 m/min csévélési karakterisztika szerepel, nagyobb csévélési sebességieknél az nrC

( különbség a

3a.—!

3f.

és 4a:.—4f. ábrákon nagyobb, mint v = 100. ni/imin csévélési sebesség mellett. Tehát növekvő csévélési sebességekkel a két lábrasarozalt között mérhető, illetve látható nre

; különbség nő. A 3c. és 4c, 3f. és 4f. ábrákon az nre

i

távolság egyező, azonban ez az egész szabályozási tartományban csak egyetlen, vagy legfeljebb két pontiban következhet be. Ettől az esettől való eltérés {tehát az nre

i

távolság 3a,—3f. és 4a,—4f. ábrákon tapasztalható különbsége) annál na^ gyobb, -minél nagyabbak a csévélési karakterisztika koordináta különbségei. Az MD nyomaték egyenesen arányos az éppen csiévélésre kerülő díobátniérővel, ezért az említett különbség annál nagyobb, minél nagyobb az iD viszonyszám, vagyis ahol Dfc a csévadob legnagyobb, Dft a csévedob legkisebb csévélésre alkalmas átmérője. Ha feltételezzük, hogy a 3d., 3e. és 3f. ábráikon látható üzampontdkat olyan hajtóművel kell elérni, ahol a 3a,, 3b. ós 3c. ábrákon jelölt üzampontokat is önműködően el leihet érni, ákfcoir a 3a,, 3b. és 3íc. ábrákon látható n^ pontot a 3d., 3e. és 3f. ábrákon nA'-val jelölve és onnlan indítva a tengelykapcsoló-jelleggörbét (szaggatott vonal) a két ábrasorozat megfelelőin látható különbség még nagyobb lesz. Tehát ha a hajtómű csévélési sebességtartományát — amit iv

= viszonyszámmal jelvmr'n lemezhetünk — megnöveljük, jire

i

két. ábrasoroL-zatniál tapasztalt eltérése erősen megnő (3d,, 3e. és 3f. ábra). A slilphővel távozó teljesítmiéhyveszteség egyenesen arányos nre

i-al, azaz _ MD

-n

r{

,( "s •— 974 Ps

értéke a hagyományos megoldásnál egy üzesnpontot kivéve (3c. és 3f. ábrán csak akkor, ha v = 100 m/min sebességgel csévélünk) mindenütt többszöröse a találmányunknál mérhető Ps

értéknek. A Ps

teljesítményveszteség hagyományos és találmány szerinti megoldásnál tapasztalható különbsége tehát annál nagyobb, minél nagyobb D;t

, „ . a csévélési sebesség, az ip = — dobátméro viszonyszám és az alkalmazható maximális és minimális csévélési sebességek viszonyszáma, Vmax azaz iv

== A szemléletesség kedvéért az ábrákon a P^ hasznos teljesítményt teljes vonallal kihúzott vonalkázással, a Ps

teljesítményveszteséget pedig pontyonalas vonalkázással tüntettük fel. A 3d., 3e. és 3f. ábrákon szaggatott vonallal azt is iszemléltettük,, ho'gy mekkora a Ps

' teljesítményveszteség értéke akkor, amikor a • v = 100 m/min csévélési sebességet olyan hajtóművel akarjuk elérni, .amely hajtómű önműködően v = 240 m/imin sebességre is rá tud; állni. A teljes teljesíitmiényveszteség ékkor Ps

és P

s

' összege. A találmányunk szerinti megoldásnál a sebességtartomány kibővítésének nincs Ps

veszteségeket növelő hátasa. Az 1 huzalban fellépő húzóerőt mérő 2 dinamométer mérő átalakítója a húzóerő változásának hatására változó 3 jelet küld a 4 mérőhídra (ö. ábra). A 4 imérőhídba váltóáramot táplálunk és a híd kézzel működtethető 5 kezelőelemmel a kívánt húzóerőnek megfelelően kiegyenlíthető. Ha a húzóerő a beállított értéktől pozitív vagy negatív irányban eltér, akkor a híd 6 kimenőjele az alapjelhez viszonyítva azonos, vagy ellenkező fázissal jelenik meg, egyensúlyi helyzetben padig zérus értékű. Az így nyert 6 kimenőjel, a 7 erősítőn keresztül felerősített 8 rendelkezőjelfcént a 9 fázisdiszfcriiminátorra jut. A 9 fázisdiszkriminátor határozza meg, hogy a 24 hajtómötoir tengelynyomatéka nőjön, csökkenjen, vagy a beállított értéken maradjon. A 9 fázisdiszkriiminátortoól a 8 rendélkezőjel hatására a 10 ibeavatkozójel lép ki, ami a 11 szervoerősítön át a 12 szervomiotoraia jut. Ha a rendélkezőjel zérus, akkor a beavatkozőjel is zérus és a szervomotor áll. A rendelkezőjel pozitív vagy negatív változása esetén a 12 szervomotor előre vagy hátra forog és a tengelyéhez kapcsolt, feszültségosztóként működő potencioiméterről levett feszültség módosítja a 24 hajtómotor 14 szabályozó alapjelét. A 1:2 szervomotor szabályozási tartományának megfelelő beállíthatósága és jó kihasználása érdekében a hajtómotor alapjelét a 13 kézi kezelőelemimel (nyornatékszaibályozás) be lehet állítani. A 22 ellenőrzőjelet a tirétronök anódkönében elhelyezett áramtranszformátorról, egyenirányítás és kellő szűrés után a 21 áramérzékelő egységből nyerjük. A 15 és 22 jel összevonásából a 13 kézi beavatkozás figyelembevétele mellett állítjuk elő azt a 16 rendelkezőielet, amely a 17 10 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60