153286. lajstromszámú szabadalom • Védőkapcsolás félvezetőegyenirányító berendezés védelméhez

0 153286 6 kétszereződik, így a hozzá kapcsolt 14 zárófeszültségérzékelo jele az eredetinek kétszerese lesz. Mivel ez meghaladja a 21 négyrétegdióda gyújtási feszültségét, a négyrétegdióda begyújt. A gyújtójel a 20 pontról a 24 vezérlőelektrodára jutva begyújtja a 22 tirisztort, aminek következtében ennek 25 anódja és a segédegyenfeszültség 26 pozitív kapcsa közé iktatott 23 jelfogó meghúzótekerese gerjesztést kapva meghúz. Ugyanakkor 28 záróérintkezője, amely egyúttal az erősítő kimenete, a segédegyenfeszültséget a 'fokozatváltó 2 transzformátor működtető 29 szervére kapcsolja. Ennek következtében a feszültségcsökkentés kapcsolási művelete megindul. A 22 tirisztor áramvezetése belső tulajdonságai folytán még akkor is fennmarad, ha 24 vezérlőelektródáján a gyújtójel megszűnik. A fokozatváltó 2 transzformátor minden egyes fokozatkapcsolásnál két megcsapolás között, átmeneti időre záródó 30 segédérintkezője a 22 tirisztor 31 katódját a meghúzott 23 jelfogó 32 záróérintkezőjén át a 25 anóddal köti össze, aminek következtében a tirisztor kialszik. Ugyanakkor a 23 jelfogó meghúzva tart, mert 27 meghúzótekerese a 30 segédérintkezőn és a 32 záróérintkezőn át a segédegyenfeszültségre van kapcsolva. Amikor a fokozatváltó 2 transzformátor 4 főérintkezője a következő 3 megcsapolást eléri, a 30 segédérintkező nyit, a 23 jelfogó elenged és az erősítő ismét „alapállapotba" kerül. Az ismertetett folyamat mindaddig tart, amíg valamelyik transzformátormegcsapolásnál a feszültség nem csökken le annyira, hogy egyetlen diódára sem jut a megengedettnél nagyobb zárófeszültség, tehát egyetlen 14 zárófeszültségérzékelő villamos jele. sem tudja kiváltani a hozzátartozó 21 négyrétegdióda begyújtását. Amint a 2. ábra mutatja, az 1. ábrán példaként mutatott kapcsolás együtemű egyenirányító esetén lehetővé teszi, hogy a 14 zárófeszültségérzékelők jelét egyetlen négyrétegdióda gyújtófeszültségével hasonlítsuk össze. Ebben az esetben a 14 zárófeszültségérzékelők villamos jelét egymástól a pozitív 15 kimeneti kapcsok mindengyikével azonos irányítással sorbakötött leválasztó 33 diódával választjuk szét, A diódák közösített 34 pontja és az erősítő bemenetét alkotó 22 tirisztor 24 vezérlőelektródája közé egyetlen 35 négyrétegdióda van kapcsolva, amelynek gyújtófeszültségével az összes 14 zárófeszültségérzékelő villamos jelét hasonlítjuk össze. Egyszerűbb felépítést biztosít a 3. ábrán mutatott példakénti kiviteli alak, amely azon a felismerésen alapul, hogy az egyenirányító zárófeszültséget egyidőben felvevő diódákhoz kapcsolt 14 zárófeszültségérzékelők villamos jelei egymással fázisban vannak, így azokat közösíteni lehet. Egyfázisú hídkapcsolású egyenirányító esetében pl. az 5, 6, 11 és 12 diódákból aló és 7, 8, 9 és 10 diódákból álló csoport egyidőben veszi fel a zárófeszültséget, így a 14 zárófeszültségérzéklőknek pozitív 15 kimeneti kapcsával azonos irányításával sorbakötött leválasztó 33 diódák másik végét ebben a csoportosításban egyesíteni lelhet az első csoportnál a 36, a második csoportnál a 37 pontban. Az egyes csoportokhoz tartozó zárófeszültségérzéklők villamos jele a 36 és 37 pont,- valamint a 24 vezérlőelektróda közé kapcsolt, és katódkive^ zetésével a 24 vezérlőelektródán közösített egyegy 38 és 39 négyrétegdióda gyújtófeszültségével van összehasonlítva. A kapcsolási elrendezés az 1. ábrán mutatott elrendezés működésével azonos módon működik. A példaként bemutatott kapcsolási elrendezést ezen túlmenően úgy is ki lehet képezni, hogy mind a 38, mind a 39 négyrétegdióda egyegy az andóponton és a katódponton összekötött egy-egy tirisztor vezéri őéléktródájához csatlakozik. A 4. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés további példakénti kiviteli alakját tünteti fel abban az esetben, ha a fokozatváltó 2 transzformátornak a kapcsolási folyamat során két megcsapolás között átmeneti időre nyitó segédérintkezője van. A kapcsolási elrendezés működése a 22 tirisztor begyújtását illetően az 1. és 3. ábrán példaként mutatott elrendezéssel azonos. Ha a 22 tirisztor begyújt^ 25 anódja és a segédegyenfeszültség 26 pozitív kapcsa közé iktatott 23 jelfogó 27 meghúzótekerese gerjesztést kapva meghúz, ugyanakkor a 28 záróérintkezője a segédegyenfeszültséget a fokozatváltó 2 transzformátor működtető 29 szervére kapcsolja, aminek következtében a feszültségcsökkentés kapcsolási művelete megindul. A fokozatváltó 2 transzformátor minden egyes fokozatkapcsolásnál átmeneti időre nyitó 40 segédérintkezője megszakítja a segédegyenfeszültségről táplált 41 oltójelfogó meghúzótekercsének áramkörét, aminek következtében 42 nyugvó érintkezője a 32 záróérintkezőjén át a 22 tirisztor 25 anódját 31 katódjával összeköti és a tirisztort kioltja. Amikor a fokozátváltó transzformátor 4 főérintkezője valamelyik megcsapolásra jut, a nyitó 40 segédérintkező zár, meghúz a 41 oltójelfogó és kinyíló 42 nyugvóérintkezője a 27 meghúzótekercs áramkörét szakítva az erősítőt alapállapotba juttatja vissza. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek az 5. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alakja a diódaátütés következtében szükségessé vélt beavatkozás megtörténtéről leadandó, állandó jelzés megoldására mutat példát. Abban az esetben ugyanis, ha a fokozatváltó 2 transzformátor feszültségcsökkentése már megtörtént, az erősítő alapállapotba áll vissza, tehát pl. a 4. ábrán a 22 tirisztor nem vezet áramot, a 23 jelfogó elengedett állapotú és mivel a fokozatváltó nyitó 40 segédérintkezője bármelyik fokozatnál zárva van, a 41 oltójelfogó meg van húzva és 42 nyugvóérintkezője nyitva van. A megtörtént működés jelzésére az 5. ábrán feltüntetett 43 jelfogó szolgál, 44 meghúzótekercsének egyik vége a segédegyenfeszültség 26 pozitív kapcsávafl:, másik 45 vége a 22 tirisztorral azonos irányítású 46 diódán át a 25 anódhoz van, kapcsolva, ugyanakkor a 45 vége a 47 záróérint-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60